Atomreaktor a kerületben
Már messziről látni a fák fölé magasodó kéményét. Közel a Normafához, Csillebércen, a Konkoly Thege Miklós úton, egy erdős területen fekszik a Központi Fizikai Kutatóintézet, amelyet közel hatvan éve alapítottak.
A Hegyvidék egyik legnagyobb tudományos intézménye, a Központi Fizikai Kutatóintézet, azaz a KFKI 1950. szeptember 1-jén kezdte meg működését. A létrehozásáról szóló minisztertanácsi rendelet augusztus 18-i keltezésétől még egy hónap sem telt el, és már üzemeltek a gépek Csillebérc belsejében.
Van de Graaff és Farkas Bertalan
Az alapításkor az elsődleges gondolat az volt, hogy a fizikát a magyar tudományos élet élvonalába helyezzék. Ennek természetesen politikai vetülete is volt, a kezdeményezés abból a körből indult. A második világégést követő időszakban a nagyhatalmak szembenállásának kora következett, amikor a politikai vezetők reális esélyét látták egy harmadik világháborúnak. 1945-re bebizonyosodott, milyen fontos a hadviselésben a fizikai kutatások színvonala – ezt a radar és az atombomba szemléltette leginkább.
Az alapításkor az elsődleges gondolat az volt, hogy a fizikát a magyar tudományos élet élvonalába helyezzék. Ennek természetesen politikai vetülete is volt, a kezdeményezés abból a körből indult. A második világégést követő időszakban a nagyhatalmak szembenállásának kora következett, amikor a politikai vezetők reális esélyét látták egy harmadik világháborúnak. 1945-re bebizonyosodott, milyen fontos a hadviselésben a fizikai kutatások színvonala – ezt a radar és az atombomba szemléltette leginkább.
 |
| A reaktor irányítóterme a hetvenes években |
A tudományos igényesség biztosítása érdekében a KFKI felügyeleti szervéül a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA) jelölték meg, első igazgatójának pedig Kovács Istvánt, a Műszaki Egyetem professzorát kérték fel. Az MTA dolgozta ki a kutatóintézet működésének elvét, miszerint egy-egy tapasztaltabb elméleti és kísérleti fizikus köré iskolákat, kutatási „gócokat” alakítanak ki, amelyek a szakemberképzést is biztosítják. A kivitelezéssel a KUBER-t, vagyis a Kutató Intézeteket Beruházó Vállalatot bízták meg, amely a felállított tudományos osztályok vezetőinek véleményét kérte ki a helziségigényléssel kapcsolatban, és a terveket is nekik küldték el jóváhagyásra.
Az építkezést követő újabb nagy beruházásra 1955-ben került sor, amikor arról döntöttek, hogy ide telepítik a Szovjetuniótól vásárolt kísérleti atomreaktort. Ezzel az MTA mellett felügyeleti szervvé vált az Országos Atomenergia Bizottság (OAB) is, amely később, 1959 után már egyedüliként bábáskodott az intézmény felett. A Magyar Tudományos Akadémia 1967-től kapta vissza ismét a kizárólagosságot.
A reaktor egy VVR-Sz típusú berendezés, amelynek moderátora és hűtőanyaga egyaránt a víz, fűtőelemei pedig U-235-ben feldúsított urán-oxidból készültek.
Az 1959-ben beüzemelt készüléket 1967-ben felújították, megkétszerezték a teljesítményét. A hét méter magas, öt méter széles, nyolcszögletű betontömb belsejében viszonylag kicsi tartályban játszódik le az urán atommagjainak hasadása. Mivel kutatási célokat szolgál, hőteljesítményét nem hasznosítják. Az intézet másik fontos, nagyméretű tudományos tárgya az elemi részecskék gyorsítására szolgáló Van de Graaff generátor, egy hét méter magas acéltank. Ebben nagyfeszültségű berendezés gondoskodik a részecskék sebességének több milliószorosra növeléséről.
A KFKI munkatársai az űrkutatásba is bekapcsolódtak, amikor egy szovjet rakéta 1970-ben az itt készült mikrometeorit-csapdát vitte fel az űrbe. Ugyancsak jelen volt az intézet Farkas Bertalan űrrepülésekor.
 |
| A KFKI reaktora |
A NASA is elismerte munkájukat
A kutatók 1950-ben megkezdték ugyan a tényleges munkát, ám mivel az épületek ekkor még nem álltak Csillebércen, a KFKI különböző egyetemek tanszékein működött. Az 1951-ben induló építkezés tizenöt esztendeig tartott. A kutatóintézet legfontosabb részlege kezdetben a radiológiai osztály volt Bozóky László vezetésével, az atomfizikai osztály Simonyi Károly irányításával, valamint a kozmikus sugárzási osztály Jánossy Lajossal az élen. A nyolcvanas évekre kialakult egy olyan komplex központ, amely több tudományágból tevődött össze. Ezek főbb irányai: nagy energiájú fizika, magfizika, fizikai optika, szilárdtest-fizika, kémia, reaktorfizika, elektronika.
A kutatók 1950-ben megkezdték ugyan a tényleges munkát, ám mivel az épületek ekkor még nem álltak Csillebércen, a KFKI különböző egyetemek tanszékein működött. Az 1951-ben induló építkezés tizenöt esztendeig tartott. A kutatóintézet legfontosabb részlege kezdetben a radiológiai osztály volt Bozóky László vezetésével, az atomfizikai osztály Simonyi Károly irányításával, valamint a kozmikus sugárzási osztály Jánossy Lajossal az élen. A nyolcvanas évekre kialakult egy olyan komplex központ, amely több tudományágból tevődött össze. Ezek főbb irányai: nagy energiájú fizika, magfizika, fizikai optika, szilárdtest-fizika, kémia, reaktorfizika, elektronika.
Az intézet vezetését 1956-ban Jánossy Lajos vette át, akinek működése alatt – az alapkutatások mellett – az alkalmazott kutatások is előtérbe kerültek, és megkezdték a különböző technológiák fejlesztését, gyártását. A KFKI-ban a nyolcvanas évek közepén dolgoztak a legtöbben, közel hatszázan jártak fel naponta az Istenhegyi úton. A nagy létszám biztonságos utaztatása miatt, és azért, hogy ez az embermennyiség ne terhelje a tömegközlekedést, külön buszokkal szállították az ott dolgozókat. Ma is lehet találkozni a KFKI feliratú buszokkal.
Az intézmény főigazgatói posztja 1992-ben megszűnt, az utolsó, aki betöltötte ezt a státuszt, Lovas István volt. Ezt követően a tudományos intézetek teljes önállóságot kaptak a Magyar Tudományos Akadémia keretein belül, élükön önálló igazgatók állnak. Hogy napjainkban is jelentős munka folyik a csillebérci erdők mélyén, bizonyítja egy nagy tudományos siker a közelmúltból: négy KFKI-munkatárs a földkörüli térség kutatásában történő közreműködésért 2004-ben megkapta az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA elismerését.
Balázs Attila