Barabás Miklós és a Városmajor

Amikor 1839-ben Barabás Miklós úgy döntött, hogy a főváros szélén, távol forgalomtól és zajtól telket vesz magának, a Városmajor utca felső része még szinte zöldterületnek számított. A Kis-sváb-hegy oldalán szőlőbirtokok terültek el, amelyeket csak ritkán szakított meg egy-egy épület, s ezek többsége is gazdasági jellegű volt. A mai Bíró utca még nem létezett, a szőlősorok akadálytalanul futottak fel a hegyoldalon.
A Barabás által kiszemelt telek is hasonló adottságokkal rendelkezett: nagy kiterjedésű szőlő, melynek Városmajor utca felőli oldalán egy kis vincellérház állt. A művész így írt önéletrajzában a vásárlásról: „Bugát Pál épített egy kis nyaralót a Városmajor utcában. Érdi János barátom […] rábeszélt, hogy vegyem meg a Bugát Pál szomszédságában fekvő szőlőt. Erdélyben lévő pénzemből 2000 forint vételárat utalványoztam ki Érdi közbenjárására a szőlőért, melyben már egy kisebb présház is állt, egy szoba konyhával.”
A telek megvásárlásakor Barabás már elismert művésznek számított, így megengedhette magának, hogy Buda egyik legszebb utcájában, közel a város első közparkjához, a Városmajorhoz telepedjen le. A Major 1787 óta közparkként működött, ahová hétvégenként piknikezni, sétálni jártak ki a budai polgárok. Barabás odaköltözésekor még háztáji kertek is álltak a park szélén, a mai Maros utca vonalán, ahol gyümölcsöket, zöldségeket termeltek.
Barabás tehát 1839-ben hegyvidéki birtokos lett, és egyből nekikezdett új otthona megtervezéséhez. Könnyűszerrel tehette, mivel ő volt ekkor és még sokáig az egyetlen magyar festőművész, aki kizárólag az alkotásaiból meg tudott élni. Egy-egy komolyabb megrendelő akár ötezer forintot is kifizetett egy portréképért.
1940-re készült el a klasszicista stílusban megálmodott villa, amely alaprajzát tekintve egyszerű elrendezésű volt: összesen három helyiségből állt. A két oldalsó a központi szobából nyílt, ahonnan az utca és a kert felé is volt egy-egy kijárat. Egyes források valószínűsítik, hogy maga a művész készítette a terveket. Az építkezés idejéből ránk maradt egy panaszos levél, amelyet egy közelben élő Városmajor utcai lakos, Simontsits János írt: „…azon földet melyet nem használhatja az épületénél olyan mennyiségben feküdni hagyott, hogy arra vezető köz utat ezzel elzárta”. A hangulatos villában a kor számos híressége felkereste Barabást, itt találkozott többek között Liszt Ferenccel, Erkel Ferenccel és Bajza Józseffel is.
Az 1849-es szabadságharc első szakaszát Pesten vészelték át, azonban Barabás a családja védelme érdekében inkább Vácra költözött. Miután Görgey csapatai bevették a budai Várat, sietve visszatért a Városmajor utcába.
A forradalom és szabadságharc bukását követően a villa továbbra is Barabás Miklós és családja lakhelyeként szolgált. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy gróf Batthyány Lajosné, az első magyar miniszterelnök özvegye itt helyezte el férje festménygyűjteményét, nehogy Haynau lefoglaltassa.
A festő folyamatosan szépítette, bővítette lakhelyét, azonban 1870-ben már eladásra kínálta. Tragikus családi esemény adott erre okot: a művész elvesztette feleségét és két gyermekét is – akik egyébként a villában látták meg a napvilágot. Barabás érthetően nem akart azok között a falak között élni, ahol szinte minden a családjára emlékeztette. Miután a Vízivárosi temetőben (amely a mai Kútvölgyi út közelében feküdt) nyugalomba helyezte szeretteit, Pestre költözött. A Városmajor utcai házért tizenötezer forintot kapott.
A művész 1898-ban bekövetkező halála utáni évtizedekben a város körülnőtte a villát. Az újabb tulajdonosok toldozgatásainak eredményeképpen felismerhetetlenné vált az eredeti épület. 1996-ra életveszélyessé nyilvánították, a benne lakó hat családot ki kellett költöztetni. A XII. kerületi önkormányzat 2000-ben írt ki pályázatot a villa felújítására, hogy a nagy múltú neoklasszicista épület visszanyerje eredeti stílusát és szépségét.
A pályázatot Basa Péter építész nyerte, akinek nagy segítséget jelentett az a Barabás-akvarell, amelyen a művész saját villáját és annak kertjét festette meg. A felújítás alapkoncepciója az volt, hogy csak az eredeti épületrészeket hagyják meg, a későbbi bővítményeket pedig lebontják. Az épület falait újraburkolták, a fa-, illetve lakatosmunkákat az eredeti tervek szerint végezték el.
A csodálatosan helyrehozott kovácsoltvas kapun belépve szökőkút fogadja a látogatókat. A Barabás-villa nagy központi terével és impozáns oszlopcsarnokával egyike Magyarország megmaradt neoklasszicista stílusú épületeinek. Az épületet és a hozzá tartozó kertet 2003. szeptember 26-án adták át. A felújítás 2004-ben Europa Nostra-díjat, az európai építészet egyik legrangosabb kitüntetését nyerte el. Ma a villa önkormányzati kulturális központként működik, továbbá galériájában otthont ad a magyar kortárs képzőművészet jeles képviselőinek.

Balázs Attila