Csírázó magvak

A csírázott növény az egyik legősibb étel, amit igazol, hogy a csírázó magot a régiek is nagy becsben tartották. A történelmi adatokból kitűnik, hogy minden korszak jelentős civilizációja fogyasztotta a csíráztatott növényeket.

 

A csíra a magba zárt új élet lehetőségét hordozza. A mag a kedvező körülményekre vár, hogy kisarjadjon, és majd a csírázás folyamatában aktivizálódjanak a benne rejlő kincsek. A csírázó mag fontos ásványi anyagok, nyomelemek tucatjait tartalmazza, illetve fehérjéket, zsírokat, ez utóbbiak közül telítetlen zsírsavakat (linol-, linolénsav), valamint könnyen emészthető szénhidrátokat is, amelyek a csírák édeskés ízét adják.

 

Fehérjéi esszenciális – a szervezetünk által elő nem állítható – aminosavakban gazdagok. A vitaminok közül szinte az egész B-vitamin-csoport jelen van, tovább a C-, D-, E-vitamin is megtalálható benne. A csírázás harmadik- negyedik napján a csíra vitamintartalma ugrásszerűen megnövekszik, emiatt ilyenkor ajánlatos megenni. A felsoroltak mellett a csírázás során felszaporodó enzimek aktivitása a legnagyobb. Ezek segítik, gyorsítják az apró növény növekedéséhez szükséges biokémiai folyamatokat.

 

A négy–öt centis csíra minőségi tápanyag

 

A csírát „előkészített” tápláléknak is nevezhetjük, hiszen beáztatás hatására a benne található enzimek (komplex katalizátorok) aktiválódnak. Az enzimek segítségével az összetett szénhidrátok egyszerű szénhidrátokra, a fehérjék aminosavakra, a zsírok nagyrészt zsírsavakra bomlanak. Az ásványi anyagok a szervezet által jobban hasznosítható, elsősorban vízben oldható ásványi sókká alakulnak, gazdaggá válnak kalciumban, magnéziumban, foszforban, klórban, káliumban, nátriumban. A felszívódásra kész tápanyagok kevésbé veszik igénybe az emésztőrendszert, ezért tehermentesítik azt.

 

A legfontosabb szabály, hogy csak étkezés céljára árusított magvakat csíráztassunk. Vegyszerrel kezelt (csávázott) vetőmagok csíráztatása étkezésre szigorúan tilos! A kiválasztott magvakat folyó víz alatt leöblítjük, majd 12 órára beáztatjuk. Ezután leöntjük róluk a vizet, és a csíráztató tálba tesszük őket. Az edény méretének megválasztásakor vegyük figyelembe, hogy a csírák a magok eredeti térfogatának ötszörösére növekednek. Az edényt fényre – de nem tűző napra – állítjuk, majd az apró növényeket naponta kétszer langyos vízzel leöblítjük. Figyeljünk arra, hogy a csírák ne álljanak vízben, mert rothadásnak indulhatnak. Négyöt nap elteltével a négy-öt centis csírák már igazán zamatosak, és a legjobb „formában” vannak, minőségi tápanyagok.

 

A csírákat az alábbiak szerint csoportosítjuk:

– gabonafélék (árpa, búza, rozs stb.);
– hüvelyesek (bab, lencse, lucerna stb.);
– olajos magok (lenmag, mandula, napraforgómag, tökmag stb.);
– zöldségfélék, füvek, fűszernövények (brokkoli, retek, zsázsa stb.).
– a miskulancia csíra lucerna-, vöröshere- és retekcsírát tartalmaz;
– a vegyes csíra „hagyományosan” lucerna, vöröshere, retek, hagyma és vöröskáposzta csírájának keveréke.

 

Búzacsíra: sok A- és C-vitamint, a mikroelemek közül kalciumot, magnéziumot, foszfort, nátriumot, káliumot, vasat, ként, kobaltot és cinket tartalmaz. Gátolja a rákos sejtek életben maradását, tisztítja a májat, segíti az emésztést, erősíti az idegrendszert, valamint gyulladásgátló, baktériumölő hatású. Az ismertebb búzaféléről tudni kell, hogy kipréselt leve hűtve sem tárolható, mert nagy enzim- és fehérjetartalma miatt az alkotórészek gyorsan elbomlanak. Csak frissen és éhgyomorra iható!

 

Babfélék, borsó és lencse csírája: jellemző vitaminjai az A-, C-, B-komplex- és E-, ezeken kívül vasat, kalciumot és foszfort tartalmaz jelentős mennyiségben. Inzulinszabályozó vegyületeket is találunk benne.

 

Brokkolicsíra: vegyületeiben a legerősebb zöldségfélék közé tartozik, nagy mennyiségben tartalmaz vitaminokat, enzimeket és ásványi anyagokat.

 

Lucernacsíra: vitaminjai: A-, C-, B-, B12-, D- és E-vitamin, ásványi anyagai: vas, foszfor, kalcium, mangán és kálium. Szaponintartalma feloldja a koleszterinlerakódásokat az erek faláról, így segíthet érszűkület esetén. Nagy mangántartalma képes csökkenteni a vércukorszintet.

 

Mungóbabcsíra: jó minőségű fehérje-, vas-, kálium-, C-vitamin- forrás. Felhasználható levesekhez, zöldséglevekhez, keleti ételekhez, salátákhoz, szendvicsekhez, csírapástétomként.

Mustárcsíra: serkentő, stimuláló hatású, élettani hatása hasonló a retekcsíráéhoz.

 

Napraforgócsíra: C-, D-, E-, A- és több B-vitaminban, valamint foszforban, kalciumban, vasban, fluorban, cinkben, káliumban, jódban, magnéziumban, mangánban és rézben gazdag. Nagy rosttartalma táplálja az egészséges bélfl órát, segíti a bélmozgást.

 

Retekcsíra: természetes antibiotikum, elsősorban a légzőszervek és a nyálkahártya tisztítójaként tartja számon a népi gyógyászat, valamint hatásos vizelethajtóként is. Kis mennyiségben étvágygerjesztő hatású.

 

Repcecsíra: nagy mennyiségben tartalmaz omega-3 és omega-6 zsírsavakat, amelyeknek az erek védelmében van jelentős szerepük.

 

Vöröshagymacsíra: olyan tápanyagokat tartalmaz, amelyek támogatják az alapvető sejtnövekedést, természetes antibiotikum, nyálkaoldó, allicintartalmának köszönhetően kedvezően hat a közönséges náthára, nyálkaürítésre készteti a tüdőt. Csökkenti a vérzsírszintet, a magas vérnyomást, elősegíti (figyelem, fogyókúrázók!) az emésztést, az epe- és májműködést. Vírus-, baktérium-, gombaölő hatásáért nagyon szerethető.

 

A nyersen fogyasztott csírák egészségmegőrző hatása a legnagyobb, hiszen főzéskor a hő hatására károsodnak a vitaminok, illetve az emésztést segítő értékes enzimek. A csíranövényeket bármilyen nyers salátába beleszórhatjuk, müzlibe keverhetjük. A csírák zöld része felaprítva vajas kenyérre, vagy kefirbe, levesbe és főzelékekbe szórható. Darálás után különféle módokon – fokhagymával, tengeri sóval, olívaolajjal – ízesíthetjük, belekeverhetjük túróba, sajtkrémbe, így többféle krémet is készíthetünk.