Századokon átívelő üzenet a mának
Így is lehet! Tömören ekképp tudnánk összegezni azt a két napot, amelyet lapunk a Városmajori Gimnázium tanulói között töltött egy valóban különleges eseménysorozat kapcsán. A kérdés szinte azonnal adja magát: ha gyermekeink ennyire jól érzik magukat EU-tagállamok fi ataljainak társaságában, akkor miért nem ez a kép az általános? Miért nem használjuk ki jobban a pályázati lehetőségeket? Vagy elérkeztek a fordulat évei? Mi, szülők kényszerülünk tanulni utódainktól?
Comenius mester, a XVII. században élt cseh filozófus két fő művének, a Schola Ludus (Az iskola mint játékszín) és az Orbis sensualium Pictus (A látható világ képekben) címeiben sugallt alapgondolatai keltek életre a Városmajori Gimnáziumban tartott szimpózium során, március végén, április első napjaiban. Az utókor nem hiába adományozta a szerzőnek a „nemzetek tanítója” megtisztelő címet. Ő volt az első modern pedagógus, aki háromszázötven évvel ezelőtt felismerte, Európa csak abban az esetben képes fenntartani helyét a világban, ha fiataljai zsenge korukban, nemzetiségükre való tekintet nélkül megtalálják egymást, és a kifejezés mindkét értelmében keresnek egy közös nyelvet, amelyen kommunikálni tudnak.
 |
| A személyes találkozás rendkívül fontos a fiatalok számára |
Soha jobbkor nem jöhet ez az üzenet, mint most, a bölcs cseh tanítóról elnevezett EU-akció keretében. Melyik az a diák, aki ne hallgatná meg szívesen, őszinte érdeklődéssel idegenből érkezett kortársát, ha ugyanarról a problémáról beszél, amely őt magát is foglalkoztatja?
A Comenius Project keretében rendezett napok megnyitóján az intézmény igazgatója, Szebedy Tas az Európai Unió immáron elfogadott „anyanyelvén”, angolul üdvözölte a vendégeket és saját diákjait. Amikor Hegedűs Kristóf, a gimnázium angoltanára, a négynapos esemény egyik főszervezője ismertette a programot, „ültek” a tréfás megjegyzések a hálás közönségnél. Ám igazi, felszabadult kacaj, amellyel a fi atalok egymás versenyműveit jutalmazták, a Spot the Diff erence (Keresd a különbséget) elnevezésű reklámvideó-vetélkedőt kísérte. A diákok az angolul elhangzott dialógokra, szellemes „beköpésekre” reagáltak ilyen viharosan.
Szebedy Tas igazgató segített megértenünk az iskolában zajló események lényegét.
– Az Európai Unió által meghirdetett Egész Életen Át Tartó Tanulás program (2007–2013) részeként működik a Comenius Project, amelynek célja, hogy az általános és középiskolai diákok, valamint tanáraik tudatára ébredjenek az európai kultúra sokszínűségének, felismerjék annak értékeit. A jövőkép szempontjából a legfontosabb, hogy támogatja az alapkészségek elsajátítását, melyek szükségesek a diákok személyes fejlődéséhez, a jövőbeni munkába álláshoz és az európai közéleti szerepvállaláshoz.
Az EU négy területen nyújt támogatást, amennyiben legalább három tagállam részvételével készül el a benyújtott pályázat: tartalomalapú nyelvoktatás, nyelvtanárképzés az „Oktatás és képzés 2010.” című munkaprogram által lefektetett kritériumok szerint, „kulcskompetenciák” (például: információ, kommunikáció, technológia, szociális és kulturális készségek stb.) fejlesztése, s végül a képesítés és tudás nélküli fiatalok számának csökkentésére irányuló törekvések.
– A lényeg, hogy az egymást megkereső országok megállapodjanak egy közös programban, amelynek „kézzelfogható” nyomai maradnak, vagyis dokumentálhatóvá válnak. A pályázati időszakban a részt vevő csoportok kölcsönösen ellátogatnak egymás intézményeibe, ezek a delegációk készítik elő a záró, más szóval a „prezentáló” eseményt, amelyet valamelyikük országában rendeznek, s amelyen minden csoport bemutatja a témákhoz készített produkcióját.
Hegedűs Kristóffal a fiatalok között forgolódtunk.
– Ez alkalommal mi látjuk vendégül egy-egy olasz, német, angol és lett középiskola munkacsoportját. Összesen harminchárom tanuló és tizenöt tanár érkezett Magyarországra, hozzájuk csatlakozott a mi gimnáziumunk csapata – mondta.
Az előkészítési munkálatok több mint két évet vettek igénybe, tudtuk meg a fiatal tanártól, aki egy London közeli kisváros középiskolájába utazott ki annak idején. Ott vette kezdetét az egyezkedés. A felek végül két szimpóziumban állapodtak meg. A fentebb említett „Keresd a különbséget” videofilm-vetélkedő alapkérdése az volt, miképpen viszonyul a reklámok világa a való élethez. A kategóriát a lett csoport nyerte ötletes, Takarító sütemény című alkotásával, amelyben ha megeszed a sütit, a gyerekszobában magától rend lesz… A magyarok a Mosoly Spray ötletét dolgozták fel, a németek az ehető szívószálét, az angolok egy szójátékon alapuló lélek- és talpmelegítőét. Az olaszok túl komolyan vették a feladatot, és egy iskola közeli üdülőtelepről készítettek „valódi” reklámfilmet…
A vetítést követő napon az Eating and Meeting: Öt Nemzet Szakácskönyve elnevezésű program következett, amelynek fókuszpontja az együttfőzés volt az iskola étterem-konyhájában. Mindenki hozta az „elvárt formáját”: az olaszok természetesen tésztát, a németek gyümölcssalátát, az angolok teát száraz sütikkel és uborkás szendvicscsel, a lettek nemzeti eledelüket, a szalonnás borsós tálat. Egyedül a magyarok okoztak meglepetést – a „kötelező” gulyásleves helyett mákos gubát szolgáltak fel.
Az eseménydús napok végén két külföldi diákkal beszélgettünk.
 |
| Valters Lettországból érkezett |
– Az ötletet ketten hoztuk össze, háromórányi anyagot vágtunk meg ötperces reklámmá. A forgatási idő lehetett volna rövidebb is, de annyit nevettünk a jelenetek felvétele közben, hogy mást sem csináltunk, csak ismételgettünk. Tetejében a „színészeink” rendre elfelejtették a mondókájukat…
Valters iskolájában gyakorlati tárgy a videofilm-készítés, így kétéves gyakorlattal vágott neki a munkának. Budapesten egy családnál lakott, s megtanult három magyar szót: gulyás, mákos és diós. Vendéglátói elvitték egy vendéglőbe, ahol népzenészek szórakoztatták őket. Mint mondta, az ő muzsikájuk volt a legnagyobb élménye Magyarországon, mivel otthon gitáron játszik egy folkzenekarban.
 |
| Tim örült, hogy Budapestre jöhetett |
– Örülök, hogy nekem is maradt egy hely a távolsági buszon! Már az első este három órát csavarogtam a városban, egy térkép segítségével „elnavigáltam” a Palamenthez, a Lánchídhoz, a Halászbástyához. Az estét a Vörösmarty téren fejeztem be.
Igazi kozmopolitaként csupán enyhe német akcentussal ejti ki a fenti neveket.
– A projekt legnagyobb ajándéka a kommunikáció egymástól messze lévő iskolák között – mondta –, illetve a személyes találkozások. Jó érzés együtt dolgozni más nemzetiségű diákokkal.
Somogyvári D. György