Mediterrán fűszernövények magról

A fűszernövények jelentős része évelő növény, nem is nagyon igényesek. Rendszerint gond nélkül áttelelnek, és tavasszal új lendülettel hozzák illatozó hajtásaikat. Szaporításukkal nem érdemes bíbelődni, hiszen hosszú évekig élnek, és egy részük tőosztással, szinte magától szaporodik. Vannak azonban olyanok, amelyeket rendszeresen be kell szerezni. Ezeket megvásárolhatjuk a kertészetekben, vagy akár az élelmiszerboltokban, piacokon, de magjait elvethetjük magunk is. Ilyenek az árvacsalánfélék családjába tartozó mediterrán fűszerek.

Bazsalikom
(Ocimum basilicum)

Magyarul néha királyfűnek is nevezik, pedig a növény nem fűféle. Széles, világoszöld, tojásdad leveleket nevel, amelyek egymással szemben párosával állnak a szárakon. Formás kis bokra, ha jól érzi magát, gyorsan fejlődik, és a levelek tövén apró, fehér virágokat hoz. Friss levelei a mediterrán konyha kedvelt ételízesítői, és mint ilyen, egy tő hozamát egyetlen átlagos család is felhasználhatja egy év alatt. Az ételízesítés mellett említést érdemel a friss növény magas C-vitamin-tartalma, sőt afrodiziákumként és gyógynövényként is elismerést szerzett.

Magját könnyen beszerezhetjük a kertészeti boltokban. A szobában márciusban, áprilisban kell elvetni tápanyagban gazdag talajba. A kis növény fejlődése érdekében lehetőleg világos helyet keressünk számára. A kertbe vagy erkélyládába csak májusban, a kései fagyok elmúltával lehet kitenni. Fontos azonban, hogy szoktassuk a közvetlen napfényhez, mert az ablaküveg védelmében fejlődő palánta halovány levelei könnyen megperzselődnek egy verőfényes délutánon.

Eleinte gyakori öntözést igényel, aztán, miután megszokta nyári helyét, a vízigénye is visszaszorul a többi fűszernövény szintjére. A palántanevelés időszakában érzékeny lehet a szobanövények kártevőire. Lehetőleg egészséges környezetben neveljük, mert ha már megtelepedtek rajta a takácsatkák, molytetvek és társaik, akkor nehezen lehet megvédeni a zsenge leveleket.

Ajánlják a fiatal növény visszacsípését is. Ha levágjuk a felfelé törő, négyszögletes hajtás csúcsát, akkor a levelek hónaljában elágazik a tő, és a kiültetés idejére tömött bokrot alkot. Levelei gyakran domborúak, mintha a levéllemez közepe túlnőné a peremét. Ez a jelenség nem befolyásolja a növény értékét, csupán esztétikailag hátrányos.

Mivel egynyári, a virágok egy részét érdemes meghagyni, és a beérő magokat összegyűjteni. A gondosan tisztított és megszárított magok száraz, hűvös – de fagymentes – helyen áttelelnek, és következő tavasszal jó arányban csíráznak. Lila lombú változata is létezik, amely hasonló körülmények között termeszthető, színe miatt érdekesebb, de fűszerként kevésbé intenzív ízű.

Görög bazsalikom
(Ocinum minimum)

A bazsalikom közeli rokona nálunk ritkán alkalmazott fűszer. A növény apró levelű bokrot nevel, amely ellenállóbb a bazsalikomnál. Aromája alkalmassá teszi a legtöbb bazsalikomos étel ízesítésére, de csak friss fűszerként, tartósítani, tárolni nehéz, gyorsan elveszti zamatát. A konyhaablakban viszont tökéletesen helyet talál. Ha ritkán kapható magját sikerült beszerezni, akkor vetése, gondozása nem jelenthet problémát.

Oregánó
(Origanum vulgare)

Ha már az árvacsalánfélék családjával foglalkoztunk eddig is, akkor álljon itt még két növény ebből a rokonságból. Az oregánó – vagy magyarul szurokfű – vadon is elterjedt növény. Fűszerként az olasz konyha tette közismertté, előtte inkább csak gyógyhatása miatt tartották becsben. Levele körömnyi, enyhén szőrözött, kerek. Szára vékony, elágazó, gyakran ívesen oldalra hajlik. Lila virágzata a hajtás végén nyílik. Fűszerként a virág és a levél egyaránt használható, gyakran morzsolva kerül a konyhába.

Mivel őshonos növényről van szó, nevelése könnyű feladat. A márciusi magvetés után a palántákat már május elején kiültethetjük. A tavaszi felmelegedés gyors fejlődésre serkenti a növényt, így már az első évben bőséges ételízesítőt szolgáltat. Fagymentes helyen átteleltethető, de az elöregedő töveket néhány évente érdemes frissen vetettekre cserélni.

Majoránna
(Origanum majorana)

A szurokfű sokkal ismertebb, a hazai konyhában kitüntetett helyet elfoglaló rokona a népdalokból ismert majoránna. Kinézete a – fent ismertetett – rokonokéhoz hasonló. Virága jelentéktelen, fehér. Zöldes szára akár a félméteres magasságot is elérheti. Gazdagon elágazik, nagy mennyiségű levelet nevel.

Magyarország éghajlata kifejezetten alkalmas a termesztésére. Szereti a tápanyagban gazdag talajt, a rendszeres öntözést és a meleg, napos termőhelyet. Magjait érdemes márciusban szobában elvetni. Mivel a növény fejlődése 10-12 Celsius-fokon leáll, kiültetésével, vagy edényének kihelyezésével meg kell várni a megbízhatóan meleg napokat.

Az üzemi szintű termesztésben nyár elején alaposan visszavágják a töveket, hogy a frissen kihajtó szárakat ősszel ismét le lehessen aratni. Házikertben érdemes a felhasználás időpontjában frissen szedni, annyit, amennyi éppen elfogy. Teleltetésével nem érdemes veszkődni.

Barta István