Zipernowsky Károly, a váltakozó áram apostola
Kőtábla egy lepusztult, hajdan jobb sorsra érdemes temetői létesítményen, a Fülkés kriptasoron, Budapest harmadik legnagyobb sírkertjében, az ország második legjelentősebb panteonjában, Farkasréten, távol a mindennapi forgalomtól. Rajta csak ennyi a véset: „Zipernowsky és Vikár család”. Itt nyugszik Zipernowsky Károly. Sokunknak mára ez már csak egy nehezen kimondható nevet jelent.
Miközben már pár perces áramszünetet is katasztrófaként élünk meg, nem is gondolunk arra a három egykor élt „elektrotechnikusra”, Bláthy Ottó Tituszra, Déri Miksára és Zipernowsky Károlyra, akiknek egyáltalán a váltakozó áramot köszönhetjük. Ők alkották meg a zárt vasmagos transzformátort, megteremtve ezzel a váltakozó áramú energiaátvitel alapját.
Hittek – nyertek
Zipernowsky Károly Bécsben született 1853. április 4-én. Iskoláit már Budapesten végezte, a piaristáknál. Eredetileg gyógyszerészként dolgozott Kecskeméten, de később érdeklődése egyre inkább az elektromosság felé fordult. A Műegyetemen kitüntetéssel gépészmérnöki diplomát szerzett, lévén a gépészet és az elektromosság akkor még nem vált szét.
Az 1867-ben létrejött Magyar Mérnök és Építész Egylet ülésein gyakran tartott előadásokat, már egyetemistaként is, elektrotechnikai kérdésekről. Ezek során figyelt fel rá Mechwart András, aki akkor a Ganz gyár vezérigazgatója volt, és a fiatal mérnököt megnyerte az akkor felállítandó elektromos osztály vezetésére. 1878-ban készítette el az első dinamóját, amellyel a műhely világítását oldotta meg. Később ez a berendezés a Fővárosi Takarékpénztár Kálvin téri székházának világítására szolgált.
1883-ban Zipernowsky és Déri Miksa, aki – mint mérnök – szintén fiatalon került a Ganz gyár bécsi leányvállalatához, közös találmányt jelentett be: az öngerjesztésű, váltakozó áramú generátort. Ekkor még a legnagyobbként tisztelt elmék – többek között Siemens és Edison – sem hittek a váltakozó áram létjogosultságában. Zipernowskyék az első csatát azzal nyerték meg, hogy jó érzékkel hinni tudtak ennek jövőjében.
Már csak az kellett, hogy lehetővé váljon a feszültség megváltoztathatósága, mivel az alacsonyabb feszültség azonos teljesítménynél nagyobb veszteséget jelent a vezetékeken. Erre tették alkalmassá a már feltalált, de céljának nem igazán megfelelő transzformátort, amelyet – megfelelően átszerkesztve – Zipernowsky, Déri és Bláthy szabadalmaztatott. Frappáns megoldás volt, hogy az 1885-ös országos kiállításon az ott bemutatott transzformátor egyúttal ellátta az egész esemény villanyvilágítását, illusztrálva ezzel a rendszer felhasználhatóságát.
Ganz kisbolygó
Következő lépésként szállíthatóvá és eloszthatóvá tették az elektromos energiát, így megnyílt az út az erőművek és távvezetések létesítése előtt. Felhasználhatóvá vált a vízi energia, a szén hőenergiája. És a lényeg: megindulhatott a közcélú villamos energiaszolgáltatás. Kandó Kálmán megtervezhette a villanymozdonyt, amely a gőzmozdony hatásfokának többszörösével hasznosította a villamos energiát, újabb távlatokat biztosítva a vasúti közlekedés fejlődésének. Zipernowsky és Bláthy 1892-ben a világon elsőként épített állandó nagyfeszültségű távvezetéket a tivoli vízerőmű és Róma között.
Ganz, Mechwart, Zipernowsky, Déri, Bláthy, Kandó… Egyenként is nagyszerű elmék, életművüket mégis az tette felülmúlhatatlanná, hogy csapatot alkotva, mások eredményeit tisztelve dolgoztak egymás keze alá. Kialakult a honi ipar, gyáraink (például a Ganz, a MOM) a nemzetközi mezőny élvonalába kerültek, több ágazatban évtizedes előnyt szereztünk, az egymásra épülő találmányokból állandóan fejlődő, a legnehezebb időkben is piacképes termékek jöttek létre.
Túl mindezen sok a tanulság mai szemmel is. Például az, hogy a válságból a fejlesztés az egyedüli kivezető út, illetve a fiatal tehetségek kiválasztása az egyik legjobb beruházás. A Ganz gyár elsősorban saját találmányainak köszönhette fejlődését.
Manapság sokszor emlegetjük, többnyire negatívan, a globalizáció fogalmát. Gondoljuk végig: Zipernowsky lengyel származású, Bécsben született, Budapesten végezte iskoláit, itt is hunyt el. Déri a Vajdaságban látta meg a napvilágot, Budapesten élt, az olaszországi Meránóban halt meg. Bláthy Tatán született, a bécsi kirendeltséget vezette, Budapesten érte a halál. Mechwart Bajorország szülötte, iskoláit is ott végezte, Budapesten élte dolgos életét, itt hunyt el. Ganz Ábrahám Svájcban született, Budapesten vált a magyar ipar egyik megalapítójává, és 2003 óta nevét egy magyar felfedezésű (a 115 885-ös sorszámú) kisbolygó viseli.
Kétnapi elzárás
Visszatérve Zipernowskyra, több tanulmányt is megjelentetett a Magyar Mérnök és Építész Egylet lapjában szakmai kérdésekről, egyebek között a Király utcában megvalósítandó egysínű vasút tervéről. 1877 elején az egylet gépészeti szakosztályának jegyzője lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1893-ban levelező tagjává választotta.
1895-ben, megválva a Ganztól, a Műegyetem általa alakított erősáramú elektrotechnikai tanszékének tanára lett. 1905-től a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnökeként is kamatoztatta addig felhalmozott gyakorlati tudását. Javaslatára adták ki 1908-ban az Elektrotechnika című folyóiratot, amely az ország első ilyen jellegű kiadványa. Mint a lap kiadója kellemetlen helyzetbe is került. Elmulasztván a kiadó címében és a főszerkesztő személyében történt változás bejelentését, pénzbírságra, illetve az azt kiváltó kétnapi elzárásra ítélték. Arról már nincsenek adatok, mi lett az ügy végkimenetele. Sokoldalú érdeklődésére jellemző, hogy részt vett például a Nők Választójogi Világszövetségének VII. kongresszusán is (1913-ban).
E gazdag életpálya vége 1942. november 29. Negyvennél több egyéni és közös szabadalmat hagyott örökül. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Zipernowsky tiszteletére róla elnevezett, évenként kiadott emlékérmet alapított, míg a Magyar Posta emlékbélyeget jelentetett meg születése 150. évfordulójára, a „Jeles magyarok” sorozatában.
Szatucsek Tibor