A legrégibb fővárosi művésztelep

A Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep büszkén mondhatja el magáról, hogy a főváros legrégebbi, ma is működő művésztelepe. A több mint egy évtizedes, sikeres rendezvényt a XII. kerületi önkormányzat szponzorálja, és gondoskodik a bel- és külföldről érkező alkotókról.

 

Breznay András, a művésztelep vezetője évről évre más és más tematikával várja a festőművészeket. Megvizsgálták már, hogy egy XXI. századi művész képes-e megújítani egy olyan régi témát, mint az önarckép, feldolgozták a kerület történetét, az idén pedig a mozgást állították a középpontba.

 

A gazdasági világválság hatására szükségessé vált a világrend átértékelése, annak a mozgásnak a felülvizsgálata, amely jelen van politikában, művészetben egyaránt – emelte ki Breznay András, aki Ezüst György festőművész „utódaként” immár hét éve vezeti és szervezi a Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelepet. Mint mondta, a művészeknek különösen fontos feladatuk, hogy ezekre a folyamatokra ráirányítsák a közönség figyelmét. A művésztelep vezetője hisz abban, hogy a közös kiállításnak befolyásoló és véleményformáló ereje van.

 

Európából és Amerikából is érkeztek az idén a XII. kerületbe. A leghosszabb utat Cziglényi Attila tette meg, aki az Egyesült Államokból, Kaliforniából jött. A művészek között megtalálhatjuk Angyal Júliát is, aki kerületünk lakója. Ugyancsak a fővárost képviselte Balázs I. Barna és Füzes Gergely, míg a negyedik honi alkotó Boza Melinda volt Gödöllőről.

 

Határon túli magyarokat is találunk a névsorban: Medveczky Ágnes Ukrajnából, Kovács Lehel, Siska Sz. H. és Győri Kinga Erdélyből, Igor Sokolovskay és Lukács János pedig a Felvidékről utazott a Hegyvidékre. Rómából érkezett Varsányi Éva, Bulgáriából Gendova Miraljuba, Oroszországból Oleg Szmirnov. Új országnak számít a művésztelepek történetében Litvánia, ahonnan Ieva Skaurone érkezett, valamint Törökország, Mehtab Cömert hazája.

 

A művészek az első napokban a Hegyvidékkel ismerkedtek. Elsősorban olyan helyszíneket látogattak meg, amelyek valamilyen kapcsolatban állnak a művésztelep témájával, a mozgással. Meglátogatták a fogaskerekűt, a gyermekvasutat, és utaztak a Libegőn is. Túl ezen, Breznay András sokat mesélt nekik a kerületről, így például az egykor itt gyártott Eötvös-ingáról is, hiszen, mint mondta, soha nem lehet tudni, kinél milyen történet indítja be az alkotási kedvet. A fővárosban töltött napok után leutaztak Szántódra, a hegyvidéki önkormányzat üdülőjébe, ahol elkezdődhetett a tényleges alkotói munka.

 

A szántódi önkormányzattal hagyományosan jó a viszony, a Balaton-parti település büszke arra, hogy otthont adhat a Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelepnek. A helyi polgármester személyesen is felkereste a tábort, hogy megismerje az alkotókat. A jó kapcsolatot jelzi, hogy a szántódi önkormányzat nyílt nap keretében biztosította a művészteleppel való ismerkedés lehetőségét, az érdeklődők megnézhették a készülő alkotásokat, munka közben figyelhették a művészeket.

 

Véleményformáló ereje is lehet műveiknek

 

Cziglényi Attila huszonöt éve foglalkozik képzőművészettel. A hatvanas évek elején költözött el Magyarországról, de rendszeresen visszajár, mégis, most először utazott a Libegőn, amely annyira tetszett neki, hogy elhatározta: arról készíti egyik munkáját. Az interneten találkozott a művésztelep felhívásával, beadta a pályázatát, és nagyon örült, amikor kézhez kapta a Hegyvidék polgármestere, Pokorni Zoltán meghívó levelét. Véleménye szerint a legfontosabb az együttgondolkodás, az, hogy több művésszel közösen alkothat, s véleményezhetik, segíthetik egymás munkáját.

 

Különleges vendége volt a 2009-es művésztelepnek Igor Sokolovskay, aki nemcsak festő, restaurátorként is dolgozik. Szántódon sem vászonra festett, mint a többiek, hanem egy gipszből formázott Szent Erzsébet-portrén dolgozott. Munkáiban sokszor ötvözi az általa restaurált szobrok gipszmását és a festmények képi világát. Kérdésünkre elmondta, hogy Kassa mellől, Medzev faluból érkezett, ahol megvásárolt egy régi kúriát, és minden pénzét beleölve próbál kialakítani egy felvidéki művésztelepet, ahol magyarok, szlovákok és németek közösen dolgozhatnak. Mint mesélte, amint meglátta az udvarházat és a környező vidéket, azonnal tudta, hogy ideális helyszíne lenne egy művésztelepnek, mivel megdöbbentő volt a hasonlóság Nagybányával.

 

A Nagybányai Művészteleppel egyébként szintúgy jó kapcsolatot ápol a XII. kerület. Két éve bemutatkozó kiállítása volt a Hegyvidéken, és most folynak a tárgyalások arról, hogy a Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep is lehetőséget kapjon ugyanerre Nagybányán. Breznay András Németországban is szeretné bemutatni az elkészült munkákat, amire várhatóan 2010-ben egy Stuttgart közeli galériában nyílik alkalom.