A legendás zugligeti 58-as
A zugligeti villamosról már számos cikk, tanulmány napvilágot látott, akár a témát felölelő önálló kiadvány is bizton érdeklődésre tarthatna számot. Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – kevéssé ismert, vagy eddig nem publikált tényekről lesz szó.
Zászlók és tárcsák
A mai Zugligeti út 64-es számú házig már 1868-ban megépült a lóvasút, amelyet 1896. szeptember 15-én villamosítottak. Az első villamosok a Lipót körúttól jártak kifelé, majd számos átszervezést hajtottak végre az útirányban. A legfontosabb változás az 1903-ban megnyitott új fejvégállomás volt.
Kevesen tudják, de 1909 előtt nem számok, hanem színes zászlók, később színes tárcsák jelezték – minden logika nélkül – az egyes lóvasúti, majd villamosjáratokat. Például az 1895-ös jegyzék szerint a zugligeti lóvasút Károly-kaszárnyához közlekedő kocsijainak sárga, míg a Lánchíd budai hídfőjéhez tartóknak piros-fehér zászló volt a megkülönböztető jelük. Az 1899-es villamostárcsák fehér-sárga, illetve négy részre osztott fehér-sárga színt viseltek.
Az 1909-ben bevezetett számozás óta többször is változott a zugligeti viszonylatjelzés. A 43-as a Krisztina körút–Szabadság (egykor: Ferencz József) híd–Kiskörút–Margit híd útvonalon ért vissza a Retek utcához, míg a 45-ös éppen fordítva tette meg ezt az utat. Azért szervezték ilyen hosszúra a járatokat, hogy az akkor még több konkurens társaság által üzemeltetett vonalak közül másikra lehetőleg ne szálljon fel utas. Később, amikor egységesítették a budapesti villamosokat, már csak a Retek utcai hurokvágányhoz járt be a zugligeti, amely a 81-es számot kapta.
Máig siratják
A trolibuszhálózat rohamos fejlődésével azonban a villamosokat át kellett számozni a 70-es számtartomány alá, ezért a zugligeti járat jelzése 1955-ben 58-asra változott, és a megszüntetéséig az is maradt. Amikor nemrég a fogaskerekű számjelzést kapott, először az 58-ast jelölték ki, ám a villamosok barátai, reménykedve egy későbbi kedvező változásban, kifejezetten kérték, hogy a legendás szám maradjon szabadon.
Még a második világháború előtt megépült az európai viszonylatban is igen jól elrendezett villamos-végállomás a Moszkva (Széll Kálmán) téren, aminek vágányfonódásait akkor alakították át, amikor a 2-es metró 1972-ben átért Budára. Egy kicsit lecsíptek a hurokfordulóból, s megszüntették azt a lehetőséget, hogy a zugligeti és a hűvösvölgyi villamos, ha szükséges volt, leelőzze egymást.
A zugligeti vonal belső végpontját nemsokára át is helyezték a Budagyöngyéhez, ami igen rossz döntésnek bizonyult, mert így elvették a közvetlen metrókapcsolatot, az utasok több átszállásra kényszerültek. De ez már a végjáték volt, mert 1977-ben megszűnt a vonal. Azóta is sokan siratják.
1840 méter hiányzik
A bevezetőben említett helyszínrajz a „balra tarts” korszakában készült, amikor minden „fordítva” közlekedett, mint ma. A János kórháznál lévő hurokvégállomásba is e szerint jártak be a villamosok, ezért áll most is azon az oldalon a forgalmi épület.
A zugligeti vonal szelvényezése több mint kétszáz méternyivel eltér oda és vissza irányban, mert a mai Nyugati tértől (Lipót körút) induló szerelvények a Margit hídról a Frankel Leó (Zsigmond) és a Bem (Királyhegyi) utcán át érték el a Margit körutat, míg a Zugligetből érkező kocsik végig a Margit körúton jártak, amelynek alsó szakaszán csak egy vágány volt. A Lipót körút torkolatától 7,6 kilométert, vissza pedig ezzel a kétszáz méterrel kevesebbet futottak a zugligeti villamosok.
A rajzon jól látható a Csiga utcai aluljáró, a végállomás háromvágányos és hatváltós rendszere és a Szépilona kocsiszín elágazó vágányhálózata is. A Szépilonánál másik villamosjáratnak is volt végállomása.
A Retek utcai hurokvágány, illetve a Krisztina körúti összekötővágány pontos helyét is láthatjuk (egykor ez utóbbi volt a budai oldal szinte legfontosabb villamos-átszállóhelye). Az is világosan kitűnik, hogy összesen 1840 méter hiányzik az egykori zugligeti vonalból. Talán nem lehetetlen, hogy az egyik sínpár visszaépüljön.
Kertész István