Völgyes Valéria Budapestje
Színes és fekete-fehér, néhol sápadtan elmosódó, rejtélyes, mégis kitárulkozó. Budapest, ahogyan a fotós látja és láttatja, körbekeretezett képekbe sűrítve a város állandóan változó életét. A polgámesteri hivatal földszinti folyosóján Völgyes Valéria fotói fővárosunkról mesélnek.
A sokarcú Budapest elevenedik meg a polgármesteri hivatalban megrendezett legújabb kiállításon. Völgyes Valéria fotográfiái a város rejtőzködő, vagy éppen hivalkodó részletei mellett a mindennapok hangulatát, színeit, fényeit tárja a közönség elé.
Soha nem látott népszerűségnek örvend a fotózás, köszönhetően annak, hogy a digitális technika térhódításával bárki számára elérhető lett a pillanat megörökítése és az elkészült fénykép megjelenítése. Világszerte kétszázmillió fényképezőgép van az emberek birtokában, naponta több millió fotográfia készül – hívta fel az egybegyűltek figyelmét a tárlat megnyitóján Lovas Pál alpolgármester, hozzátéve: mindez nem azt jelenti, hogy bárki, aki gépet vesz a kezébe, egyszersmind fotósnak tekinthető. Hiszen az igazi fényképészt, a művészt az alkotás, a valóság megragadásának képessége, nem pedig a technika puszta használata emeli ki az amatőrök népes táborából.
A fotózás olyan, mint az ujjlenyomat: nincs két egyforma beállítás, ahogyan a lényeg megragadása is szubjektív folyamat. Völgyes Valéria Budapestje csupán egy értelmezés a végtelen sok közül, ám több egyszerű pillanatfelvételnél, mert benne van a művészi értékelésből fakadó másodlagos üzenet. A láttatás képessége, ami egy másfajta meghatározással ajándékozza meg a nézőt. A képek árnyaltak, talán kicsit szomorkásak, amit csak tovább erősítenek a szürke tónust kihangsúlyozó monokróm felvételek. Mégis, megérintenek bennünket a remény színei, az éltető fénysugár, amely minduntalan megerősít abban, hogy ez a mi városunk. Ahogyan Cseh Tamás énekelte: „Itt van a város, vagyunk lakói. Maradunk itt, neve is van: Budapest.”
A kiállítást szervező Greguss Kör egyesület képviseletében Kurdi Anita elmondta, a nézők egy alkotói kirándulás tanúi lehetnek, hiszen Völgyes Valéria elsősorban nem fotós, hanem festő-képzőművész. A fényképek többsége egy gondosan megtervezett sorozat része, azonban néhány darab magán viseli a spontaneitás jegyeit, hiszen megszületése a véletlennek köszönhető. Ezek a munkák nem csupán a művész szuverén látásmódját adják vissza leplezetlen őszinteséggel, hanem betekintést engednek az alkotás folyamatába is. A Greguss Kör tagjai arra vállalkoztak, hogy a közös értékteremtés erejével hozzanak létre új világokat. Szeretnék érthetővé, de legalábbis kérdezhetővé tenni a művészeteket, amit Völgyes Valéria fotóin keresztül most a nagyközönség is megtapasztalhat.
(m.)