Frissítő növények

Sokan esküsznek a citromos vízre, amely izével, illatával felüdít, miközben a benne található értékes anyagok által táplálja testünket. Mivel a kerületi adottságok nem kedveznek a citromtermesztésnek, ezért most nem erről a mediterrán citrusféléről lesz szó, hanem távoli (íz)rokonairól.
Érdekes, hogy sok növény nevében szerepel a citrom szó. Ilyen a citromfű, vagy citromillatú mézfű (Melissa officinalis), a citromillatú muskátli (Pelargonium odoratissimum), az ázsiai citromfű (Cymbopogon citratus), a citromillatú kakukkfű (Thymus x citriodorus) vagy az üvegmosó növény, a Callistemon citrinoides. Mindegyiknek azonos a névadója, pedig a citromfűvel valószínűleg sokkal régebben találkozhatott a magyarság, és sokkal szélesebb rétegei megismerhették, mint a „déligyümölcsöt”.

Citromfű

Talán mert leggyakrabban a fagylaltos kehely tetején, vagy koktélok díszeként találkozunk vele, háttérbe szorul és kimarad, amikor a házi fűszerkertet beültetjük. Pedig ott lenne a helye, hiszen egyszerűen nevelhető, télen-nyáron felhasználható fűszer- és gyógynövény.
A melegkedvelő, évelő citromfű károsodás nélkül átvészeli a telet, így akár a kertben is tartható. Sötétzöld, fogazott szélű levelei tavasszal gyors fejlődésnek indulnak, nyár elejére fél méter átmérőjű, sűrű bokrot alkotnak. Ekkor érdemes szedni leveleit. Nyár derekán kezdődik a virágzás, amely megakasztja a hajtások növekedését. A levelek felhasználhatók frissen, forró vízbe áztatva, szárítva gyógyteaként. A hőségben a lehűtött citromfű-tea különösen frissítő ital. Íze élénk, de nem tolakodóan intenzív.
A szárított levelekből önmagukban is készíthető tea, de más növényekkel együtt fogyasztva is finom. Gyógyhatása is indokolja fogyasztását, már a középkorban is csodaszerként emlegették. A citromfű illóolajai idegnyugtató, vírusölő hatásúak, és jótékonyan hatnak az emésztőszervrendszer működésére. A fűszerként és teaként történő fogyasztás mellett gyógyhatását fürdő és tinktúra formájában is hasznosítják.

Citromillatú muskátli

A muskátlikat általában nem az illatuk miatt szeretjük, a citromillatú muskátli azonban felülmúlja rokonságát. Az örökzöld növény kicsi, fodros, mintázott levelei ugyanis intenzív, friss illatot ontanak.
Gyorsan növekszik, elágazó hajtásrendszert, tömött bokrot nevel. Érdemes rendszeresen visszavágni, hogy tovább fokozzuk fejlődése ütemét. Környezetével, talajával szemben nem igényes. Ahol sok fényt és rendszeres öntözést kap, ott látványosan növekszik. Délszaki származása miatt a fagyot nem viseli el, ezért ősszel a szobába kell menekíteni, de a nyarat töltheti a teraszon, vagy az ablakpárkányon is. Virágai halványrózsaszínek, a virágukért nevelt rokonokéhoz képest jelentéktelenek.
Szaporítása dugványozással a legkönnyebb. Érdemes időről időre felújítani a töveket, hogy megfiatalodjanak, és a muskátliknál előforduló vírusbetegségekkel szemben ellenállóbbak legyenek.
Illata akkor érezhető legjobban, ha zárt térben van a cserép, és megborzoljuk kicsit a hajtásokat. A szabadban a nyári szellő megteszi ezt helyettünk is, igaz el is viszi az illatfelhőt. Ha még tartósabban szeretnénk ezt élvezni, akkor a lemetszett hajtásokat felakaszthatjuk, vagy potpuriba tehetjük.
A citromillatú nem az egyetlen illatos muskátlifajta (már ha egy illatáról elnevezett növénycsoport esetén egyáltalán megkülönböztethetünk illatos és nem illatos változatokat). A hagyományos és sokakban ellenérzést keltő „muskátliszagú” muskátlin kívül létezik rózsa- és almaillatú is.
Az idei nyár remélhetőleg tartogat meleg napokat. Még most sem késő felkeresni a szakkereskedéseket, kertészeteket, és néhány frissítő növénnyel kiegészíteni a szoba, erkély vagy kert növényállományát. Ráadásul a jótékony citromillat távol tartja a szúnyogokat!

(Barta)