Ballagásra eperrolád
A ballagás mindnyájunk életének egyik legkedvesebb emléke, különösen úgy, ha már a visszatekintés boldog felhője veszi körül, nem pedig az előttünk tornyosuló érettségi nyomasztó hangulatával nehezedik ránk. A nagy eseményhez „jobb helyeken” valami finomság is dukál.
A ballagás kifejezés a latin valetans, azaz búcsúzó szóból ered. A szokás Selmecbányáról való, ahol a XIX. század hetvenes éveiben az erdészeti és bányászati akadémia hallgatói hagyományosan a „Ballag már a vén diák…” kezdetű dal éneklésével búcsúztak el iskolájuktól. Lassan minden iskolatípusban elterjedt ez a szokás, és a XX. század elejére általánossá vált az egész országban. Az 1920-as években a „Vén diák”-ot az „Elmegyek, elmegyek…” kezdetű magyar népdal váltotta fel.
Ismert, hogy a ballagás előtti éjszakán a végzősök szerenáddal köszöntve mondanak búcsút tanáraiknak – addig énekelnek a lakásuknál, amíg bebocsátást nem nyernek. A tanár süteménynyel, édességgel vendégeli meg őket. A ballagás napján a diákok az iskola zászlaját követve vonulnak végig az iskola folyosóin, vállukon kis tarisznyával, amelybe az alsóbb évesek pogácsát, sót, földet és aprópénzt tesznek (olykor elhelyezik az iskola fényképét is), egyszóval minden olyan szimbólumot, amire a nagybetűs élet során szükség lehet.
Az 1950-es években betiltották, ám mára szerencsére viszszatérhettek a köztudatba ezek a kedves szokások. Nemcsak a középiskolákban, hanem az általános iskolákban, de még az óvodákban is rendeznek ballagási ünnepséget. Ilyenkor mind a diákok szülei, mind a búcsúzó tanárok igyekeznek kitenni magukért, s valami alkalomhoz illő finomságot készíteni. Ehhez szeretnénk most ötletet adni.
Járay Mari
TEJSZÍNES EPERROLÁD
Először a tésztát sütjük meg. Kemény habbá verünk 6 tojást és 12 deka kristálycukrot, majd szintén 12 deka lisztet hozzákeverünk. Az egész masszát sütőpapírra öntjük, és egyenletesen elkenjük. Előmelegített, 180 Celsius-fokos sütőben megsütjük. Sütés után közvetlenül eltávolítjuk róla a papírt, és azon melegen henger alakúra feltekerjük a piskótát. (Ha netán kihűlne, már nem lehet jól feltekerni, mert megtörik.)
Először a tésztát sütjük meg. Kemény habbá verünk 6 tojást és 12 deka kristálycukrot, majd szintén 12 deka lisztet hozzákeverünk. Az egész masszát sütőpapírra öntjük, és egyenletesen elkenjük. Előmelegített, 180 Celsius-fokos sütőben megsütjük. Sütés után közvetlenül eltávolítjuk róla a papírt, és azon melegen henger alakúra feltekerjük a piskótát. (Ha netán kihűlne, már nem lehet jól feltekerni, mert megtörik.)
A krémhez eldolgozunk 20 deka epret 10 deka cukorral és egy mokkáskanálnyi citromsavval, majd hozzáadunk 2 deka olvasztott zselatint, és 2 deci felvert tejszínhabbal lazítunk rajta. Ezután szétnyitjuk a feltekert piskótalapot, a krémmel megkenjük, és újból lazán feltekerjük. Egy órát állni hagyjuk a hűtőben, a tetejét – tálaláskor – porcukorral meghintjük.