Változatos szobai fügék

Termő fikusz

A nagyjából 800 fajt számláló nemzetség az eperfafélék családjának tagja. Előfordulnak közöttük óriási fává növő, bokor alkatú és törékeny kúszónövények is. Jellemzően a trópusi és a szubtrópusi övben terjedtek el. Legészakabbra merészkedő képviselőjük a már említett közönséges füge, amely a mediterráneumból költözött fel hazánkba. Valószínűleg természetes körülmények között nem maradna meg, de védett helyen, déli házfalak oltalmában még termést is érlel kertjeinkben.

A növények közös jellemzője a vastag levéllemez, amelyet kifejlődéséig egy vékony – néhány fajon vöröses – képlet borít. Ez a hártya a levél kihajtása után lefűződik és lehull, így egyben megszabadul a növény a felesleges anyagoktól. Szintén közös jellemző a hajtások sérüléseiből csepegő sűrű, ragadós, fehér – sok fajnál mérgező – tejnedv és a törzsön, hajtáson fejlődő jelentéktelen virágok.

A megporzást apró rovarok végzik, amelyek nem a virágot keresik fel, hanem az éretlen gyümölcsbe rakják petéiket. A védett bölcsőért cserébe a gyümölcskezdemény belső terében mozogva elvégzik a megporzást. A kifejlődő fügék az ember mellett számtalan állat táplálkozásában is fontos helyet kapnak. Egyes ázsiai trópusi erdőkben hetven különböző fikuszfaj él egymás mellett a madarak és majmok nagy örömére.

Kis levelű fikusz

A füge a hasznosságával a különböző kultúrákban is előkelő helyet szerzett. Az iszlám mellett a hinduizmus, a buddhizmus és a dzsainizmus is szent faként tiszteli, mert egy ilyen fa (Ficus religiosa) alatt világosodott meg Szidharta herceg. A banyánfa (Ficus benghalensis) Robinson Crusoe lakhelyéül szolgált hányattatása során, a Fülöp-szigeteken pedig démon- és szellemjárta növény hírében áll. A tikbalang lakik léggyökereinek szövedékében, aki a görög mitológia kentaurjának testvére: lófejű és embertestű démon. A Bibliában is többször szó esik a fügékről. Az alacsony termetű Zákeus például egy szikomorfára (Ficus sycomorus) mászik, hogy láthassa Jézust.

Fafojtó fikusz

A szobában tartható fikuszok száma több tucatra tehető. Akár csak ennek az egy nemzetségnek a képviselőiből is érdekes, népes és változatos gyűjteményt lehet összeállítani.

A szobafikusz (Ficus elastica) fényes zöld, tenyérnyi leveleivel és erőteljes növekedésével szerzett népszerűséget. Ma már az egyszínű változat mellett fehérrel futtatott levelűek és sötét, lilás árnyalatúak is kaphatók. A csüngő ágú, vagy kis levelű fi kusz (Ficus benjamina) néhány centiméteres, csúcsosodó végű levelekből álló, laza koronát fejleszt. Szobában is szép, formás fácskává nevelhető. Szintén több levélszínben kapható.

A fagyöngyfüge (Ficus deltoidea) kis, háromszögletű, világoszöld leveleket hoz. Nevét a hajtások végén érő apró bogyókról kapta. A lantlevelű fikusz (Ficus lyrata) akár 40 centiméter hoszszú, csúcsuk felé szélesedő, nyél nélküli leveleket is nevel. Nagy lakásokba ajánlható, rokonaihoz képest igénytelen, ahol jól érzi magát, ott diónyi, zöld terméseket is érlel idősebb korában. A kapaszkodó fikusz (Ficus pumila) pénzérményi, fodros szélű, szív alakú levelei kúszó szárán hajtanak. Üvegházakban, télikertekben a falra is felfut, cserépben, drótkeretre csavarva nevelhető, vagy ámpolnacserépben tartható.

A szobai fikuszok szeretik az egyenletes meleget, a világos helyet és a rendszeres párásítást. Ellenálló növények, de a téli hideg huzat hatására ledobhatják leveleiket. Rovarkártevőik közül a pajzstetvek jelennek meg a leggyakrabban, ezek ellen felszívódó szerekkel érdemes védekezni.

A legtöbb fikusz a kertészetekben megvásárolható, de otthon is könnyen szaporítható. Az alsó leveleiktől megfosztott dugványok jól erednek. A nagyobb levelűeknél a légbujtást is sikerrel lehet alkalmazni. Ilyenkor a hajtáson körkörös sebet kell ejteni, és az ágra nejlonköpenyben nedves tőzeges földlabdát erősíteni. Ha a tejnedv nem zárja el azonnal a sebet, akkor lassan gyökerek szövik át a földet, és az immár önálló életre képes hajtást külön lehet választani.

Barta István