Vadasparki mesék

Micikét hiába emelték le a  Kétszáz Literes Hordóról, úgy kacagott, hogy képtelen volta lábaira állni. A kalapból kihúzott papír cetlit az arcához szorította, a hátán görgött ide-oda, s fejhangon csak azt cincogta: „Nem akarom elhinni, nem akarom elhinni…”

Az állatok megrökönyödve szemlélték a jelenetet. Kört alkottak körülötte, hogy még csak véletlenül se tapossák el. Süni hiába nyújtogatta a nyakát a lábak között, semmit sem látott.

– Mit nem akarsz elhinni? – kérdezte a pillanatnyi csendben.

– Azt, hogy… Azt, hogy, a cincaját… – kapkodott levegő után az egér, de nem futotta többre.

Dirr-durr Kandúr megelégelte Micike magánszámát. Lehajolt a Kétszáz Literes Hordó tetejéről, és elhalászta az egér könnyeitől ronggyá ázott papírdarabot.

– Súly-e-me-lés! – tagolta a rajta lévő írást. Micike súlyemelésben fog elindulni a Vadasparki Olimpián! Több sem kellett az állatoknak, szanaszét gurultak nevettükben. Még hogy Micike, bruhaha, még hogy Micike súly… haha, súlyemelésben… Ki hallott még ihihihilyet…? Kisjanó, a Vadasparki Olimpiai Bizottság (VOB) elnöke felemelte karjait a Kétszáz Literes Hordó tetején.

– Nos, ki a következő? Az állatok bizonytalanul méregették egymást. Senki sem szereti, ha a többiek kikacagják… A lutri, az lutri, a sportágak elosztásában akármi is történhet. Dirr-dúr Kandúr érezte, itt az alkalom, hogy tanúbizonyságot tegyen vezetői képességeiről. Felállt a hordó tetején, és megpödörte a bajszát.

– A feladatok azért teremtődnek, hogy szembenézzünk velük! Micikében ollóval vágták el a szertelen vihogást. Felugrott és széttárta karocskáit.

– Mélységesen igazad van, kedves Dirr-dúr Kandúr! Bátraké a szerencse! – cincogta. Amaz belenyúlt a kalapba, s hosszas kotorászás után kihúzott egy papírt. Mire elolvasta, a szőrök felálltak a hátán, s kétszer akkorának látszott, mint valójában.

– Úszásss – fújta, és a hordó tetejére roskadt. Állatbizottsági tag volt, így senki sem vette a bátorságot, hogy kikacagja a kandúrt. Egyedül Süni visított fel a lábak között.

– Még hogy egy macska a vízbe ugorjon, hihihi, ennél jobbat már régen hallottam, hihihi… Süni nem bírt magával örömében, hogy végre megértett valamit abból, ami fűmagasság fölött történik. Az állatok megkövülve várták a macska bosszúját. A beállott csend észhez térítette a sündisznót.

– Csak… csak tréfáltam – habogott –, igazán, csak tréfáltam, kedves Dirr-dúr Kandúr, semmi komoly…

Szerencséjére a macska túlságosan is el volt foglalva a vízbe mártózás gondolatával. Már nem lelkesedett annyira a vadasparkban rendezendő olimpia ötletéért… Sejthetitek, a továbbiakban, hogy s mint történt… A „kvótaszerzés” vakszerencséje a legfurcsább párosításokat eredményezte. Rongyos bölény Gyula bá’ viseltes kalapjából a szekrényugrást húzta, dupla szaltóval, csukamozdulattal.

Felesége, Rondácska osztályrészéül a művészi torna programja jutott, karikákkal és szalagokkal, Hacsaturján zeneszerző bácsi Kardtáncának a ritmusára. Kocornak, a vaddisznónak és népének is vízbe kellett merülnie – ők húzták a csapat-szinkronúszás papirkáját.

Süninek jutott a szellemi olimpia vetélkedője, Lexi bagolynak a strandfoci, a borzházaspárnak és családjának az úszó vegyes váltó, Donga kígyónak a tornagyűrű, „keresztfüggés és hátsó függőmérleg” gyakorlatokkal, Vulpi rókának a felemás korlát, "és talptámaszokkal, kelepforgással" és hasonlókkal.

Egyre kevesebben kacarásztak. Igazi Nyuszi háta görnyedni kezdett. Nem tetszett neki, ahogy a fejlemények alakultak. Már nem volt olyan vicces az egész. Sőt. Attól tartott, a Vadasparki Olimpia veszekedésbe fog torkolni. A makkocskáját! Töprengett, mit tegyen. Amikor önmaga számára a bokszolás feliratú cédulát emelte ki a kalapból, betelt a pohár. Talpra ugrott, és udvariasan megkopogtatta Kisjanó csizmaszárát.

A VOB elnöke annyira belefeledkezett olimpiai szerepébe, hogy figyelemre sem méltatta a nyulat. Néhány próbálkozás után Igazi Nyuszit elfogta a pulykaméreg. Megfordult, és hátsó lábaival akkorát rúgott a csizmába, amekkorát csak bírt. A gyakornok-ápoló elképedve bámult rá, majd kelletlenül lehajolt hozzá. Néhány pillanat múltán sápadt arccal csak ennyit mondott:

– A VOB elnöke és az állatbizottság tagjai visszavonulnak rövid tanácskozásra. A döntés két perc alatt megszületett. Igazi Nyuszi a Kétszáz Literes Hordón állva hirdette ki a park lakóinak.

– Felejtsétek el a lutrit! Mindenki abban a számban indul, amelyikben a legjobb teljesítményt képes nyújtani. Amit a legjobban szeret. Amire született! Az állatsereglet hurrában tört ki. Nagy kő esett le a szívükről.

– Mi történik? – rángatta Süni Rongyos bölény pataszőrzetét. A behemót állat annyira elérzékenyült a gondolatra, hogy nem kell szekrényugrást végrehajtania dupla szaltóval és csukamozdulattal, hogy csókot cuppantott a sündisznó fekete gomborrára.

– Mégsem te leszel a futballlabda az olimpiai döntőben, Süni – dörmögte a bölény kedvesen, óvatos távolságot tartva a sündisznó tüskéitől. Süni persze teljesen ellágyult, hogy ennyire szívükön viselik a sorsát a többiek. A hordó tetején Igazi Nyuszi elégedetten ünnepeltette magát, egy-egy mancsát helyettesei, Dirr-dúr Kandúr és Micike, a mezei egér fején nyugtatva. Érdekes módon Kisjanónak nem jutott most hely a szónoki emelvényen. Duzzogva ácsingózott a fagylaltos bódé árnyékában. Azzal vigasztalta magát, hogy még mindig ő a VOB elnöke.

Másnap reggel megkezdődött a Vadasparki Olimpia! Kiskáró, a varjú ementálisajt-koronggal repült a sivatagkarámból átalakított stadion fölé, majd megjelent Pepita, a holló, és kiénekelte a varjú csőréből a sajtot. A bejáratban felbukkant Kisjanó, kezében magasra emelt, égő petróleumlámpával, és lötyögő csizmáiban sete-sután körbekocogott a futópályán. Majdnem sikerült neki.

A utolsó métereken az izzó üveg megégette az ujját, mire ijedtében elhajította a lámpát, egyenesen Kamill teve éléstárába. Kis híján megalkotta a leglátványosabb olimpiai lángot, amit a világ valaha látott. E dicsőségtől Gyula bá’ és az ikrek, Kari és Vali fosztották meg, amikor lerángatták a lópokrócokat a díszpáholyként szolgáló gumiabroncsokról, s rávetették magukat a szerteszét rohanó lángocskákra. E lényegtelen epizódtól eltekintve a Vadasparki Olimpia mindent elsöprő sikert aratott.

A „Megmérettetünk” jelszót hirdető transzparensek alatt Tudós, a szamár nyitotta meg a versengést, amikor a Tűzszekerek zenéjére rekordidő alatt körbevágtatott kétkerekű kordéjával a stadionban. Őt követte Vulpi róka és Ordi farkas a 200 méteres szőrlabdaűzésben, majd Tádé és Lompos kutyák az 500 méteres szimathajszában, amelynek célvonalán Bűzike, a vadászgörény döntötte el, melyikük ért oda hamarabb.

Dirr-dúr Kandúr a pamutgombolyag-pofozásban állított fel olimpiai rekordot, mialatt a borzházaspár, Meli és Badgár nyolcas alakú alagútfúrásban bizonyult a legjobbnak. Rongyos bölény és családja a szalmakazal-taszításban diadalmaskodott, Agancs, a gémszarvas az erre a célra felállított deszkakerítés átugrásában, míg Mafla muflon ugyanennek a kerítésnek a szétöklelésében találtatott legyőzhetetlennek. Micike a nézők szeme láttára másfél perc alatt rágott ketté egy hüvelyk vastagságú széklábat, míg Sasszem, a park légierejének parancsnoka zuhanórepülésben kapta el a levegőbe ütött tollaslabdát. A várakozásnak megfelelően Kocor, a vaddisznó nyerte a 200 méteres barázdabillegetést, és Donga kígyó a klasszikusnak tartott 100 méteres fűsiklást. A többiek sem vallottak szégyent.

Kamill teve például a játékok egész ideje alatt étlen-szomjan, napernyő nélkül galoppozott körbe-körbe a sivatagban. Estére őt kiáltották ki a „Megmérettetünk” állatolimpia szimbólumának. Igazi Nyuszi melle dagadt a büszkeségtől, amikor késő este elfújták a petróleumlámpa lángját. Megilletődött makogással fogadta a gratulációkat. Az állatok csaknem elhagyták a stadiont, amikor megszólalt egy hang a fű alól:

– Azt hiszem, most én következem… Süni volt az. Az állatok megtorpantak. Te jó ég, róla mindenki megfeledkezett! Nem volt szívük megmondani, hogy a játék befejeződött.

– Aztán… te miben indulsz, Sünike? – kérdezte a mezei egér a többiek nevében.

– Természetesen a szellemi vetélkedőben – válaszolta Süni értetlenül.

– Ahogy a papíron állt!

– És mi… mi lenne a megoldandó feladat, Süni? – vette át a szót Igazi Nyuszi.

– Az, hogy miért van a tevének púpja – emelte fel fejét a sündisznó.

– És… és mi a válaszod, Sünikém? – szólalt meg Rongyos bölény.

– Megszokásból! – vágta ki büszkén a kis tüskés. Pillanatra csend támadt. Ekkor Lexi bagoly leszólt a közeli tölgyfáról.

– Hm… Ha úgy vesszük, ez az igazság egyik oldala… Nos, ha Lexi mond valamit, annak úgy kell lennie.

– Aranyérmet Süninek! – cinccantott Micike. A tömeg megismételte.

– Aranyérmet Süninek! Így is lett. Süni lett a nap utolsó olimpiai bajnoka. És minden jó, ha a vége jó. Az állatok dalolva tértek vissza karámjaikba, lábaik alatt gördítve-gurítgatva a boldogságában labdává gömbölyödött kis sündisznót…

Somo