Elfeledett vízipálmák

A vízipálma – mármint az a faj, amelyet a szobában leggyakrabban nevelünk – Afrika déli részén és Madagaszkáron őshonos fűféle. Tehát a pálmákhoz csak a magas száron fejlődő levélbóbita alakja miatt hasonlít, nem áll rokonságban a faméretű egyszikűekkel. A „vízi” jelzőre azonban ténylegesen rászolgál, hiszen őshazájában sekély mocsarakban, tavak partján él, ahol folyamatosan és bőségesen rendelkezésére áll az éltető nedvesség.
A növény különlegessége első ránézésre is feltűnik. Nem elágazó ágakat nevel, amelyeken kétoldalt levelek hajtanak, hanem magas, akár méteres szárakat és tetejükön keskeny levélcsíkokból álló, sugarasan szétterülő bóbitát. A szárak háromszög keresztmetszetűek, merevek, de nem fásak. A levelek lágyak, világoszöldek, hosszuk arasznyinál is nagyobb lehet, így a belőlük álló ernyő átmérője meghaladhatja a fél métert is. A fény felé hajló íves szárak sűrűn egymás mellett növekednek, amíg be nem töltik a cserép teljes felületét. Az egészséges növény szárai nem törnek meg vagy hajlanak le a levelek súlya alatt. Ezek a jelek tápanyaghiányra, kártevőkre vagy csak túl intenzív légmozgásra (huzatra) utalhatnak.
A virágok a pázsitfűfélékre jellemzően nem látványosak. A bóbiták közepén fejlődnek, általában tavasszal, de a virágzás kedvező körülmények között folyamatossá válhat. A növények sokaságával ellentétben a virágzás a kertész szempontjából nem örömteli, hiszen a barnás virágoknak nincs díszítőértéke, viszont a belőlük nagy mennyiségben hulló virágpor bőséges takarítanivalót ad.
Igénytelen növény, amely nagy cserépbe ültetve gyorsan növekszik. Egyetlen nap alatt akár 8-10 centimétert is nyúlhatnak a szárak, ami különösen a gyerekek számára teszi izgalmassá a vízipálma nevelését és megfigyelését. (Ha beszúrt hurkapálcikával megjelöljük az adott szár magasságát, akkor könnyű megfigyelni a növekedést. Érdekes megmérni a nappali és az éjszakai növekedési ütem különbözőségét is.)
Nevéhez híven a vízipálma elvárja, hogy mindig legyen víz a táljában. Gyökérzete nem hajlamos a berothadásra, és elég gyorsan párologtat is, így a pangó víz ritkán károsítja. Egy nagyobb tő naponta egy liternél is több vizet párologtat el, ami különösen a téli időszakban hat jótékonyan a lakás többi lakójának egészségére. Kedveli a világos helyeket, de a nyári közvetlen napfény károsíthatja a leveleket.
A tetszetős fűfélét sajnos a kártevők (tetvek, atkák stb.) is kedvelik. Amennyiben ezek megjelennek a növényen, két hatékony védekezési mód közül választhatunk. Az egyik a felszívódó növényvédő szer alkalmazása, amely a levelekbe jutva elpusztítja a szívogató kártevőket. A másik – talán drasztikusnak tűnő – megoldás a tarvágás. Ha a föld fölött levágjuk a fertőzött hajtásokat, könnyen megszabadulhatunk a nem kívánatos vendégektől. Még az összes hajtás levágása után is gyorsan kihajt a növény, és néhány hét leforgása alatt pótolja elvesztett lombját.
A növényt ritkán a virágkereskedésekben, kertészetekben is meg lehet vásárolni, de akár otthon is könnyen szaporítható. Nem kell mást tenni, mint levágni egy levélbóbitát kb. 10 centiméteres szárdarabbal, a leveleket néhány centiméteresre visszavágni, és az így nyert „dugványt” fejjel lefelé vízbe állítani. A levelek tövében egy-két hét alatt megjelennek a fehér gyökerek, és nemsokára az első vékony hajtás is növekedésnek indul.
Ha a gyökérzet megerősödött, akkor tápanyagban gazdag virágföldbe ültethetjük a kis pálmát. Növekedése a kezdeti időszakban nagyon látványos lesz, üteme csak akkor lassul le, amikor a hajtások már elérték teljes magasságukat, és sűrűsödni kezdenek. A szaporítás másik lehetséges módja az idősebb tövek osztása.
Vízipálma néven felbukkannak a kereskedelemben olyan változatok is, amelyek az eredeti fajnál jelentősen alacsonyabbak, csak mintegy 40-50 centiméter magasak. Vannak hosszabb, „göndör” levelű fajták is, és néha a hagyományostól eltérő levélszínűekkel is lehet találkozni. Az igazán ismert rokon, a papirusznád sajnos nem tartható szobában. Ennek a növénynek a szárából készült az egyiptomi papirusz. A vízipálmára sokban hasonlít, de annál nagyobb termetű, és botanikus kertek üvegházaiban lehet vele találkozni.

(Barta)