Lélekrajzok

Sivak Enikő ezoterikus ihletésű festményeiből látható válogatás a Svábhegyi étteremben. A Látlak címmel megrendezett kiállítás legérdekesebb képei a lélekrajzok. A művésznő ezeken nem a modelljei külsejét ábrázolja, hanem a lelküket boncolgatja, miközben persze sokat elárul saját magáról is.
A tárlatot az egyik kép modellje, P. Szabó István színész, író, rendező nyitotta meg. Elmondta, hogy az ő lélekrajza akkor készült, amikor éppen depresszióban volt, pánikrohamok gyötörték. A képen egy kosszarvú ember látható nyitott mellkassal, olyan, mintha felboncolták volna, közelebb lépve azonban a szív tájékán egy női aktot látunk, amelynek végtagjai hússzínű sziklatömböket repesztgetnek, akár a gyökerek. A kép nyilvánvalóan az összetört, sebzett lélekre utal.
A nemrég bemutatott Halálkeringő című film egyik mondata erre a képre és modelljére is vonatkoztatható: ami eltörött, az törött is marad, hiába ragasztgatjuk. A film forgatókönyvét P. Szabó István írta. A Svábhegyi étteremben bemutatott mű címe: AnkhPeet. Az óegyiptomi mitológiában a hurkos kereszt formájú „ankh” a halál utáni élet jele.

Egy másik rajz modellje Sovány Rita csellóművész, aki tizenhét éve a Budapesti Fesztiválzenekarban játszik. A róla készült lélekportré címe Az Operaház fantomja, ami nem más, mint a zene metaforája. A zenét idézi a festmény egy másik szimbóluma is: egy elfordított violinkulcs. A kép íves szerkezete talán arra is utal, hogy a modell a halak jegyében született. A festmény kivételesen valódi portré is, a képen látható arc egyik fele ugyanis a modellként szolgáló művésznő valósághű arcmása, másik fele viszont a fantom álarcába mosódik el, ami alighanem a művészi metamorfózisra utal.
A kiállításmegnyitón St. Martin saját szerzeményeit adta elő szaxofonon a Lelkek érintése címmel nemrég megjelent DVD-jéről. Sivak Enikő képeinek egy része az ő zeneszámait és festményeit szólaltatja meg.

(Kérész)

A tárlat december végéig látható a volt Fonográf Sporttelephez tartozó étteremben (XII., Költő utca 30., a Jókai-kert után).