Nyolcvan felett jobb az egész világnál

Mindenekelőtt gratulálunk a nagyszerű teljesítményéhez! Sikerült már ez a bravúr valakinek ön előtt?

– Köszönöm szépen – fogadta az elismerő szavakat az élete nyolcvankettedik évét taposó dr. Latin Ferenc. – Tudtommal még nem, illetve amiben biztos vagyok, a 2009-es Eb-n én voltam a legeredményesebb. Az Újbuda Szenior Úszó Klubbal utaztunk el Spanyolországba, ahol öt számban indultam a nyolcvan és nyolcvanöt évesek közötti korosztályban. Összesen hozzávetőlegesen háromezer-háromszázan érkeztek az eseményre. Az 50 méteres, a 100 méteres és a 200 méteres gyorsúszásban, valamint a 100 méteres hátúszásban szereztem aranyérmet. Váltóban bronzérmet nyertünk.

Ennyire egyeduralkodó a saját korosztályában?

– A japán versenyzőkkel mindig fekete lóként kell számolni. Rajtuk kívül azonban, úgy tudom, jelenleg csupán egy amerikai úszó képes megközelíteni az eredményeimet. Ezt támasztja alá, hogy nagyon sok aranyérmet nyertem eddig mind Európa-, mind világbajnokságokon. Egyébként azt tapasztalom, hogy nyolcvan év felett nagyon megritkul az úszók mezőnye, ebben a korosztályban sajnos már az is előfordul, hogy valakinek segíteni kell a rajtkőre álláshoz.

Felmerül a kérdés: aki ennyi idős korában ilyen sok trófeával rendelkezik, fiatalabb korában vajon milyen eredményeket érhetett el…?

– Válogatott úszó voltam az ötvenes évek elején. Ha jól emlékszem először 1948-ban, utoljára pedig ’52-ben szerepeltem a nemzeti csapatban. Többszörös országos főiskolai bajnok vagyok, emellett a főiskolai vébén döntőt úszhattam ’48-ban, sőt ’49-ben második lettem a diák-világbajnokságon, Prágában. Ezután azonban abbahagytam az úszást. Orvosként dolgoztam, a praktizálásom alatt elsősorban teniszeztem. Hatvanévesen tértem vissza újra a medencébe.

Latin Ferenc hetente négyszer napi két kilométert úszik

Mennyit edz a világ legjobb nyolcvan év feletti úszója?

– Minimum heti négy alkalommal. Általában két kilométer a napi penzum, de nagyon fontos, hogy ezeken a tréningeken nem a legerősebb tempómat úszom, sőt… A táv maximum egyötödét úszom hetvenöt százalékos erőbedobással, a többit lassabban, mert szétesne a technikám. Az edzések mellett igyekszem alkalmanként kocogni, sőt a sífutás is benne van a repertoáromban, ugyanis ezekkel a gyakorlatokkal tudom még jobban növelni a tüdőkapacitásomat.

Milyen további tervei vannak?

– Szeretnék olyan sokáig sportolni, amíg csak lehet, és amíg a Teremtő ad hozzá elég erőt. Ebben az évben lesz Göteborgban a szenior-világbajnokság, ám azon biztos nem veszek részt, ugyanis anyagilag nem engedhetem meg magamnak, szponzorom pedig nincs. A tíz nap nekem és a nejemnek körülbelül hatszázezer forintba kerülne, és ennyit nem áldozunk rá, azt a pénzt inkább a családra fordítjuk. Más versenyeken azonban mindenképpen indulok még a későbbiekben. Szeretném minél hosszabb ideig megőrizni az egészségem, és célom, hogy továbbra is a sportolók kollektívájához tartozzak, hiszen akinek az életében főszerepet játszik a sport, tudja, milyen fontos ez.

CSNM