Vízfestők emlékkiállítása a villában

A XIX. század egyik legnagyobb magyar festője, a modern akvarell megteremtője volt Barabás Miklós, aki kétszáz esztendővel ezelőtt született. A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria új, jubileumi tárlatát a személyes kötődés még izgalmasabbá teszi, hiszen Barabás évekig a Városmajor utcában élt, így a XII. kerület méltán tekintheti őt saját polgárának, művészének.
A kiállítást megnyitó Lovas Pál alpolgármester szerint Barabás Miklós a festészet mellett kultúrtörténeti szempontból is maradandót alkotott, művészete ugyanis hozzájárult a polgári értékrend hazai elterjesztéséhez. Neki köszönheti az utókor többek között Petőfi, Vörösmarty és Kossuth képmását, azt, hogy nagyjaink külsejéről ma egyáltalán fogalmat alkothatunk. Tevékenyen részt vett a kultúrpolitikában, elsőként ő javasolta a rajzoktatás kötelezővé tételét az elemi iskolákban.
Jellemző az elmúlt évtizedek kulturális és politikai közállapotára, hogy utolsó gyűjteményes kiállítására nem Magyarországon, hanem Bukarestben került sor. Csak némileg javít a bizonyítványon, hogy az ezt követő sepsiszentgyörgyi tárlaton nyolcvanezer honfitársa láthatta műveit. Bár a román kulturális miniszter felajánlotta a kiállítás anyagának átadását a Nemzeti Galériának, az akkori vezetés ezt elutasította. Lovas Pál úgy véli, ezen a hozzáálláson, múltunk folyamatos alulértékelésén mindenképpen változtatni kell, mert csak akkor léphet előre a nemzet, ha ismeri és felhasználja elődei eredményeit.
Kiváltképpen megérdemli a figyelmet Barabás Miklós, aki alig tizenhat évesen elefántcsontra megrajzolta a nagyenyedi Mutili Rózsi portréját. A kép nemcsak szép volt, hanem még hasonlított is – mondták róla –, így aztán a környéken állomásozó huszárezred vörös csákós katonái valósággal megrohanták az akkoriban már alkalmanként pénzért dolgozó művészt, hogy képet készíttessenek vele.
A hirtelen jött rengeteg megrendelés döbbentette rá Barabás Miklóst szakmai hiányosságaira, ami arra sarkallta, hogy fejlessze festőtudományát. 1834-ben elutazott Velencébe, ahol a Dózse-palotában Veronese Európa elrablása című képének másolása közben összeismerkedett a korszak neves angol akvarellistájával, a szintén ott dolgozó William Leitch-csel. A két művész között barátság szövődött, a következő évben egész Itáliát bejárták, ami alatt Barabás sokat tanult az angol mestertől.
Az 1810-es születésű Barabás Miklós új korszakot nyitott a magyar festészetben, alkotásai egyszerre kor- és útrajzok, amelyek nélkül talán nem ismerhetnénk ennyire pontosan a XIX. századi Hortobágyot, vagy a Svábhegyet, az Ördög-sziklát, a Városmajort és magát a Barabás-villát sem. Már gyermekkorában megismerkedett a vízfestés technikájával, annak is a Bécsben divatos, visszafogott, precíz változatával. Akkoriban az úti élmények képi rögzítésének a táj- és városképfestés volt az egyetlen módja, s ennek igen fiatalon igazi mesterévé vált.
A fotó megjelenésével sokat változott a vízfestészet és a portrérajzolás szerepe. Eleinte a fekete-fehér, barnás tónusú fotográfiák kiszínezésére használták a vízfestéket, majd ez a funkció is elkopott. Napjainkban, az óriásplakátok és az egész épületegyütteseket beborító, nyomtatott műanyag hálók korában ismét előkerült az akvarell mint a képi gondolatok gyors rögzítésének egyik módszere – hangsúlyozta a mostani kiállítást méltató Barabás Márton. Mintha a művészeknek továbbra is szükségük lenne arra a szabadságra, amit a vízfestés nyújthat – tette hozzá. A Magyar Vízfestők Társasága tizenhárom tagjának munkáiból összeállított jubileumi tárlat a modern és a klasszikus vonulatot követi. Vannak köztük, akiknek az akvarell csak egyike a sok egyéb művészi, képalkotási technikának, és akadnak, akik számára ez a legfontosabb eszköz.

mm.

A kiállítás megtekinthető: május 27-ig hétköznapokon 9–18, szombaton 10–14 óra között.

Konferencia a festőről

Barabás Miklós festőművész születésének 200. évfordulója alkalmából a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria helytörténeti konferenciát szervez május 27-én. Az összejövetelen a korszak és a művész legkiválóbb ismerői tartanak előadásokat.
Kiderül egyebek közt, a korabeli sajtó hogyan vélekedett az egykor a Városmajor utcában élő alkotóról, de a munkáit is több szempontból elemzik az előadók. Érdekes kérdés, és a konferencia résztvevői választ is kapnak rá, hogy a képeken megjelenő cigányok vajon ténylegesen úgy éltek-e, ahogyan Barabás megfestette őket. Külön ismertető foglalkozik majd a művész Itáliát ábrázoló munkáival, valamint bemutatják az 1848–49-es szabadságharchoz kapcsolódó festményeit is.
Annak ellenére, hogy a reformkor, illetve Barabás Miklós iránt érdeklődők tudományos igényességgel összeállított előadásokra számíthatnak – amire garancia, hogy az előadók a Magyar Tudományos Akadémiáról, a Budapesti Történeti Múzeumból, az ELTE-ről és a Magyar Nemzeti Múzeumból érkeznek –, mindenki számára érthető és élvezhető lesz, ami elhangzik. A belépés ingyenes, az előadások menetébe bármikor bárki bekapcsolódhat.
A rendezvény reggel 9 órakor kezdődik a Barabás-villában (XII., Városmajor utca 44). A szervezők mindenkit várnak, aki kíváncsi szűkebb lakóhelye múltjára és titkaira. A levélben vagy telefonon (info@hegytortenet.hu, telefon: 457-0501) előzetesen jelentkezők a konferencia kezdetén ajándékot kapnak a helytörténeti gyűjteménytől.

(B.)