„A szakmai koncentráció a betegbiztonság követelménye”

A János kórház súlyponti intézménnyé minősítését követően több területen is jelentősen megnőtt az ellátottak száma. Az egyre több feladattal lépést tudtak tartani a fejlesztések?
– Amikor súlyponti kórházzá váltunk, minden ellátási formához egy ágyszámot rendelt az Egészségügyi Minisztérium. A gyakorlatban derült ki, hogy ezek a számok megfelelőek-e. A szülészeti ágyszámot viszonylag szűkösen szabták meg, így ennek bővítéséről kellett dönteni egészségpolitikai szinten. A korrekció során a szülések volumenkorlátját is eltörölték, azaz megszűnt az a szabály, hogy csak egy meghatározott szülésszámig kapja meg a kórház a teljes fi nanszírozási öszszeget. A szülészeti, nőgyógyászati osztályunkat átalakítottuk és korszerűsítettük, emellett hamarosan átadjuk az új perinatális intenzív centrumunkat, amely a kis súllyal, betegséggel, komplikációkkal született kisbabáknak biztosít intenzív ellátást magas színvonalon. A Margit kórházban, amely tavaly év eleje óta a Budai Gyermekkórházzal együtt a János kórház telephelyeként üzemel, szintén működik szülészet öt ágyon, de azok az anyák, akiknek várhatóan beteg vagy nagyon kis súlyú babájuk születik, eleve a János kórházba jönnek szülni, mert itt biztonságosabban kezelhetők a komplikációk.

DR. PINTÉRNÉ DR. GÖNCZI ÁGNES 2008. június 1-je óta a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai igazgatója. Nyíregyházi születésű, az egyetemet Debrecenben végezte. 2000. szeptemberéig a nyíregyházi kórházban dolgozott, közben neurológiai és pszichiátriai szakvizsgát tett. 1991-ben lett csoportvezető főorvos, 1994-től szakambulancia-vezető. 2000-től a Nagykállói Pszichiátriai Intézetet vezette, majd 2003-ban főigazgató lett a nyíregyházi Jósa András Kórházban, amely méretét tekintve az egyesített észak-budai kórházat is megelőzi (a megyei kórházban 2200, a fővárosi intézményben 1779 ágyon folyik gyógyítás). A főigazgató asszonynak négy gyermeke van, az orvosi hivatásban legfi atalabb fi a követi, aki neuroradiológusnak tanul. Legidősebb fi a közgazdász, Franciaországban él, második fi a zenész, leánya pedig jelmeztervező.

A rehabilitációs ellátásokat is fejlesztették?
– Súlyponti kórházként 2007 áprilisában jelentős mértékben bővültek a rehabilitációs kapacitásaink. Fejlesztési lehetőséget kaptunk a mozgásszervi rehabilitációs ellátásra: nagyobb ágyszámmal, színvonalasabb körülmények között folyhat a gyógyító munka. A reumatológiai szakrendelés a belgyógyászat épületébe költözik, így már nem kell emeletet, lépcsőt mászniuk a reumatológiai mozgássérülteknek, hogy megkapják az ellátást. Rehabilitációs kapacitása a Margit kórháznak is van, ahol struktúraátalakítási pályázati forrásból sikerült fejleszteni egyes területeket. A szakmai vezető testület egyetértésével a mozgásszervi rehabilitációt a János kórházba koncentráltuk, mert itt történnek az utókezelést igénylő protézisbeültetések, itt sok a traumatológiai és strokebeteg. A belgyógyászati típusú, például kardiológiai, infarktus utáni, cukorbetegséggel küzdő, dialízisre szoruló, vagy transzplantáción átesett betegek rehabilitációja a Margit kórház feladata lesz. A Margit e profiljába még az onkológiai rehabilitációt is szeretnénk beilleszteni a közeljövőben. Ezzel egyébként az onkológiai ellátások széles spektrumát tudnánk nyújtani, hiszen rendelkezésünkre állnak a vizsgálati eszközök, a sebészeink és a műtéti eszközeink alkalmasak a felnőtt betegek daganatainak eltávolítására, és a kiegészítő terápiát, a kemoterápiát is biztosítani tudjuk. Meglévő lehetőségeink jobb kihasználásával minőségi onkológiai ellátást kívánunk nyújtani; persze nem akarunk a szintén XII. kerületi Országos Onkológiai Intézet babérjaira törni.

A korábban önálló Budai Gyermekkórház átalakításával felborult a régió jól bejáratott gyermekgyógyászati rendszere. Hogyan zajlik most a gyerekek ellátása?
– A gyermekkórház átalakítását mindenki kicsit megszenvedte, mára azonban letisztult az új feladatmegosztás: a rózsadombi intézmény járóbeteg-szakrendeléseket, valamint rehabilitációs tevékenységet folytat – különös súlyt fektetve a mozgássérült gyerekek rehabilitációjára –, a sürgős, műtéti beavatkozások pedig a János kórházban zajlanak. A gyermekgyógyászat, gyermeksebészet most újult meg intézményünkben – a hegyvidéki önkormányzat négyszázezer forinttal támogatta az osztály műszereinek beszerzését. A Margit kórházban is van kisgyerekekre specializált fejlődésneurológiai osztály, amely a születést követő fejlődési rendellenességekkel foglalkozik. Ez utóbbi a fenntartók döntése nyomán a megszüntetett Svábhegyi Gyermekszanatóriumból került át ide.

Korszerűsítették a szülészeti osztályt is

A Budai Gyermekkórház vezetése, amikor még önálló volt az intézmény, azt szerette volna elérni, hogy a gyermeksebészeti és traumatológiai intenzív osztály a János kórházból kerüljön át hozzájuk, egy újonnan felépítendő épületszárnyba. Így ugyanis létrejöhetne Budán egy olyan centrum, amely a gyermekgyógyászat teljes spektrumát magában foglalja. Lát esélyt egy ilyen elképzelés megvalósítására?
– A traumatológia annyira eszköz- és emberigényes tevékenység, hogy nem lenne érdemes különválasztani a gyermekek ellátását a felnőttekétől. Megfelelő diagnosztika – röntgen, CT –, idegsebészeti háttér mindenképpen kell hozzá, s jó, ha van mellette például kéz-, ér-, mellkassebész is. Önállóan gyermektraumatológiát tehát nagyon drága lenne üzemeltetni, ráadásul mivel – szerencsére – ezen a területen nincs sok súlyos eset, nem is tudnának olyan nagy gyakorlatra szert tenni a csak a gyermekellátásban dolgozók, hogy biztonsággal kezeljenek egy komplikált esetet. A különbség főként az elhelyezésben van: a gyermek számára „hotelfunkciókat” kell biztosítani, például azt, hogy az édesanyja állandóan mellette lehessen. Úgy látom, kicsi annak a valószínűsége, hogy a közeljövőben traumatológiai ellátást alakítsunk ki a Budai Gyermekkórházban, mindenekelőtt amiatt, mert a szakmai koncentráció, a specializációk központosítása a betegbiztonság követelménye, ez pedig az aktív ellátás közelében tud érvényesülni a legjobban. Az természetesen a fenntartón múlik, hogy a jövőben hol, miképpen valósítja meg a szakmák koncentrációját.

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása miatt nőtt a János kórház betegforgalma?
– Az OPNI bezárása miatt itt nem bővítették a pszichiátriai ellátást, maradt az eredeti ágyszám az aktív, krónikus és rehabilitációs ellátásainkra. A neurológiát érintette a változás: az OPNIban megszüntetett stroke-osztály ágyai az Amerikai úti Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetbe kerültek, viszont a budai lakosok mégiscsak a hozzájuk legközelebb eső intézmény ellátásait szeretik igénybe venni, így az akut stroke-ban szenvedők kezelése azóta nagyobb számban történik nálunk. Ehhez azonban megvan a kapacitásunk, tavaly év vége óta már az úgynevezett trombolízis (vérrögoldás) technikájának alkalmazásához is megkapjuk az OEP-finanszírozást. A kezeléséhez intenzív, idegsebészeti és diagnosztikai háttér is rendelkezésre áll, tehát nem okoz gondot a stroke-betegek ellátása.

Az észak-budai kórházak integrációjától számottevő pénzügyi megtakarítást remél a főváros. Vannak már eredmények?
– Pénzügyileg kiegyensúlyozott helyzetet hozott létre az integráció, nincsenek veszteségeink. Persze három különböző intézmény, három különböző szervezeti kultúra összehangolása nagy feladat, ami nem valósítható meg néhány hónap alatt. Ennek a folyamatnak még bőven a közepén járunk, de úgy látom, a legjobb úton halad az egyesített kórház. Megtakarítást a három menedzsment összevonásával lehetett elérni, ezen a szinten történtek elbocsátások; ugyanakkor szakdolgozókat – orvosokat, ápolókat – nem kellett elküldeni. Sőt, bizonyos pozíciókból, különösképpen ápolókból állandó a hiány, ez a helyzet azonban független az integrációtól, a probléma a teljes magyar egészségügyi ágazatra jellemző.

Mégis, hogyan próbálja megtartani az intézmény a szakdolgozóit, tud-e többletjuttatásokat nyújtani számukra?
– Más, közpénzből finanszírozott kórházakhoz hasonlóan a közalkalmazotti bértábla alapján kell kiszámítanunk az alapbért – ennek mértékét a végzettség és az itt eltöltött évek száma határozza meg –, illetve a szabályok szerint pótlékokat fizetünk. A kórház a lehetőségeihez mérten igyekszik járulékmentes juttatásokat is biztosítani – étkezési utalványokat, BKV-bérleteket, üdülési csekkeket, illetve a gyermekes dolgozóinknak  iskolakezdési támogatást adunk abból a pénzből, amit ki tudunk gazdálkodni a költségvetésünkből. Igyekszünk növelni a juttatásokat, sajnos azonban saját bevételeink java részét az infrastruktúra karbantartására kell fordítanunk, hiszen az öreg épületeknél mindennap újabb és újabb hibákat kell kijavítani.

A Szent János Kórház főbejárata

Melyek a legégetőbb teendők?
– Egyetértek kollégáimmal abban, hogy a traumatológiát minél előbb fel kell újítani – ehhez fővárosi és uniós támogatásokra szeretnénk pályázni. Célunk, hogy a sürgősségi traumatológia mellett, a meglévő épület átalakításával, olyan sürgősségi osztályt hozzunk létre, ahová bármiféle belgyógyászati betegséggel, rosszulléttel, bajjal jöhetnének az azonnali ellátásra szoruló betegek. A traumatológia felújítását még az idén szeretnénk elindítani, de az új struktúra kialakítása akár három-öt évet is igénybe vehet. Emellett mielőbb meg kell kezdenünk a három belgyógyászatunk közül az  egyikben a gépműszerfejlesztést, a kórtermek és az épületek komfortosítását. A másik két belgyógyászati osztályon jobb a helyzet, ezeknél már történtek kisebb-nagyobb felújítások. Folyamatosan zajlik a János kórház épületeiben a liftek korszerűsítése, illetve a neurológia- pszichiátria épületében egy új felvonó kiépítését készítjük elő. Bár a Margit kórházban 2007 őszén rendbe tették a felvonókat, a tavalyi év végén újabb problémák merültek fel a régi technika és a fokozott igénybevétel miatt. Az „A” épületben egy hónapon át négy liftből csak egy működött, de a szakszerű javítást követően már ismét mindegyik üzemel.

Néhány éve sokat lehetett hallani arról, hogy a János kórház egy új, központi tömböt szeretne építeni a műtéti szakmák számára. Hogyan áll ez a terv?
– Régi vágya a kórháznak, hogy egy helyen jöjjön létre központi műtőblokk, intenzív osztály és sürgősségi osztály, illetve ezekkel együtt egy magas színvonalú diagnosztikai központ. Az elmúlt évtizedekben számos terv készült; a mai elképzelések szerint a négyszintes komplexum a kórház területének közepén épülhetne fel, néhány, jelenleg kevés funkcióval bíró épület helyén. Ennek megvalósítása óriási előrelépés lenne, mert most hat épületben működik műtő, a központosítás után viszont ugyanezzel a létszámmal lényegesen komfortosabb ellátást tudnánk biztosítani a betegeknek. Sterilizálóból is négy működik jelenleg a kórházban, ezek helyett szintén egy központit alakítanánk ki. Durván évi egy-másfél milliárd forint megtakarítást lehetne ezzel elérni, amit akár mind a dolgozóink javadalmazására lehetne fordítani.

Számolnak azzal a lehetőséggel, hogy a jövőben esetleg a szomszédos, Kútvölgyi úti egyetemi oktatóklinika épületében hozzák létre a kívánt központi műtőt?
– Tulajdonosi, fenntartói döntésen múlik, megvalósulhat-e ez az elképzelés. Egyébként bármelyik variációval számolunk, a költségek hasonlóak. Egy új tömböt megépíteni, vagy egy régit rekonstrukcióval működőképessé tenni nem jelent nagy különbséget. Az 1944-ben épült Kútvölgyi Klinikai Tömbben egy korszerű műtőblokkot kialakítani és modern diagnosztikai műszerparkot elhelyezni majdnem annyiba kerülne, mintha ezeket egy teljesen új helyen valósítanánk meg.

Szoros az együttműködésük a hegyvidéki önkormányzattal?
– Kiváló a kapcsolatunk. Legutóbb, mint már említettem, a kerület négyszázezer forintos adománnyal támogatta a gyermeksebészeti osztályunkat. Nagyobb volumenű együttműködés jelenleg a kórházunk területén található, egykori dolgozói óvoda újbóli megnyitása kapcsán bontakozik ki, az önkormányzat  ugyanis átvenné, felújítaná, s kerületi óvodaként üzemeltetné az épületet, a kapacitás harminc százalékáig pedig vállalná a kórházi dolgozók gyermekeinek elhelyezését. Más épületek kapcsán is zajlanak az egyeztetések, ugyanis kis funkciócserékkel szeretnénk jobban letisztázni  a struktúránkat. A Szilágyi Erzsébet fasorban működő, kerületi fenntartású gyermek-háziorvosi rendelő helyén a Pethényi közben működő tüdőgondozónkat helyeznénk el, a tüdőgondozó  épületébe pedig az elképzelések szerint beköltözhetne a kerület fogorvosa, háziorvosa és esetleg a gyermekgyógyásza. A kerület korábban a színvonalasabb ellátás biztosítása érdekében a János kórház által működtetett járóbeteg-szakrendelések átvételére tett javaslatot.

Ön egyeztetett a kerület vezetésével ebben a kérdésben?
– Igen, a kerület vezetői jelezték, szeretnék, ha egy tömbben összpontosulna a járóbeteg-ellátás – nincs azonban olyan ambíciójuk, hogy azt feltétlenül az önkormányzat működtesse. Mi elősegítjük, hogy egy épületben működhessen a járóbeteg-ellátás a János kórház keretein belül, és a kerületi betegeknek ne kelljen a többhektáros kórházi területen, az épületek közt bolyonganiuk, hogy megtalálják azt a szakembert, akit keresnek.

K. D.