A droghasználat és a család

A problémás droghasználat és a család – dr. Buda Béla, a pszichiátria, a pszichoterápia és az addiktológia szakorvosa ezzel a címmel tartott előadást az ÁNTSZ I., II., XII. kerületi Intézete által szervezett tanácskozáson. Az I., II. és XII. kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok támogatásával megvalósult fórumon, amelyen elsősorban a gyermekjóléti területen dolgozó budai szakemberek vettek részt, az egyetemi tanár mindenekelőtt a fiatalkori droghasználók motivációit vázolta fel. Mint mondta, az élménykeresés, a lázadás, a menekülés, a veszély- és kockázatkeresés éppúgy szerepet játszhat, mint a csoporthoz való alkalmazkodás igénye. A kemény drogok úgynevezett kapudrogjaként a tiltott szerek közül legtöbbször a marihuánát emlegetik, ám az addiktológus szerint annak minősíthetők olyan legális szerek is, mint a nikotin vagy az alkohol.
Buda Béla úgy látja, a szülők figyelmének hiánya elősegíti a fiatalok ingerkereső viselkedését – és ha a szülői irányítást a kortárs csoport befolyása veszi át, az legtöbbször negatív hatással bír. A hiányzó törődést az iskolai közösségek sem tudják pótolni, különösen úgy, hogy a pedagógusok a nagy mennyiségű tudásanyag átadására koncentrálnak, emellett pedig nem nagyon tudnak figyelni tanítványaik személyiségváltozásaira. Ahogy a szakember fogalmazott: a mai iskolák versenyistállók, ahol a teljesítménykényszer miatt szoronganak a diákok.
A negatív viselkedésmintákat a fiatalok könnyen átveszik. Az egyetemi tanár arra hívta fel a figyelmet, hogy a rossz példát sokszor maguk a szülők közvetítik: ahol az anya és az apa rendszeresen iszik és dohányzik, ott a gyermek is tudattalanul ezt a mintát követi. Az alkohol- és dohánygyárak sem véletlenül a fiatalokat célozzák meg marketingjükkel, hiszen ők azok, akik később stabil fogyasztóikká válhatnak.
A szakember véleménye szerint a drogkultúra vonzásának természetes ellenszere a jól működő, lehetőleg kétszülős család. Ezenkívül fontos szerepet játszanak az értékközvetítő ifjúsági csoportok, legyen szó kórusról, táncegyüttesről, vagy akár egyházi közösségről.
A szerek kipróbálása, az első alkalom általában negatív élményként jelentkezik, csak a csoporthatás miatt folytatják a fiatalok. Ha a szülők nem figyelnek fel időben a drogozásra, akkor az előbb-utóbb az egész családra visszaüthet. Gyakran kívülről érkeznek a szülőkhöz az első komoly jelzések (az iskola, a háziorvos, esetleg a rendőrség részéről), ekkorra azonban a gyermek rendszerint már nagyon eltávolodott a családtól. Ezekre a helyzetekre a szülők legtöbbször rosszul reagálnak, ami miatt a gyerekek még inkább magukba zárkóznak, ellenségessé válnak – végül akár el is hagyhatják a családot.
A család addigi életének kudarca a drog – jelentette ki a pszichiáter, hozzátéve: a probléma korai felismerésével, családterápiák, mediációs technikák igénybevételével van esély arra, hogy rendezzék a szétzilálódott családi kapcsolatokat. Érdemes tehát szakmai segítséget kérni pszichológusoktól, a családsegítő központ, a nevelési tanácsadó, az ambulanciák, civil szervezek szakértőitől, vagy önsegítő csoportokat felkeresni, amelyeknek szintén kiemelt szerepük van a problémák kezelésében.

z.