Új Iskola új módszerekkel

Az Uj Iskolában a munkát állították a nevelés középpontjába, mivel pszichológiai vizsgálatok bizonyították az önálló munkavégzés és az önálló gondolkodás közötti, egymást erősítő kapcsolatot. Szem előtt tartották, hogy egy fejlődő gyermeknek a különböző életkorokban mire van szüksége testileg, lelkileg, szellemileg, hogy boldog, egészséges és munkaszerető felnőtt váljék belőle.

 

Egyéni lélekrajz
A különleges, kísérleti jellegű intézményt – Nagy László gyermekpszichológus segítségével – dr. Domokos Lászlóné indította el a Városmajor utcával párhuzamos Bíró utca 16–18. alatti villában 1914-ben. (Az iskola nevét szándékosan írjuk rövid „u”-val, mivel minden egykorú dokumentumban, kiadványban így nevezték saját magukat.)

 

Az oktatókkal szemben elvárás volt, hogy komoly lélektani ismerettel bírjanak, évről évre újabb tudományos munkákat kellett letenniük az asztalra. Ez alól nem volt kivétel az alapító és a tulajdonos sem. Minden évzáráskor egyéni lélekrajzokat csatoltak a tanulók bizonyítványához. Ezeket a gyermekek képességeinek, akarati és érzelmi megnyilvánulásainak, kezdeményező erejének, munkabeli kitartásának alapos vizsgálata, megfigyelése alapján készítették el. A gyermekek személyiségének megfelelő fejlődése érdekében az osztályok létszámát 18 főben maximálták.

 

 

Saját korcsolyapálya
Az iskola villája szép természeti környezetben helyezkedett el. A gyerekek télen szellős, napos, teraszos tantermekben tanultak, kora tavasztól késő őszig pedig kerti tanításra is lehetőség nyílt. Naponta sétáltak, tornáztak és kertészkedtek, az egészséges sportokat a délelőtti foglalkozásokba is beiktatták. Az iskolának saját korcsolyapályája volt, a Kissvábhegy oldala pedig ródlizásra, sízésre adott lehetőséget.

 

Természetesen fokozott figyelmet fordítottak a tiszta magyar beszéd és az idegen nyelvek oktatására. Angolt az első osztálytól, németet másodiktól tanultak a gyerekek intuitív módon, negyedévente német és angol nyelvű színdarabokat mutattak be a szülőknek. Lehetett zongorázni tanulni is. Cserkészet, ifjúsági vöröskereszt, önképzőkör is működött az iskolában.

Az intézmény kerítésén kívül is tevékenykedtek az osztályok: kapcsolatot tartottak fenn a szegény sorsú falvak tanulóival, saját munkáikkal ajándékozták meg őket. Nemcsak a vidéki gyerekekre gondoltak – a budai napközi otthonok bentlakásos kisdiákjainak szórakoztatására rendszeresen ünnepélyeket szerveztek.

 

A magyar közösség iskolája Az elemi iskola mellett az 1929–30-as tanévben indult meg a leánylíceum mint az Uj Iskola középiskolai tagozatának első osztálya. Domokos Lászlóné sikeresen elérte, hogy a minisztérium kiadjon egy rendeletet, amely alapján a líceum osztályai, bizonyítványai egyenértékűek lettek az állami, községi, felekezeti leány-középiskolákéval.

A leánylíceummal eleinte egy fél-internátus állt kapcsolatban, ahol a tanulók reggel 8 és este 7 óra között az iskolakert egészséges levegőjén tartózkodhattak, és felügyelet alatt végezték a munkájukat. A következő, 1930–31-es tanévben már működött az iskola internátusa, s a líceumi növendékek minden követelménynek megfelelő nevelésben részesültek. Az internátus épülete a Hieronymi út 36. alatt volt, az iskolával szomszédos kertben lévő villában.

 

Az iskola az 1930-as évek közepére már kinőtte a Bíró utcai villaépületet: az 1936–37-es tanévben 62 tanulóval a szomszédos, újonnan épített, Csemegi utca 10. alatti villába költözött. Fiókintézete is volt a Horthy Miklós (ma Móricz Zsigmond) körtér 3. alatt.

 

A kiemelkedő munkára felfigyeltek szakmai körökben, és a minisztérium az 1937–38-as tanévben különleges pedagógiai kísérletekkel bízta meg Domokos Lászlóné leánygimnáziumát. Az 1938–39-es tanévben az Uj Iskola egyesületi intézménnyé alakult át. Így formailag is értelmet nyert az alapító célja: az iskola nem egy emberé, hanem a magyar közösségé. A Magyar Uj Iskola Egyesület vállalta az elemi osztályok fenntartását. A szervezet titkára egy hajdani tanítvány, dr. Bibó István volt.

 

Urizálásnak helye nincs…
Az 1948–49-es tanévben az iskolát a többi oktatási intézményhez hasonlóan államosították, s új nevet is adtak neki: XII. kerületi Állami Nagy László Leánygimnázium lett. A háború utáni újjáépítést három éven át fokozatosan végezték. Az ehhez szükséges fedezetet az egykori alapító, Domokos Lászlóné adományozta, aki az államosítás után, a világháborút követő „új világrendben” is szerette volna, ha egykori kezdeményezése utat talál. Egy kormányrendelet alapján azonban a leánygimnázium 1949. augusztus 31-én, húszévi működés után megszűnt.

 

A kiváló oktatási-nevelési munkát végző hajdani iskola emlékét a mára átalakított villa kapujánál tábla őrzi. Ennek szövege: „Iskolánk nem híve a felszínes és munkátlan, a megkülönböztetést és előnyöket igénylő «urizáló» életstílusnak. Akik puritán, erős munkát követelő, szociális szellemű nevelésünket nem támogatják és sem alapgondolatában, sem gyakorlatában el nem fogadják, – nem jó helyre jöttek és gyermekeikkel komoly nevelői eredményt itt el nem érnek.”