Budai Oktatási Napok a Városmajorban

A bennünket sújtó gazdasági válság egyben súlyos morális, erkölcsi válság is, amiből csak kitartó nevelési munkával lehet kilábalni – mondta bevezetőjében Szontagh Kinga, a Hunniareg Pedagógiai Intézet Budai Módszertani Központjának vezetője az idei Budai Oktatási Napokon. „Csak a minden szempontból hiteles, szavaiban és tetteiben összhangot mutató pedagógus lehet követendő példa – hangsúlyozta. – A nevelésben továbbra is a családoké a főszerep, ugyanakkor egyre nagyobb felelősség hárul az oktatási intézményekre is. Ezért nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy az erkölcsi és anyagi megbecsültség nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az intézményekben motiváltabb pedagógusok legyenek.”
Fonti Krisztina hegyvidéki alpolgármester szerint a sorozat hasznos alkalom arra, hogy a helyi pedagógusok találkozzanak, meglátogassák egymás óráit, megismerkedjenek más kerületekben dolgozó kollégáikkal. „A Budai Oktatási Napok rendezvény mindig tartalmas szellemi feltöltődést jelent” – mondta.
Aki a gyerekek elé áll, annak mindig új feladatokat, impulzusokat kell találnia, a nevelésnek folyamatosan követnie kell a változásokat – emelte ki Vasné Dömötör Rozália, a Hunniareg Pedagógiai Intézet igazgatója. Szerinte jelenleg a nevelésre fókuszál a társadalom, és ez különös felelősséggel jár: azért fajsúlyos feladat, mert a motiváció, így a gyerekeké is, abból a rétegből fakad, amely kívülről a legkevésbé látszik – utalt párhuzamként a jéghegy látható és felszín alatti terjedelmére. Ezért fontos, hogy „ne félelem, hanem piknik hangulat legyen az osztályban, mert ez alkalmas az alkotó légkör megteremtésére” – hangoztatta Vasné, hozzátéve, a pedagógusnak azt kell segítenie, hogy a gyerek önmagához képest fejlődjön, az önbizalom erősítése nélkülözhetetlen.
Az olvasási szokások és hajlandóság számokban kimutatható adatairól szólt Nánási Yvette, a Magyar Gyermekkönyvkiadók Egyesülésének igazgatója. Elmondta, hogy a 64 milliárd forintos hazai könyvforgalom közel 14 százalékát teszik ki a gyerekkönyvek, és amíg a többi szegmensben a tizedére csökkent a kiadott művek listája, addig a gyerekkönyvekben e téren nem történt ilyen változás. Pozitívum, hogy a szülők továbbra is megveszik a könyveket a gyerekeknek, akik remélhetően el is olvassák azokat. Ez a biztató adat azt a reményt kelti, hogy a későbbiekben is megmarad az olvasás iránti igényük.
A boldogságkutatásról beszélt a plenáris nap záró előadásában Bagdy Emőke, a neves pszichológus professzor. Mint mondta, a kutatók arra keresik a választ, mi tart bennünket úgy életben, hogy közben jól is érezzük magunkat. A vizsgálatok igazolták, hogy a boldogságérzetben vannak egyetemes, kultúrától független érzések, mint a kiegyensúlyozottság, a megelégedettség, az egzisztenciális és a személyes biztonság, a szeretetkapcsolatok hálózata. Ezek az érzések dinamikus, folyamatosan változó egyensúlyban vannak egymással, és a jóllétszint alapját adják. Ezzel szemben vannak sajátos, kultúrákhoz, népekhez köthető érzések. Ilyen sajátosan magyar érzés a kötődés: ahhoz, hogy komfortban, biztonságban éljünk, fontos számunkra a hely, ahol születtünk, nevelkedtünk, élünk. Személyiségünk alakulásában és kötődésérzésünkben fontosak a szüleink, felmenőink, őseink, kulturális gyökereink.
A köszöntők és tájékoztató előadások között a kerület diákjai adtak rövid műsort a pedagógusoknak a Városmajori Gimnázium zsúfolásig megtelt nagytermében. Az Arany János Általános Iskola és Gimnázium Sas-hegyi Táncegyüttese Galga-menti táncokat mutatott be; ugyancsak az Arany János iskola tanulója a 10. osztályos Incze Máté, aki Márai Sándor Mennyből az angyal című versét adta elő a nemzeti ünnep alkalmából.
A Csillagszemű Gyermektáncegyüttes szatmári táncokat ropott, a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola nyolcadikosa, Csillag Balázs Reményik Sándor Az ige című költeményét adta elő, a Tamási Áron Általános Iskola és Német Kéttannyelvű Gimnázium 13. osztályos diákja, Balázs Benjámin pedig Tamási Áron Sóvidéki társasjáték című novellájának egy részletét mondta el. Szereplésük alapján bizton állítható: többük nevével még sokszor találkozunk a jövőben.

Antal Ildikó