Az erkélyládák beültetése
 |
| A virágzás kezdetén |
Tervezés
Ahhoz, hogy hosszú időn át tetszetős, egészséges növényeket nevelhessünk, először el kell dönteni, hogy az egyes ládák hová kerülnek majd. Természetes, hogy nem alkalmas ugyanaz a növény a déli, forró ablakpárkányra, mint a mindig hűs, árnyékos, északi teraszra. A fény és árnyék mellett figyelembe kell venni a szélirányt és a csapadék mennyiségét is. Persze a háznak minden oldalán ugyanannyi eső esik, de ami a terasz ládáit áztatja, esetleg nem éri az eresz alatti ablakpárkányt. Sőt, az sem kizárt, hogy vannak olyan ládák, amelyekbe az átlagnál sokkal több víz jut.
A virágok kiválasztásánál figyelmet kell fordítani a méretre is. Ládában rendszerint nem nevelünk magas növényeket, de még ezen belül sem mindegy, mekkorák. Az ablakpárkányon a fél méter magas növényzet jelentősen sötétíthet, oda az öt-tíz centiméter magas virágok valók. Ezek azonban nem mutatnak jól egy földre helyezett ládában például az erkélyen.
Ha nem csak egynyári növényt ültetünk, akkor a ládák tervezésénél arra is érdemes odafi gyelni, hogyan rendezzük el az egy- és a többéves növényeket. Az egyik lehetséges taktika, hogy vegyesen ültetjük őket. Ebben az esetben minden ládát gondosan kell majd teleltetni, de jövő tavasszal már mindegyikben lesz néhány növény, amelyek közé az új egynyáriak beültethetők. Ha kevesebb a teleltetésre használható helyünk, akkor a tisztán többéves, télen is gondozandó ládák mellett érdemes tisztán egynyári ládákat tervezni, melyek télire kiüríthetők.
 |
| A virág csak keret |
Beszerzés
Nem mindig könnyű összeegyeztetni a könyvekből, szakfolyóiratokból kiválasztott vagy az ismerősök elmondása alapján megszeretett növényeket a kereskedésekben, piacokon felbukkanó kínálattal. Ha túlzottan ragaszkodunk az ültetési tervhez, előfordulhat, hogy nem tudunk – vagy csak sok utánajárással – adott színű, fajtájú virágot beszerezni. De az ellenkezője sem célravezető: amikor egyetlen kertészetből szeretnénk összeválogatni mindent, ami a ládákba kerülhet. A korlátozott választék és a szűkösen rendelkezésre álló információ miatt könnyen előfordulhat, hogy ládáink végül szűk forma- és színvilágúak lesznek, esetleg nem viselik jól az adottságokat.
A palánták megszerzésének legtöbb vesződséggel járó, de minden kétséget kizáróan legszebb és legsikeresebb módja, ha saját magunk neveljük fel őket. Így minden áhított növényt előállíthatunk magunknak, s ha a magvetést és palántanevelést mégsem koronázza teljes siker, még mindig beszerezhetjük a hiányzó töveket a kereskedelemből.
 |
| Akinek sikerült… |
Gondozás
Sajnos, a jól sikerült beültetés, a friss termőföld és az életerős palánták még nem garantálják a sikert. Ehhez szükség van a kitartó gondozásra is. Ez pedig ebben az esetben lényegében az öntözést jelenti.
A ládákba kevés föld fér, és az is hamar kiszárad – különösen a napon gyorsan felmelegedő, sötét tónusú típusokban. Szép növényeket tehát csak az intenzív növekedés és a nyári hőség idején biztosított gyakori – általában naponta végzett – öntözéssel nevelhetünk.
A kannába azonban nem csak víz kerülhet. Hetente, kéthetente tápoldatot is adjunk a növekedés és a virágzás ösztönzésére. Sokféle tápoldat közül válogathatunk: van virágzásindító, balkonláda- tápoldat, külön muskátlira és más fajokra „kihegyezett” keverék stb. Tulajdonképpen az adott szer kiválasztásánál sokkal fontosabb a rendszeres, megfelelően adagolt használat. (Nem javaslatként, inkább érdekességként említem, hogy az erkélyládában gyönyörű muskátlikat nevelő ismerősöm a kíváncsiskodó kérdésekre végül felfedte titkát: rosszul emlékezett az adagolásra, és egy hónapon át mindennap tápoldattal öntözte a futómuskátlikat. Az eredmény a reklámújságok legtúlzóbb illusztrációit is felülmúló virágáradat lett…)
Barta István