Építsünk közösen betlehemet! Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség

Az új feladat, az ismeretlen felfedezése a nagy rizikó mellett mindig magában hordozza az új képességre és tulajdonságokra való rácsodálkozás örömteli pillanatait. Ebben a mondatban tudom legtömörebben összefoglalni azokat az érzéseket, amelyek a 2009. év adventi időszakában a betlehemállítás kapcsán éltek bennem.
A jelentkezéskor még nem igazán tudtam, kire számíthatok ebben a szép, de a mi közösségünkben nem tartott hagyományban. Aztán egymás után csatlakoztak újabb és újabb résztvevők a készítők csapatához. Elkészültek a tervek, és már láttuk a célt, amit szeretnénk megvalósítani.
Az egyik legnagyobb élményem gyülekezeti lelkészként az volt, hogy számos hívünket ismerhettem meg új oldaláról. Talán az egyik legszebb pillanat az volt, amikor Jézus jászlának készítése közben az egyik ifjúsági tagunk édesapja elmesélte, hogyan faragta meg diófából első gyermeke születése előtt annak bölcsőjét.
Természetesen a jókedv, a közös munka öröme, közösségépítő jelenléte is mindig ott volt velünk. Még az alapanyagok megvásárlásakor esett meg velünk, hogy az egyik nagyáruházban faanyagokkal megpakolt kocsival álltunk sorba. Utánunk is egy hasonló vásárló következett. Egyszer csak odaszólt hozzánk: „Szintén kutyaól?” Miután elmondtuk neki, mihez vásároltuk az alapanyagokat, jót derültünk a helyzeten.
Köszönet a szervezőknek, a felhívás kiötlőinek az idei betlehemállításért, jövőre egészen biztosan újra csatlakozunk! És külön köszönet csapatunk vezetőjének, ifj. dr. Vidovszky Istvánnak, aki megálmodta, megtervezte, és tizenöt fős csapatunkkal elkészítette az „evangélikus” betlehemet.

Keczkó Pál