Egy grafikus vallomásai
Jurida Károly hegyvidéki grafikusművész emléke előtt tisztelgő kiállítás nyílt a Barabás Villában. Az utolsó éveiben visszavonultan élő, nemzetközileg is elismert alkotó legszebb munkáiból látható válogatás.
Régi adósságát törlesztette a kerület, hiszen Jurida Károly 2009-ben bekövetkezett haláláig több mint negyven éven keresztül a Hegyvidéken élt, mégis a mostani az első önálló tárlata szűkebb pátriájában – hívta fel a figyelmet Lovas Pál alpolgármester a Barabás Villa új emlékkiállításának megnyitóján. Hozzátette: fontos állomás ez a villa életében is, mivel egy nemzetközileg elismert kerületi művésznek állíthat emléket. A tervek szerint ezt jövőre egy katalógus követi, amelyben Jurida Károly gazdag művészi hagyatéka kap helyet. Az alpolgármester hangsúlyozta, az önkormányzat kötelességének érzi, hogy kiállítások szervezésével, illetve emlékalbumok kiadásával minél szélesebb körben megismertesse a hegyvidéki alkotókat.
Feledy Balázs művészettörténész szerint Jurida Károly a létezés mindkét végállapotát úgy élte át, ahogyan azt Vörösmarty a Csongor és Tündében írja: „Az élni nem tudónak baj, hogy él, A halhatatlannak baj, hogy halni kell”. Igazán már nem tudott élni, miközben műveit csodálva látjuk, hogy még életében átlépte a halhatatlanság küszöbét.
Munkássága a nehéz gyermekkor ellenére biztatóan indult, a tatabányai iskolás évek után felvették a budapesti Képzőművészeti Gimnáziumba. Kiváló osztálytársai voltak, együtt végzett Gerő Andrással, Mór Tamással, Stein Annával és későbbi feleségével, a textilművészettel foglalkozó Balázs Klárával. 1956-ban bekerült a Képzőművészeti Főiskola képgrafika szakára, majd részt vett a Fiatal Képzőművészek Stúdiója sokszorosító grafikai műhelyének vezetésében.
Nem csupán kiválóan rajzolt, szinte valamennyi grafikai technikát elsajátította.
Már fiatalon számos kiállításra meghívták, a többi között 32 évesen részt vett a IV. Miskolci Országos Grafikai Biennálén. Helyet kapott az 1967-ben megjelent Mai magyar rajzművészet című reprezentatív kiadványban, a következő évben pedig elnyerte a Derkovits-ösztöndíjat. Széles technikai alkalmazókészségét mutatja, hogy az elkövetkező biennálékon fametszeteket, linókat és színes, valamint monokróm rézkarcokat állított ki. Ekkoriban több külföldi tárlaton is részt vett, a legfontosabb a Velencei Biennále alkalmából megrendezett nemzetközi grafikai kiállítás, ahol Picasso, Vasarely és Giacomo Manzu mellett Jurida Károly munkáit is bemutatták.
Eleget tett könyvillusztrációs megbízásoknak is. Egyedi rajzokat készített Szép Ernő Mátyás király tréfái című kötetéhez, illetve linómetszeteket a Kanteletar finn népköltészeti gyűjtemény kiadásához. Egyaránt otthon volt egy érzelmi, indulati elemeket magában foglaló grafikai világ megteremtésében és a precíz naturális ábrázolásban. Utóbbi felfogás érhető tetten a Budapestről és vidéki településekről készített városképein, vagy tudós és művész portrésorozatán.
Az idő múlásával, mire kialakult szuverén formanyelve, megcsappanni látszott önbizalma. Nem rendezett több önálló kiállítást, és egyre inkább távol maradt a kollektív bemutatóktól is. A Barabás Villában sok más mellett az – ahogy Feledy Balázs nevezte – „Szivárványfestő” ironikusan kedves önarcképe is látható, amely olyannyira visszaadja szeretetre méltó személyiségét. A szivárvány tünékeny szépség, ám Jurida Károly hasonló színességgel mélyült el a grafika művészetében, ami így már nem a pillanaté, hanem az örökkévalóságé.
mm.
A kiállítás megtekinthető: augusztus 25-ig, hétköznap 9–18, szombaton 10–14 óráig.