Korai virágok a Hegyvidéken
A tavasz közeledtének biztos hírnökei a virágok. Nem csoda, hogy különös figyelemmel várjuk megjelenésüket. Amikor ezek elvirítanak, megérkeznek a legszebbek, amelyeknek már nem kell a hófoltok között meghúzódniuk, hanem büszkén hirdethetik a kikeletet. E fajokkal is találkozhatunk a Hegyvidék erdeinek alján, rétjein, vagy éppen a kertek elvaduló gyepén.
A legkorábbi virágok között a téltemető sárga virágait, a hóvirág zölddel futtatott fehér szirmait, a halványsárga kankalinokat, a lila ibolyákat vagy a hegyvidéken szerencsére gyakori kétszínű keltikéket találjuk. Ezeket a jellemzően alacsony növésű és törékeny virágokat váltják a magasabb vadvirágok, amelyek még mindig a tavasz kezdetén nyílnak, de már kiemelkednek az őszi avar maradéka és a még alig ébredező fűszálak közül. Sokuk dísznövénynek is beillene, hiszen szépségüket a kertekben sem homályosítja el egyetlen más virág sem.
Kökörcsin
A kökörcsinek a boglárkafélék családjába tartoznak. Mintegy harminc fajt számlál a nemzetség, amely Észak-Amerikában és Európában terjedt el. Magassága ritkán haladja meg a 35-40 centimétert. Szára a virágzáskor gyakran csupasz, csak később nyúlik meg és emeli fel a szürkés leveleket.
Az egész növényt vastag szőrzet borítja, amely bundaként védi az éjszakai fagyoktól. A márciusi hidegben az is előnyt jelent, ha a kökörcsinek csoportokban „bújnak össze”. Ilyenkor nemcsak a szőrszálak között megrekedő levegőréteg védi a növényt, hanem a sűrűn álló tövek közötti szigetelő légréteg is.
A lilás, hatszirmú kehelyvirágok belsejében a környezetnél néhány fokkal melegebb mikroklíma alakul ki, ezért a rovarok előszeretettel keresik fel. Sárga porzói gyűrűjében elhelyezkedő termője pedig csak az itt megpihenő rovarokra vár. Magjai szintén szőrös terméskékben érnek.
A hegyvidéken az erdők és a tisztások találkozásánál, általában a naposabb déli domboldalakon találkozhatunk vele. Szerencsére több helyen és nagy példányszámban nyílik. Csodálatos szépsége sok érdeklődőt, kirándulót vonz. A tekinteteket állja, még a fényképezés sem tesz kárt benne, de sajnos a tízezer forintos eszmei érték ellenére is minden évben látni virágaitól megfosztott töveket.
Hangzatos népi neve: tikdöglesztő, amely a kikericsben található méreganyagokra utal. Ezek a „tikdöglesztésen” kívül a népi gyógyászatban és a modern homeopátiában is szerephez jutottak. Vese- és ízületi fájdalmak, görcsök enyhíthetők vele.
Tavaszi hérics
Hogy mennyire hegyvidéki növény a hérics? Mi sem bizonyítja jobban gyakori és közismert előfordulását, mint a róla elnevezett rövidke szakasz az Istenhegyi és a Gyöngyvirág út között: az Adonis utca (a hérics latin neve Adonis vernalis). Adonis (vagy Adonisz) a görög mitológiából ismert ifjú, aki a férfiszépség mellett az újjászületés jelképe is.
A képzőművészetben gyakran ábrázolt jelenet, amikor Adonisz a szépségétől megigézett Aphroditéval vadászik, és ezzel felkelti az istenek féltékenységét. Bár ellenlábasa – vadkan képében – halálra sebzi, isteni szerelmese kijárja Zeusznál, hogy legalább az év egyharmadában visszatérhessen a földre, a másik harmadot az alvilágban tölti, míg a harmadikról maga rendelkezik. Az így minden évben újjászülető Adonisz végül a harmadik harmadot is Aphroditénak ajándékozza.
A szépség és az évenkénti újjászületés lehet az a kapcsolat, aminek köszönhetően a hérics tudományos nevében megjelenik Adonis. A növény fél méter magasra megnövő, lágy szárú, évelő faj, amely a száraz gyepeken egészen Szibériáig elterjedt. Szintén a boglárkafélék családjába tartozik, levelei többszörösen szeldeltek. A vékony levélnyúlványok légiesen könnyed kinézetet kölcsönöznek a növénynek, amelyet március végén, áprilisban sárga szirmok koronáznak meg.
Minden része erősen mérgező, szívre ható gyógynövényként is csak ellenőrzött körülmények között feldolgozva, orvosi felügyelet mellett alkalmazzák. Védett növény, a rétek, tisztások mellett a hegyvidék bokros területein, is megtalálható.
Barta István