Megélték a varázslatot

A költészet napja olyan ünnep, mint az ember születésnapja. Ilyenkor minden a versekről szól, de nekünk nem szabad ennyivel megelégednünk, hanem törekednünk kell arra, hogy a szépséges sorok – ahogyan szeretteink is – az év valamennyi napján a szívünkben legyenek – emlékeztette a gyerekeket Pongrácz Judit az ötödik alkalommal megrendezett költészet napi versmondó verseny megnyitóján.
Annál is inkább igaz ez, mert a vers egyidős a beszéddel. Végigkísérte a történelmet, miközben olyan „testvérekre” tett szert, mint a zene és az ének. A versek dallamosak, ahogyan vannak olyan énekek, amelyek költeményként is megállják a helyüket. Mégis, a legfontosabb az, hogy a versnek csodatévő ereje van – fogalmazott a verseny zsűrijében helyet foglaló Pongrácz Judit. – Ha jó kezekbe kerül, elűzi a szomorúságot, vagy éppen gondolkodásra ösztönöz. Éppen ezért a költészetet egész évben szeretni és terjeszteni kell, amiben élen járnak az iskolák és a szépre fogékony gyerekek.
Úgy tűnik, a Hegyvidéken a pedagógushoz hasonlóan gondolkodnak, hiszen a hat kerületi iskolából közel ötven diákot neveztek be tanáraik a versenyre. A gyerekek kivétel nélkül érthetően, szépen artikulálva, és ami talán még fontosabb, jó kedvvel adták elő a kiválasztott költeményeket. Rajtuk bizonyosan nem múlik a későbbiekben sem a vers és az irodalom népszerűsítése. Tudásukat és vállalkozó kedvüket ezúttal is honorálta a szervező Jókai Klub: valamennyien emléklapot és csokoládét kaptak, a legjobbak pedig értékes könyvajándékokkal gazdagodtak.
A versenyt követően Balázs László Gábor lapunknak elmondta, a korábbi évekhez képest sokkal szebben és érthetőbben beszéltek a gyerekek. Talán ennek is tulajdonítható, hogy az előadások magabiztosak voltak, a szavalók nemcsak tudtak, hanem mertek is – láthatóan önbizalommal telve, bátran álltak a közönség elé. A zsűri elnöki tisztét elvállaló színművész úgy véli, ebben nagy a szerepe a felkészítő tanárok munkájának.
Számtalan kiváló előadás hangzott el, a zsűri elsősorban azokat jutalmazta, akik egyedi előadásmódjukkal a legtöbbet hozzá tudták adni a vershez. Nehezítette az összehasonlítást, hogy ezúttal nem volt megkötés a témaválasztást illetően, így a legkülönbözőbb művekkel érkeztek a diákok. A többség játékos verseket, főként Weöres Sándor-, Zelk Zoltán-műveket választott, míg a végül a legjobbak közé rangsorolt versenyző Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom című versét mondta el kiválóan. Balázs László Gábor szerint az a legfontosabb, hogy a gyerekek nemcsak értették, hanem megélték a varázslatot, amit a vers és a versmondás jelent.

(mm.)