Palacktörzsű növények

A megvastagodó törzs általában víz- vagy tápanyagraktárként működik. Ezt az „ötletet” az evolúció során több növény is felhasználta, amely nincs közvetlen rokoni kapcsolatban. Csak a szűkös időszakok áthidalásához szükséges raktározás problémája közös, amire hasonló választ adtak – ezt nevezi a tudomány (amikor hasonló megoldás egymástól függetlenül, más-más úton alakul ki az élőlényekben) párhuzamos evolúciónak.

Buzogányfa

A legismertebb palacktörzsű növény a szobanövényként nálunk is gyakori nolina (vagy a rokonság gyakran hasonló névvel illetett egy tagja). A Mexikóban és az Egyesült Államok déli államaiban elterjedt nemzetség a nevét egy francia gazdászról kapta. A legtekintélyesebb fajok fává nőnek, miközben törzsük a föld fölött hordószerűen kiszélesedik, akár méteresnél nagyobb átmérőt elérve. Száraz élőhelyükön a víz a legszűkebben rendelkezésre álló forrás, ezért a tárolásának képessége a túlélést meghatározó képesség. A faméretű nolinákat – találóan – elefántlábnak, elefánttalpnak is nevezik.

A nálunk szobanövényként elterjedt változatok ritkán érik el az egyméteres magasságot, viszont tövüknél ugyanolyan kerek palackot nevelnek, mint nagy testvéreik. Gyakran a hasonlóság miatt buzogányfának is hívják őket. Egyre magasabb függőleges törzsük tetején szalagszerű, keskeny levelek nőnek, amelyek a földig lógnak. Néha egyetlen „palackból” több törzs is fejlődik, vagy a törzs elágazik, oldalhajtást fejleszt.

Ha lehet ilyet állítani, akkor a száraz levegőjű, központi fűtéses lakásokba ajánlható. Félsivatagi származása miatt nevelése nem jelent teljesíthetetlen elvárást. Talajával szemben közömbös, párásítani nem szükséges. Szobahőmérsékleten, fényes, akár napsütötte helyen jól érzi magát. Öntözni elég a többi szobanövénynél valamivel ritkábban. Kártevők, kórokozók csak a túlöntözött töveket támadják meg.

Átültetni elegendő kétévente, ha a megvastagodott törzsnek már szűkös a cserép. Amíg a törzspalackja gömbölyű, kemény és foltmentes, addig a növény is egészséges. A levelek végének száradása – bár a lakásban nem esztétikus látvány – természetes folyamat. Amikor az alsó levelek végül teljesen elszáradnak, el lehet távolítani őket. Minden levél elvesztése után néhány milliméterrel „meghosszabbodik” a törzs.

Palackpálma

Az útleírásokban gyakran szereplő növény nem egyetlen fajt takar. A valódi palackpálma Mauritiuson élő, ritka, veszélyeztetett faj. Néhány száz tő élhet vadon belőle. A névrokonok között több faj is előfordul, amely csak a törzs alsó végének kiszélesedésével nyerte nevét. Néhányukkal a Földközi-tenger környékén is találkozhatunk.

Palackos orchidea

A trópusi orchideák egy része is a levelek tövében nevel megvastagodó tápanyagraktárt. A mindennapos esők övében nem a víz a legszűkebben elérhető forrás, hanem a tápanyag. Ennek felhalmozásán múlik, hogy a gyakran a talajtól több méterre, az ágvillákban növekedő növény életben tud-e maradni.

Példaként említhetők az oncidiumok (magyarul lepkekosbornak szokták hívni őket). Ezeknek a növényeknek a szalagszerű levelei alatt láthatók a bulbának nevezett tárolók. Ha a tárológumót a hosszanti bordák mélyen ráncossá teszik, akkor kevés a tartalék, ha szinte ráncmentesen kiteljesedik, akkor tökéletes a növény ellátottsága. Ezek a tartalékok a virágzáskor és a sarjak képződésekor játszanak szerepet. Szerepük betöltése után az idősödő bulbák kiürülnek, elszáradnak a levéllel együtt.

Palackfa (palackcserje)

Ez a bizarr megjelenésű növény megvastagodó szárból és néhány, a fügéére hasonlító, szabdalt levélből áll. Különlegességét tovább fokozza a csúcsán ágas-bogas virágzatban fejlődő, apró, élénkpiros virágok és a köztük érő zöld termések látványa. Hasonló származása, felépítése és víztározó törzse miatt a buzogányfával szinte egyező gondozást igényel.

Szobanövényként nincs nagy jelentősége, de vadon élő rokona az indiai növényolajipar egyik nagy reménysége. A fává növő jaropha terméséből sajtolt olaj motorok – sőt repülőgépek – üzemanyagaként is sikerrel használható. India-szerte ültetvények ezrein termesztik.

Barta István