Tavaszi vitaminbomba
Ha létezne olyan injekció, amelybe beletölthetnénk azokat a vitaminokat, ásványi sókat és nyomelemeket, amelyekre tavaszszal olyannyira áhítozunk, alighanem sokan használnánk. De nincs ilyen. Szerencsére azonban a világ egy szép napon megváltozik körülöttünk, ránk köszönt az első napsütéses, tavaszi délelőtt, friss illatokkal, üde ízekkel, harsány, zöld színekkel.
Ez amolyan lelki injekció, de hatékony. Elillan a fáradtságunk, azonnal ellenállhatatlan vágy fog el legtöbbünket, hogy beleharapjunk a ropogós hónapos retekbe, a gyönge fejes salátába vagy a zsenge zöldhagymába. A piacok, a zöldséges pultok ráadásul hívogatóan roskadoznak a hellyel-közzel még melegágyi, de némelykor már idei konyhakerti zöldségektől. Kipirult, jókedvű kofák esküsznek a friss hagymára, a pufók karalábéra, a borzas salátára mint a depresszió elleni bevált szerekre.
Válasszunk belőlük: időt és kivételesen a pénztárcát sem kímélve, azzal a biztos tudattal, hogy minden tőlünk telhetőt elkövettünk, egy komplett vitaminbombával lephetjük meg szeretteinket!
Járay Mari
ZÖLDSÉGES TÖLTÖTT CIPÓA cipónak, ahogy illik, dagadnia kell, így egy öblösebb tálat válasszunk hozzá. Keverjünk össze negyed kiló fi nomlisztet, ugyanennyi Graham-lisztet, és morzsoljunk bele 2 és fél deka friss élesztőt (lehet szárított is, de akkor 7 grammnyit). Aztán kis fészket mélyítsünk a lisztkeverékbe, s ebbe tegyünk bele 2 közepes (kb. 10-12 deka) héjában megfőtt burgonyát, amit még azon melegen áttörünk.
Adjunk hozzá 5 evőkanál olajt (lehet hidegen préselt is), 2 deci langyos vizet, 1 kiskanál tengeri sót és 1 mokkáskanál mézet. Addig gyúrjuk-dagasszuk, míg félkemény tészta nem kerül ki a kezünk alól, s mindjárt el is válik az edény falától. Tiszta konyharuhával letakarva a lakás valamelyik langyos zugában hagyjuk békén, hadd kelljen meg. Lesz vagy háromnegyed óránk arra, hogy enyhén sós vízben kissé megfőzzük az üde, friss zöldségeket: 20 deka – ha lehet, idei – sárgarépát, 10 deka zöldborsót (lehet mélyhűtött is), fél fej karfi olt és 15 deka mélyhűtött kukoricát. Ezalatt 4 deka margarinon megfuttatunk fél szál felkarikázott póréhagymát és 10 deka vékony cikkekre vágott csiperkegombát. Erre borítjuk a megfőtt, lecsöpögtetett zöldségeket, sózzuk, borsozzuk, jól átforgatjuk, hogy az ízek alaposan átjárják, majd zsírjára sütjük. Mintha rántottát sütnénk, felverünk 3 tojást 1 deci tejjel, 1 mokkáskanál sóval, és nyakon öntjük vele a zöldségeket. Megvárjuk, míg éppen megkocsonyásodik, s félretesszük, hogy kihűljön. A tetejére 1 csokor frissen aprított petrezselyemzöldjét és 1 kiskanál majoránnát szórunk.
Közben már megkelt a cipónk. A tálból kiborítva egy meglisztezett gyúródeszkára egyengessük el, kb. akkorára, hogy éppen a közepére halmozhassuk a kihűlt zöldséges ragut, és befedhessük a tészta két szélével. Vékonyan kiolajozott, vagy sütőpapírral kibélelt tepsibe fektetjük a töltött cipót, olyan ügyesen, hogy amelyik része eddig alul volt, felülre kerüljön. A tetejét kenegessük meg olajba mártogatott ecsettel, takarjuk le újból konyharuhával, és hagyjuk kelni még 30 percig. Ezután még egyszer simogassuk át olajjal a cipó tetejét, szurkáljuk meg imitt-amott villával. Közepesen előmelegített sütőben kb. újabb 30 perc múlva ropogósra sütjük. E kissé munkás fogás után kedvcsinálóként eláruljuk, hogy egy karéj ebből a töltött gyönyörűségből (kb. 10 dkg) mindössze 244 kcal, s önálló fogásként is megállja a helyét. Jó szívvel a buborék nélküli ásványvizet ajánlhatjuk mellé italnak.