A lelkek közösségét ünneplik

Október 7-én lesz a 150 éves évfordulója, hogy Scitiovszky János bíboros, esztergomi érsek nagy hazafias ünneplés közepette kápolnát szentelt fel az Istenhegyen. Egy régi terv vált valóra 1860-ban a templom felszentelésével: a 19. század közepére egyre több városi polgár költözött ki a budai hegyoldalba, köztük neves közéleti személyiségek, mint Eötvös József, vagy Jókai Mór, akinek híres kertjéből egy-egy szép részlet a Költő utcában még ma is látható. A Tabánban élő, de a budai hegyekben sokat barangoló Döbrentei Gábor költő is gyakran megfordult a környéken, személyéhez számos földrajzi elnevezése kötődik, ő jelölte ki a ma már nem álló bükkfát Normafa táblával, és az Istenhegy elnevezés is tőle ered.

Kétszáz forint adomány a császártól
Az Istenhegyen élők részéről az ötvenes évek elejére érett be a kápolnaépítés iránti igény. 1852 márciusában a Császári Királyi Pest-Budai Kerületi Főispán leiratával hozzájárult az építés céljából való gyűjtéshez, amit Scitiovszky János is támogatott. Az ügyek intézésére választmányt hoztak létre, amelynek tagja volt Funk Károly krisztinavárosi plébános, dr. Zlamál Vilmos pesti orvoskari professzor, 4 hold földterület birtokosa, Patachich Károly budai tisztifőorvos (13 hold), Halványi János és Heidrich Ferenc pesti csokoládégyáros (4 hold). A tagok később Eötvös Józsefet választották elnökké. A kápolna tervei Ürményi József alnádor megbízása alapján készültek el, akinek 22 holdas erdője volt a kiszemelt építési telek közelében.
A tervezéssel a kor népszerű bécsi építészét, Johann Julius Romano von Ringet bízták meg, az ő neve Bécs körútjának kialakítása kapcsán vált széles körben ismertté. Az építész a környéken álló „svájci házak” mintájára tervezte meg a kápolnát, díszes faoromzattal, középkorias, bélletes kapuval, egyteres belső kialakítással, nyeregtetővel.
A bejárat felett karcsú fatorony emelkedett – adta hírül 1855-ben a Vasárnapi Újság. Bár a kápolna ekkorra kívülről nézve elkészült, a belső tér kialakítása még hátravolt, pénzhiány miatt ugyanis lelassultak a munkálatok. Emiatt újból elindult az adománygyűjtés. A császár, miután támogatást kértek tőle, 200 forinttal járult hozzá a költségekhez. Erzsébet királyné bíborszínű miseruhát ajándékozott a kápolnának.
Gyűjtöttek a svábhegyi művészek is, a Nomafánál tartott előadások bevételét e célra fordították. Eötvös 350 forintot, míg Ürményi 210 forintot adományozott, az alnádor emellett az oltárkép, valamint a további tervezési munkák költségeit is állta – a tömegében már készen álló épület befejezéséhez, egyes részletmegoldások kidolgozásához a kutatások szerint Ybl Miklós kapott felkérést.

Nagyboldogasszony helyett Szent László
A kápolna eredetileg a Nagyboldogasszony tiszteletére készült, aminek alapvető indítéka az abszolutizmus nemzeti elnyomásával szemben feltörő ellenérzés. Ne felejtsük, még a kiegyezés előtt vagyunk: 1857 szeptemberében a prímás által vezetett máriazelli zarándoklaton 25 ezer ember énekelte a Boldogasszony Anyánk egyszerre vallásos és nemzeti érzületű sorait. 1860. április 30-án nyolcvanezren vettek részt a belvárosi templomnál gróf Széchenyi István rekviemjén. A kápolnaszentelés időpontjának megválasztása sem véletlen, az Aradon kivégzett tábornokoknak állít emléket.
Az építés időszaka alatt a patrocinium megváltozott. Ürményi József alnádor adománya volt az oltárkép, amely az egyik legvitézebb, a 19. században legnépszerűbb magyar szentet, Szent Lászlót ábrázolja, amint szomjas katonáinak a sziklából vizet fakaszt. A képet egyes források szerint Molnár József festette, aki az Ürményi család támogatását élvezte. Jókai szerint Than Mór ingyen készítette, ami 1866-ig volt eredeti helyén, majd a krisztinavárosi plébániára került és nyoma veszett.

Fából kő, kápolnából templom
A kápolna 1884-ig állt fenn eredeti állapotában, majd egy vizsgálatkor kiderült, hogy a torony faszerkezete elkorhadt, tönkrement. Kétévi gyűjtés után, 1866-ban komolyabb átalakítás vette kezdetét Pfaff Ferenc, a MÁV akkori főépítészének irányításával. A rekonstrukció során elbontották a főhomlokzat díszesen faragott faoromzatát, a ledőlni készülő toronnyal együtt.
A bejárat elé négyzetes alaprajzú, sarkain támpillérekkel gyámolított, igen karcsú torony épült, 20 méter fölött kialakított háromszögű, órát magában foglaló oromzattal, tűszerű tetőzettel. A homlokzat elvesztette a korábbi, svábhegyi nyaralókra emlékeztető, díszes, faszerkezeteket hangsúlyozó jellegét, a kápolna templommá fejlődött, amelynek megjelenésében a tartós anyagok (kő, tégla) léptek előtérbe. Az időközben elkallódott oltárképet Stetka Gyula ma is látható képével pótolták. Ennek főalakja, Szent László égre emelt kézzel látható szomjas katonái között.
Az elkövetkező évtizedekben is történtek kisebb-nagyobb átalakítások: ezek közül a legjelentősebb 1913-ban, amikor a templomhajó belső terét álboltozatokkal osztották meg, ezzel eltakarták a fedélszék belső festett oldalát, és kialakult a jelenlegi templombelső. A harmincas években három új harangot építettek be, amelyek azóta is hirdetik Isten dicsőségét.
1968-ban emelték önálló plébániai rangra a korábban lelkészségként működő templomot, így vette fel a Szabadság-hegyi Szent László Plébánia nevet. Az elnevezésben a Szabadság-hegyet közel húsz éve Istenhegyre cserélték, nemcsak a pontosabb városrészi megjelölés, hanem a földrajzi név szimbolikus jelentéstartalma miatt is.

Másfél évszázados közösség
„A százötven éves épülethez egy százötven éves, generációkon átívelő gyülekezet is kötődik, a jubileum kapcsán tehát a lelkek közösségét ünnepeljük” – fogalmazott a plébános. Kocsis István atya elmondta: tavaly októberben kezdődött el a Szent László plébánia jubileumi éve, amit Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti érsek nyitott meg egy szentmisével.
Az eddigi ünnepi események sorában fontos állomás volt január végén a kerületi ökumenikus imahét, amelynek egyik napján az istenhegyi templomban tartottak ökumenikus istentiszteletet és szeretetvendégséget a hegyvidéki katolikus, református és evangélikus gyülekezetek tagjainak részvételével. Februárban nagyböjti lelki napot szerveztek Pákozdi István egyetemi lelkész vezetésével, márciusban, a virágvasárnap előtti héten pedig a húsvétra készített fel dr. Török József történész lelki gyakorlata, valamint Pálúr János orgonahangversenye.
Nagy érdeklődés mellett zajlik az Istenhegyi esték című előadás-sorozat, amelynek vendége volt az elmúlt hónapokban Jókai Anna írónő, Harrach Péter, a KDNP alelnöke, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője, valamint dr. Bolberitz Pál, a Magyar Kolping Szövetség egyházi elnöke. A társadalmi-politikai kérdésekről szóló előadások nem értek véget, június 2-án dr. Kopp Mária pszichológus, szeptember 8-án pedig Salamin András, a Zugligeti Egyesület elnöke lesz a vendég, illetve szervezés alatt áll egy találkozó dr. Szergényi István vegyészmérnökkel, aki érdekes energiapolitikai témákról beszél majd.

Az ünnepi programok is folytatódnak
Az Istenhegyi esték mellett más közösségépítő programokra is számíthatunk az elkövetkező hónapokban. Kocsis István atya kiemelte, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan az idén nyáron is lesz Szent László Családi Nap. Június 26-án más, Szent László nevét viselő plébániák tagjait látják vendégül, a fiatalok számára játékos vetélkedőket szerveznek. Az istenhegyi gyülekezet tagjai is ellátogatnak több, Szent Lászlóhoz kötődő helyszínre, terveznek egy-egy zarándoklatot Nagyváradra és Búcsúszentlászlóra is.
Szeptember 11-én a Normafánál zarándokmenetben vonulnak az Anna-réti kápolnához, ahol 16 órakor közös rózsafüzért imádkoznak, és szentmisét mutatnak be a magyar családokért. Szeptember 18-án családi „pikniket” tartanak az Anna-réten, amelyen bárki részt vehet. Ugyanezen a napon este, a Nyitott Templomok Éjszakája címmel meghirdetett országos kezdeményezéshez kapcsolódva, a templomban zenés áhítattal várják az érdeklődőket.
A 150 évvel ezelőtti templomszentelésről október 3-án emlékeznek meg, amikor is dr. Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspök tart ünnepi misét, valamint a Szent István-bazilika kórusa énekel Fehér László karnagy vezetésével. Ezután kerti vendégségre kerül sor, amire meghívják a kerületi intézmények, egyebek között a polgármesteri hivatal, a Jókai iskola és Jókai Klub képviselőit, akikkel hosszú évek óta szoros az együttműködésük. Az egyházközösség másfél évszázados történetét, például a régi liturgikus eseményeket, egyházi méltóságok látogatásait, zarándoklatokat egy fotókiállítással idézik fel – a tervek szerint az archív képeket már pünkösdtől láthatják az érdeklődők a templomban.
A plébános hangsúlyozta: az ünnepi események során olyan szellemi, lelki, kulturális értékeket kívánnak átadni, melyek emberségben, szeretetben gazdagítják, építik a családokat és a közösségeket. Szeretnék, ha programjaik révén még többen bekapcsolódnának a plébánia életébe, közösségük még jobban egybeforrna.

K. D.