Tizenkét év – sok ezer tanács
„Az önkormányzat ingyenes társasházi tanácsadó szolgáltatását Kőhalminé S. Eleonóra tartja minden kedden 16 órától a szokott helyen, a polgármesteri hivatalban.” Hosszú évekig ezt a rövid közleményt lehetett olvasni a Hegyvidék szinte mindegyik számában. E mondatot azonban már nem közölhetjük újra: Kőhalminé S. Eleonóra – vagy ahogyan a legtöbben ismerik: Elli –, aki több mint tíz éve nyugdíjasként dolgozott az önkormányzatnál, most ténylegesen is nyugdíjba vonult. A társasházi fogadóórák, fórumok, tanfolyamok szervezőjét a hivatalban töltött közel két évtizedéről, illetve a hegyvidéki lakókkal tizenkét éven át folytatott sok ezernyi beszélgetés tapasztalatairól kérdeztük.
 |
| Kőhalminé S. Eleonóra |
Ön az egyik „alapító tagja” a hegyvidéki polgármesteri hivatalnak, 1990-től egészen mostanáig az önkormányzat apparátusában dolgozott. Hogyan vált a társasházi ügyek első számú illetékesévé?
– A nyolcvanas években az Államigazgatási Számítógépes Szolgálatnál dolgoztam a humánpolitikai osztály vezetőjeként, a rendszerváltozás idején azonban új munka után kellett néznem, a vállalat ugyanis az állami megrendelések elapadása miatt megszűnt. Az újonnan megalakult XII. kerületi önkormányzatnál 1990-ben igen izgalmas munkára kaptam megbízást: Sebes Gábor, az első polgármester és dr. Molnár Judit jegyző mellett, humánpolitikai vezetőként közreműködhettem a polgármesteri hivatal ma is fennálló struktúrájának kialakításában. A társasházak ügyeivel akkor találkoztam először, amikor megkezdődött a kerületi bérlakások privatizációja; 1990–91 táján az emberek szó szerint sorban álltak a hivatal előtt, hogy készpénzért megvásárolhassák lakásaikat. Kezdetben mindenki örült az üzletnek: az önkormányzat azért, mert megszabadulhatott a rossz állagú épületektől, a bérlők pedig amiatt, mert végre saját tulajdonukban lakhattak. Hamarosan azonban tömegével jöttek panaszkodni az emberek az általuk megvett lakások állapota, illetve a különböző jogi problémák miatt, ezért a második önkormányzati ciklusban dr. Udvardy-Nagy István polgármester – bár nem lett volna kötelező feladat – úgy döntött, hogy képzéssel, tanácsadással segítséget nyújt a gondokkal küszködő házak közös képviselőinek. Engem kért fel arra, hogy dolgozzam ki a tájékoztatás formáit.
– A nyolcvanas években az Államigazgatási Számítógépes Szolgálatnál dolgoztam a humánpolitikai osztály vezetőjeként, a rendszerváltozás idején azonban új munka után kellett néznem, a vállalat ugyanis az állami megrendelések elapadása miatt megszűnt. Az újonnan megalakult XII. kerületi önkormányzatnál 1990-ben igen izgalmas munkára kaptam megbízást: Sebes Gábor, az első polgármester és dr. Molnár Judit jegyző mellett, humánpolitikai vezetőként közreműködhettem a polgármesteri hivatal ma is fennálló struktúrájának kialakításában. A társasházak ügyeivel akkor találkoztam először, amikor megkezdődött a kerületi bérlakások privatizációja; 1990–91 táján az emberek szó szerint sorban álltak a hivatal előtt, hogy készpénzért megvásárolhassák lakásaikat. Kezdetben mindenki örült az üzletnek: az önkormányzat azért, mert megszabadulhatott a rossz állagú épületektől, a bérlők pedig amiatt, mert végre saját tulajdonukban lakhattak. Hamarosan azonban tömegével jöttek panaszkodni az emberek az általuk megvett lakások állapota, illetve a különböző jogi problémák miatt, ezért a második önkormányzati ciklusban dr. Udvardy-Nagy István polgármester – bár nem lett volna kötelező feladat – úgy döntött, hogy képzéssel, tanácsadással segítséget nyújt a gondokkal küszködő házak közös képviselőinek. Engem kért fel arra, hogy dolgozzam ki a tájékoztatás formáit.
Miképpen nyújtottak segítséget a közös képviselőknek?
– Elindultak az aktuális kérdésekkel foglalkozó társasházi fórumok, az általam tartott fogadóórák, valamint a Városkutatás Kft. szakembereinek bevonásával szervezett tanfolyamok. Az első, ingyenes tanfolyamra közel kétszázan jelentkeztek, de a későbbi, fizetős – ám a kerületiek számára kedvezményes – kurzusokon is sokan részt vettek; összesen hatszáznál is többen végezték el a képzést. Jó páran más kerületekből jöttek ide tanulni, annak ellenére, hogy nekik az oktatás teljes költségét meg kellett fizetni. 2004-ben indult az utolsó tanfolyam, ekkortól ugyanis kötelezővé vált a vállalkozóként működő közös képviselők számára a szakmai képesítés, amit más, akkreditált képzőhelyeken lehetett megszerezni.
– Elindultak az aktuális kérdésekkel foglalkozó társasházi fórumok, az általam tartott fogadóórák, valamint a Városkutatás Kft. szakembereinek bevonásával szervezett tanfolyamok. Az első, ingyenes tanfolyamra közel kétszázan jelentkeztek, de a későbbi, fizetős – ám a kerületiek számára kedvezményes – kurzusokon is sokan részt vettek; összesen hatszáznál is többen végezték el a képzést. Jó páran más kerületekből jöttek ide tanulni, annak ellenére, hogy nekik az oktatás teljes költségét meg kellett fizetni. 2004-ben indult az utolsó tanfolyam, ekkortól ugyanis kötelezővé vált a vállalkozóként működő közös képviselők számára a szakmai képesítés, amit más, akkreditált képzőhelyeken lehetett megszerezni.
A fórumok és a fogadóórák iránt mind a mai napig töretlen az érdeklődés. Ez azt jelenti, hogy változatlanul sok a probléma a társasházakban?
– A társasházi fórumokat havonta egy alkalommal elsősorban abból a célból szerveztük meg, hogy az üzemeltetéssel, működtetéssel összefüggő fontos aktualitásokról – például a jogszabályi változásokról, pályázatok megjelenéséről, műszaki újdonságokról, hasznos szolgáltatásokról – meghívott szakemberek segítségével tájékoztassuk az érintetteket. A fórumok előadásai tehát a friss tudnivalókra fókuszáltak, ám a résztvevők kérdései, észrevételei mindig rávilágítottak arra, hogy nincs olyan kérdéskör, ami kapcsán ne lenne valamilyen komoly gondja egy-egy lakóközösségnek. Az eddig heti rendszerességgel megtartott fogadóórák gyakorlatilag a lakók egyéni problémáinak megoldását szolgálták. A jogi, üzemeltetési, adóügyi kérdésekben általában személyesen tudtam segíteni, míg az általam nem ismert szakterületek esetében a hivatal illetékes ügyintézőjéhez irányítottam az embereket. A konzultációk tapasztalatai alapján úgy látom, a lakásprivatizációt követő problémák, még ha kisebb mértékben is, továbbra is jelen vannak – elsősorban azért, mert a tulajdonosi szemlélet mostanra sem fejlődött ki mindenhol. Ennél is nagyobb gond, hogy nem igazán tartják be az emberek az együttélés szabályait. Egyre több konfl iktushelyzetet idéz elő, hogy sokszor óriási vagyoni különbségek vannak egy-egy ház tulajdonosai között; míg a vagyonosabbak hajlandók sok pénzt áldozni az épület korszerűsítésére, addig a szegényebbek nem tudják felvállalni ennek finanszírozását. A kis épületeknél, villaházaknál igen gyakori probléma, hogy egy-két tulajdonos dönthet a társasházat érintő valamennyi kérdésben, akár a kisebbség akarata ellenére is, amely csak a bírósághoz tud fordulni érdekeinek védelmében. Sajnos az ügyvédekkel is sok baj van manapság, sokan vannak, minden ügyet elvállalnak, de kevesen értenek igazán a társasházi problémákhoz.
– A társasházi fórumokat havonta egy alkalommal elsősorban abból a célból szerveztük meg, hogy az üzemeltetéssel, működtetéssel összefüggő fontos aktualitásokról – például a jogszabályi változásokról, pályázatok megjelenéséről, műszaki újdonságokról, hasznos szolgáltatásokról – meghívott szakemberek segítségével tájékoztassuk az érintetteket. A fórumok előadásai tehát a friss tudnivalókra fókuszáltak, ám a résztvevők kérdései, észrevételei mindig rávilágítottak arra, hogy nincs olyan kérdéskör, ami kapcsán ne lenne valamilyen komoly gondja egy-egy lakóközösségnek. Az eddig heti rendszerességgel megtartott fogadóórák gyakorlatilag a lakók egyéni problémáinak megoldását szolgálták. A jogi, üzemeltetési, adóügyi kérdésekben általában személyesen tudtam segíteni, míg az általam nem ismert szakterületek esetében a hivatal illetékes ügyintézőjéhez irányítottam az embereket. A konzultációk tapasztalatai alapján úgy látom, a lakásprivatizációt követő problémák, még ha kisebb mértékben is, továbbra is jelen vannak – elsősorban azért, mert a tulajdonosi szemlélet mostanra sem fejlődött ki mindenhol. Ennél is nagyobb gond, hogy nem igazán tartják be az emberek az együttélés szabályait. Egyre több konfl iktushelyzetet idéz elő, hogy sokszor óriási vagyoni különbségek vannak egy-egy ház tulajdonosai között; míg a vagyonosabbak hajlandók sok pénzt áldozni az épület korszerűsítésére, addig a szegényebbek nem tudják felvállalni ennek finanszírozását. A kis épületeknél, villaházaknál igen gyakori probléma, hogy egy-két tulajdonos dönthet a társasházat érintő valamennyi kérdésben, akár a kisebbség akarata ellenére is, amely csak a bírósághoz tud fordulni érdekeinek védelmében. Sajnos az ügyvédekkel is sok baj van manapság, sokan vannak, minden ügyet elvállalnak, de kevesen értenek igazán a társasházi problémákhoz.
Minden bizonnyal nemcsak a problémák sokaságának, hanem a társasházi programok eredményességének is köszönhető, hogy ezek iránt tizenkét éve folyamatos az érdeklődés…
– Azt, hogy sikeresek voltak a társasházi programok, leginkább a résztvevők visszajelzései igazolják; a fogadóóráimra sokan azért jöttek el újból, hogy beszámoljanak arról, egy-egy tanácsot megfogadva kedvező fordulatot vett az addig megoldhatatlannak vélt ügyük. Pozitív visszajelzés az is, hogy több más önkormányzat az itteni mintára szervezte meg a saját tanácsadási rendszerét, s nem egy esetben az országos napilapok és televíziók munkatársai az itt tartott előadásokon szerezték be információikat egy-egy társasházi témában. A sikerhez mindenekelőtt az kellett, hogy az önkormányzat vezetése a sajátjának érezze a társasházi programokat. Ez így is volt a kezdetektől: az eddigi polgármesterek, alpolgármesterek kivétel nélkül maximálisan támogatták a lakóközösségek működését segítő képzéseket, konzultációkat.
– Azt, hogy sikeresek voltak a társasházi programok, leginkább a résztvevők visszajelzései igazolják; a fogadóóráimra sokan azért jöttek el újból, hogy beszámoljanak arról, egy-egy tanácsot megfogadva kedvező fordulatot vett az addig megoldhatatlannak vélt ügyük. Pozitív visszajelzés az is, hogy több más önkormányzat az itteni mintára szervezte meg a saját tanácsadási rendszerét, s nem egy esetben az országos napilapok és televíziók munkatársai az itt tartott előadásokon szerezték be információikat egy-egy társasházi témában. A sikerhez mindenekelőtt az kellett, hogy az önkormányzat vezetése a sajátjának érezze a társasházi programokat. Ez így is volt a kezdetektől: az eddigi polgármesterek, alpolgármesterek kivétel nélkül maximálisan támogatták a lakóközösségek működését segítő képzéseket, konzultációkat.
Most, hogy elbúcsúzik a hegyvidéki önkormányzattól, a társasházi tanácsadással is végleg felhagy?
– A polgármesteri hivatalban, ahol több mint tíz évig nyugdíjasként dolgoztam, átadom a helyem a fi ataloknak; mostantól időm java részét a családomra, unokáimra szeretném fordítani. De azért ezután is szívesen segítek mindenkinek, aki tanácsot kér tőlem valamilyen társasházi témában, illetve a Társasházak és Társasházkezelők Országos Egyesületében is folytatom a munkámat vezetőségi tagként.
– A polgármesteri hivatalban, ahol több mint tíz évig nyugdíjasként dolgoztam, átadom a helyem a fi ataloknak; mostantól időm java részét a családomra, unokáimra szeretném fordítani. De azért ezután is szívesen segítek mindenkinek, aki tanácsot kér tőlem valamilyen társasházi témában, illetve a Társasházak és Társasházkezelők Országos Egyesületében is folytatom a munkámat vezetőségi tagként.
K. D.
Kőhalminé S. Eleonóra utódja dr. Péterfy Gabriella lesz. A társasházi fórumok időpontjait természetesen a jövőben is lapunk hasábjain találhatják meg az érdeklődők.