Kossuth-díjas írónkra emlékezünk

A huszadik századi magyar irodalmi világ egyik kiváló alakja, Kodolányi János halálának negyvenedik évfordulójára emlékezünk augusztus 10-én. Kossuth-díjas írónk nemcsak regényírásban, hanem egyéb irodalmi műnemekben is jelentőset alkotott. Veres Péter író a művész temetésén elmondott, megindítóan szép gyászbeszédében egykor így fogalmazott: „…Író, költő, művész, gondolkodó, politikus, mi a te dolgod? A szolgálat. Az önmagad egy életét, ha már a tehetséged és a benned égő ismeretben lelki tűz erre hajt, csak ebben teljesítheted ki….”

 

Kodolányi János élete utolsó szakaszát a Hegyvidéken töltötte. Egykori lakhelyén, a Böszörményi út és a Beethoven utca (egykori Gaál utca) sarkán található emeletes sorház falán márványtábla őrzi emlékét. A híres írót 1969. augusztus 18-án a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomba. Temetésén az egyházi szertartást – kívánságának megfelelően – régi jó barátja, dr. Belon Gellért címzetes katolikus püspök végezte. A gyászbeszéd tisztelettel adózott a művész előtt: „Íme hát, akitől mint embertől búcsúznunk kell, de akitől mint írótól nem búcsúzhatunk. Kodolányi János is egyike volt azoknak a folyton égő lelkeknek, akiknek a tüze nemcsak melegíti, hanem sokszor égeti, perzseli is azokat az emberi lényeket, akik közel állanak hozzá. De lám, kell nekünk az ilyen tűz, tegnap is kellett, s nyilván holnap is kell, mind az idők végezetéig.”