Selyem, spakli, hangoskönyv

A három Kisteleki címmel megnyílt tárlat izgalmát az ellentétekben rejlő feszültség adja. Hiába a családi kötelék, az igazi művészekre jellemző egyénilátásmód autonóm alkotóvá teszi a Kisteleki família mindhárom tagját: Kisteleki Margit finom selyemképei, nagyobbik lánya, Zsuzsa vad, színhatásokra építő alkotásai, valamint a kisebbik leány, Dóra álom és ébrenlét közti, szürreális rajzi világa jól elkülöníthető egységet alkotnak a Jókai Klub kiállításán.

„A kilencvenes évek elején egy továbbképzésen, valamint könyvekből és saját próbálkozásaim során sajátítottam el a selyemfestés technikáját” – mesélte érdeklődésünkre a bakonycsernyei születésű, húsz évig rajztanárként dolgozó, ma már kizárólag alkotóművészként tevékenykedő Kisteleki Margit. A művésznő elmondta: a festék sokkal jobban fut a selymen, mint a papíron, ezért is festi egyebek mellett azokat a virágokat, virágszirmokat, valamint a Klimt ihlette, kecses és törékeny szecessziós női alakokat, amelyek a Jókai Klubban is láthatók. Mostanában a dekorativitás felé mozdult el, áttért a selyembatikolásra, amivel erőteljesebb színeket, határozottabb kontúrokat tud létrehozni. „Nagy koncentrációt igényel ez a munka: amíg egy olaj- vagy akrilképnél vissza lehet kaparni a festéket, vagy újabb réteget lehet felkenni, addig a selyemnél alaposan meg kell gondolni minden mozdulatot, mert a javítási lehetőségek igencsak korlátozottak, például egy sötétebb szín visszavilágítása egyáltalán nem lehetséges” – mondta Kisteleki Margit.

A Kisteleki család – Margit, Zsuzsa, Dóra és Zoltán, az édesapa

„Míg a selyemfestés egy könynyed, finom műfaj, addig én elég vadul festek; általában nem is ecsetet használok, hanem spaklit, azaz festőkést, amellyel, úgy érzem, sokkal jobban ki tudom fejezni magam. A színhatás érdekel, amit a festék kenésével, a színek egymásra rétegződésével tudok elérni” – beszélt saját technikájáról Kisteleki Zsuzsa, aki édesanyjához hasonlóan pedagógus.

Ő rajz- és némettanárként jelenleg is tanít egy pesti iskolában, így az alkotómunkát szabadidejében végzi. Zsuzsa impulzív személyiség, az ellenpólusokat szereti megjeleníteni. Ahogy Koppán Szilvia, a kiállítást szervező ArtDepo egyik alapító tulajdonosa fogalmazott: mélységek és magasságok, csend és kiáltás, nyugalom és zakatoló mozgalmasság tükröződik munkáiból.

A tudatalattimból dolgozom. Újabb képeimre jellemző, hogy leülök valamit csinálni, és fogalmam sincs, mi lesz belőle a végén. Az a metódusom hogy nincs metódusom” – így jellemezte „munkamódszerét” Dóra, a Kaposvári Egyetem művészeti karának első éves hallgatója. A fiatalabbik Kisteleki lány úgy véli, ő még keresi a stílusát, egyelőre nem tudja magát megismételni. Viszont azt érzi időnként, hogy édesanyja egyénisége – talán a nyugodtság tekintetében – egy kicsit benne is megtalálható. Technikai megoldásai azonban igencsak eltérőek – mostanában akvarellről színes tusra és akrilra kezd váltani –, s a témái is jóval elvontabbak. Talán nem véletlen, hogy első komoly megbízásaként egy sci-fi ből (Philip K. Dick: Lenn a sivár földön) készült hangoskönyv borítójátkészíthette el nemrégiben.

Kisteleki Margit Klimt ihlette selyemfestményei

A három művész együtt él és alkot Budakeszin, egy családi házban. Mint mondják, mindegyikőjüknek megvan a saját alkotótere, és akkor festenek, amikor kedvük tartja. Nem szólnak bele egymás munkájába, bár néha megosztják egymással véleményüket. „Időnként bíráljuk is egymást – én óvatosabban, mint ők” – jegyezte meg mosolyogva az édesanya.