Átváltozás képregényen

A szervezők szerették volna felfrissíteni a versenyt, ezért a korábbiakhoz képest változatosabb feladatokkal várták a gyerekeket – mondta el lapunknak Gilicze Zoltán, a Budai Módszertani Központ igazgatóhelyettese. Az ötödikesek a Kiskakas gyémánt félkrajcárja című meséhez készítettek illusztrációt, míg a hatodikosoknak egy kitömött kakast kellett egyéni környezetben, a modell körüli kulisszákat újragondolva ábrázolni.

A környezet szabad értelmezése az asszociációs képességeket tette próbára, míg az illusztrációs feladat a hallott szöveg újragondolására késztette a versenyzőket. Az ábrázolási és rajzkészség mellett mindkét esetben fontos szerep jutott a gyerekek fantáziájának, vizuális kultúrájának. Gilicze Zoltán kiemelte: most első alkalommal a képregény is szerepet kapott a versenyen, a hetedik és nyolcadik évfolyamos gyerekek a modernkor egyik legnépszerűbb kifejezésformájában álmodhatták papírra Franz Kafka átváltozás-jelenetét.

A témák tehát adottak voltak, a rendelkezésre álló rajzeszközökből azonban kedvükre válogathattak a gyerekek. A kisebbek a színes ceruzára, míg a nagyobbak a képregény hangulatát leginkább visszaadó filctollra „szavaztak” a legszívesebben.

Bár a feladatok korántsem voltak könnyűek, a hegyvidéki gyerekek ezúttal is bebizonyították, hogy nincsenek híján művészi talentumnak. Valamennyi korcsoportban kimagasló munkák születtek, ahogy mondani szokás, a zsűrinek nehéz dolga volt, amikor rangsorolnia kellett a rajzokat. Különösen az első három helyezett kiválasztása okozott komoly fejtörést, ezért végül úgy döntöttek, a képzeletbeli dobogósok mellett korcsoportonként még egy alkotást külön is értékelnek, egyéb helyezést azonban nem állapítanak meg.

A zsűri elnöki tisztét elvállaló Bálványos Huba grafikusművész lapunknak elmondta: a vizuális kultúra gyermekkorban sajátítható el a legkönnyebben, ezért fontos, hogy az általános iskolákban minél nagyobb hangsúlyt kapjon a rajzoktatás. Ha valaki ebben a rendkívül fogékony korban lemarad, az egyetemi évek alatt, majd a munka világában komoly hátrányba kerül. Olyan, a mindennapokban sikerrel használható készségek kifejlődését segíti a vizuális nevelés, mint a látvány megragadása, a lényeg elvonatkoztatása, az apró, de fontos részletek kiemelésének képessége egy képi információból. Ez egyebek közt annyit jelent, hogy a „tanult szem” egy pillantás alatt hozzájut azokhoz az adatokhoz, amelyek felismeréséhez a gyakorlatlan szemlélőnek percekre, vagy akár órákra van szüksége.

Szerencsére a hegyvidéki intézmények felismerték, a képi nyelv kódolásának megtanítása ma már elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerekek értsék, és megfelelően értelmezzék, illetve kezeljék a különböző médiumokból mindenfajta szűrő nélkül rájuk zúduló üzenetáradatot. A Munkácsy és Szent-Györgyi-díjas grafikusművész hangsúlyozta: a dekódolás tanulási folyamat eredménye, abban segít, hogy a gyerek ne csak nézzen, hanem lásson is. Ehhez rengeteg gyakorlásra, a tehetség szabad kibontakoztatására van szükség, valamint olyan közösségi eseményekre, mint amilyen a mostani rajzverseny.

Bálványos Huba elmondta, hogy a gyerekek munkáit a rajztudás mellett a kifejezőképesség, illetve a vizuális eszközök használata szerint értékelték. Az egyéni megoldások, a téma individuális megragadása ezért adott esetben többet ért, mint az egyébként kiforrottabb előadásmód. A kerületi rajzverseny valamennyi résztvevője emléklapot kapott, míg az első három helyezettet külön díjazták. A korcsoportok győztesei lehetőséget kapnak arra, hogy rajztudásukat szélesebb körben, a budapesti döntőben is bemutassák.

mm.