Séta az „Etwas-villához”

A János-hegyi túra a Normafától indult, és érintette az Erzsébet-térdeplőt, az Anna-rétet és a Szépjuhásznét is. Ennek a sétának inkább kirándulás jellege volt, hiszen a hegyről való leereszkedést, illetve a Tündérszikla felkeresését meredek emelkedők és lejtők is nehezítették. A fáradalmakat azután a Libegőn lehetett kipihenni.

 

Az Eötvös úti sétán, amelyet Balázs Attila, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény irányítója vezetett, közel ötvenen vettek részt. Sok érdekességgel szolgált a Svábhegyi Nagyszálló, a Nagyszanatórium, az egykori sváb falu vagy a főváros első Jókai-szobrának története, és természetesen szóba került az utcanévadó, Eötvös József is, aki még az első felelős magyar kormányban való részvétele előtt a Hegyvidékre költözött. Otthonát a környékbeli svábok „Etwasvillának” hívták, mivel szerintük az Eötvös-villa névnek semmi értelme nem volt.

 

Budapest legrégebbi víztornya

 

A sétálók meglátogatták az 1912-ben épült, műemlékké nyilvánított Eötvös úti víztornyot, amely a főváros legrégebbi, hasonló célt szolgáló és működő épülete. Itt Károlyi András, a vízművek szakembere magyarázta el a víztorony építésének szükségességét, működésének elvét, valamint megmutatta főbb érdekességeit. A séta a Normafánál ért véget, de addig még a Normafa állomásnál a gyermekvasút építésének történetét, Molnár Gábor egykori lakóházánál pedig az író életét ismerhették meg a kitartó érdeklődők.

 

Ez volt a harmadik kerületi séta, amelyen a résztvevők kitűzőket kaptak, amelyek az adott terület egy-egy jellegzetességét ábrázolják. A rendszeresen barangolók így teljes kollekciót gyűjthetnek össze.

 

A nyári hónapokban a séták szünetelnek. A tervek szerint őszszel a Farkasréti temető, illetve a Kis-Sváb-hegy lesz a következő két célpont. A programokról lapunk hasábjain, valamint a helytörténeti gyűjtemény honlapján (www.hegytortenet.hu) tájékozódhatnak.