A Szarvas vendéglő
A XIX. század elején számos vendéglátóhely várta a kirándulni vágyókat és a megfáradt turistákat a Zugligetben. Ezek egyike a neves Szarvas vendéglő volt, amelynek mára már nyoma sem maradt.
A kortársak által több néven is emlegetett (Szarvas kocsma, a „Szarvashoz”, „Aranyszarvashoz”) vendéglő a mai Szarvas Gábor út és Zugligeti út találkozásánál feküdt. Jelenleg a Zugligeti út 10-es számú épülete található a helyén. Ezt a területet 1701-ben a budai kamarától kapták meg az augusztinus barátok. Tőlük vásárolta meg a 18 holdas birtokot Stahl Ignác gazdag budai mészáros mester 1772-ben, s ő építtette a Szarvast a XVIII. század végén.
Egyes visszaemlékezések szerint a fogadó mellett egy fürdő is a vendégek kényelmét szolgálta, amelyet kénes meleg vizű forrás táplált. Az L-alakú, emeletes épületnek kiváló adottságai voltak, hiszen erdei környezetben feküdt, ugyanakkor a zugligeti omnibusszal könnyen el lehetett érni a belvárosból.
 |
| A hangulatos kerthelyiség is növelte a vendéglő népszerűségét |
Többszöri tulajdonosváltást követően a hely Klóze Róbertné Schmidt Etel tulajdonába került. Az általa felújított fogadó, amelyben egyszerre kétszáz főt tudtak vendégül látni, 1911-ben nyitotta meg kapuit. A Szarvas az ételkülönlegességeiről, elsősorban erdélyi fatányérosáról volt híres, és rendkívül népszerűnek bizonyult – ám csak 1928-ig működött, mivel a beépülő környékre egyre kevesebb kiránduló érkezett.
A vendéglőről kapta a nevét 1899-ben a Szarvas utca, amelyet azonban 1932-ben Szarvas Gábor nyelvészről neveztek el.
B. A.