Szülői munka az iskolákban–óvodákban

Az oktatási-nevelési intézmények fejlesztésére szánt keretet növeli a kerületi önkormányzat városüzemeltetési irodája azzal a megoldással, amelyet az utóbbi időben alkalmaz. Ennek lényege, hogy ő adja a különböző anyagokat (festéket stb.), a munkát azonban maguk az intézmények végzik el belső vagy külső segítséggel.

A Zugligeti Óvodában szülők festették le a kerítést, a Zugligeti Bölcsődében és néhány iskolában – például az Aranyban vagy a Tamásiban – pedig az intézmény alkalmazottai. Kovács Lajos Attila, a városüzemeltetési iroda vezetője elmondta, így egy-egy munka 200-250 ezer forintba kerül, míg ha az iroda kivitelezőt bízna meg, mintegy négyszer ekkora lenne a költség.

A Németvölgyi Általános Iskolában két év alatt nyolc tantermet festettek ki a tanulók szülei. Nagyrészt a városüzemeltetési irodától kapott anyagot használták, de 2006-ban maguk is vásároltak festéket és linóleumot. Idén szeptemberben az 1.a osztály termére került sor. Széchényi Katalin osztályfőnök elmondta, a vállalkozó szülők a hétvégéjüket áldozták a tanterem rendbetételére. Az apukák festettek, mázoltak, az anyukák és a gyerekek tanítói szerveztek, takarítottak, csinosítottak. A maradék festékkel a gondnok kimeszelte a kistanárit. A szülők most azt tűzték ki célul, hogy elsősöknek való pici székekkel, asztalokkal cseréljék ki a bútorzatot. Ehhez persze már szponzor is kellene.

– A szülők lelkesedése – mondta az osztályfőnök – talán azzal is magyarázható, hogy a gyerekek egy most bevezetett új nyelvoktatási formában tanulják az angolt, vagyis a délelőtti tanóra mellett a napközis foglalkozásokon is gyakorolják a hétköznapi nyelvhasználatot. Szóval egy kicsit „különleges” osztályról van szó, amelyben erős az összetartás. A segítség nagyon megkönnyíti a munkánkat – tette hozzá –, de felelősséggel is jár, nem szabad, hogy a tehetősebb, munkaképes szülők gyermekei előnyt élvezzenek, és bárki úgy érezze, hogy ha nem tud, vagy akar segíteni, gyermeke hátrányba kerülhet.

A Németvölgyiben is sokat és sokszor segítenek a szülők

A szülői segítség nem jelenti azt, hogy az iskola gondnoka és karbantartója áthárítaná a munkát. Ők is sok mindent magukra vállalnak, ami nem lenne dolguk. Szabó Károly gondnok legutóbb nyuszifejekkel díszített polcokat fabrikált az egyik tanterembe, kis műhelyében pedig a kéziszerszámok használatára szokta tanítgatni a betérő fiúkat.

Dohány András, a Németvölgyi Általános Iskola igazgatója elmondta, a szülők csak olyan feladatok megoldásában segédkeznek, amihez értenek, s nem túl megterhelő. Ebben az esztendőben a felújítási és karbantartási munkák zömét (12,4 millió forint értékben) a városüzemeltetési iroda saját hatáskörben végeztette el.

Ugyanakkor a szülők sem csak az önkormányzattal vállvetve segítik az iskolát. A legfrissebb példa: a Németvölgyiben immár negyedik alkalommal megrendezett „Ősz a hegyen” elnevezésű rendezvényen az idén Benke László mesterszakács, az egyik harmadikos tanuló nagypapája látta vendégül a szülőket és a pedagógusokat. A hozzávalókat nagyrészt saját maga állta. Az étkezési jegyek eladásából befolyt összeget az iskola alapítványa kapta.

Benke László ezenkívül árverésre ajánlotta fel egy különleges receptkönyv (A magyarok asztala) egyik másodpéldányát is. A kötet eredeti példányát az Országházban őrzik, a nemzeti örökségek listájára is felkerült. A receptkönyvért az egyik 1.a-ba járó kisfi ú édesapja, Born Ádám tévérendező ajánlotta fel a legmagasabb összeget, 60 ezer forintot. Azzal a céllal vásárolta meg, hogy ismét árverésre bocsássa az Aranyág című jótékonysági műsorban. Ezáltal alighanem tovább gazdagodhat az iskola alapítványa.

Az „Ősz a hegyen” rendezvény – amelyen részt vett Pokorni Zoltán polgármester, Fonti Krisztina, az önkormányzat oktatási bizottságának elnöke és Bak Ferenc, az oktatási és közművelődési iroda vezetője is – sikerében természetesen más szülők is részesek voltak. Így például azok az anyukák, akik kékfestő szoknyácskákat varrtak a gyerekeknek.

A Városmajori Óvodában (és a hozzá tartozó Csermely úti tagóvodában) túlnyomórészt az intézmény kertészei végezték el azokat a munkákat, amelyekhez a fenntartó szolgáltatta az anyagot. Ezen a nyáron – a szükséges javítások után – szekrényeket, asztalokat, kerti játékokat (babaházat, mászókákat), a kerti játéktárolót, a homokozó szegélyét, a bejárati kapukat, a folyosófalakat, az ablakok külső szegélyét, illetve radiátorokat festettek, mázoltak le.

Az óvodában arra törekszenek, hogy a szülők belelássanak a mindennapokba, és a programokba is igyekeznek bevonni őket. Schmidtné Vaszkó Edit óvodavezető példaként megemlítette, hogy az egyik nagypapa a felső kert vízelvezetését segítette megoldani, alagcsövezte a kertet, így most már nem áll meg a víz ott. A jó kapcsolatokat példázza az is, hogy Tóth Ildikó, akinek három gyermeke járt az intézménybe, már tizenöt éve intézi az óvoda alapítványának ügyeit. Egy másik szülő, Balázs György sokat segített az elromlott játékok javításában, a szekrények, kapuzárak megszerelésében. A Csermely tagóvodában egy anyuka az ünnepek előtt mindig meghív egy kézműves társaságot. Felnőttek és gyerekek közösen nemezelnek, batikolnak, gyöngyöt fűznek.

Néhány szülő rendszeresen elkíséri a gyerekeket fociedzésre, környezeti és testnevelés-vetélkedőkre, úszásra, korcsolyázásra, kirándulásokra. Az egyik hétvégén négy-öt apuka szekrényeket állított össze. A Föld napjára csaknem minden család visz palántákat, földet a virágládákba. A hagyományos „Őszi vásár” előkészületeiben és az árusításban is lelkesen részt vesznek a szülők. A diószüret is a segédletükkel szokott létrejönni. Karácsonykor mézeskalácsot sütnek, az ünnepség után pedig ők is ott ülnek a közös esti vacsorán. Az évzáró műsor után a Szülői Szervezet szokta elkészíteni az udvari uzsonnát. Az óvodai ünnepélyeken a teremdíszítésbe is besegítenek.

Minden csoportban akadnak olyanok, akik segítenek megszervezni egy-egy óvodán kívüli közös programot (múzeum, színház, Parlament, testvéróvoda, piac, fodrászat stb. meglátogatása). A gyerekek Városmajorban megrendezett roller- és kerékpárügyességi versenyein a szülők is részt szoktak venni. Előfordul az is, hogy egy-egy család az egész ovis csoportot meghívja délelőtti játékra, tízóraira.

A romló gazdasági körülmények miatt valamennyien nehezebb esztendőkre számíthatunk, így várhatóan az intézményeknek is egyre szűkülnek a lehetőségeik, és persze a családok fenntartása is több erőt, időt igényelhet. Remélhetőleg mindez nem hat majd negatívan a szülők aktivitására, mert mint látható, a segítségükre mindenhol nagy szükség van, és így lesz ez a jövőben is.

Kérész Gyula