Szoboravatás Márton Áron tiszteletére
Öt évvel ezelőtt teret neveztek el róla, most pedig a nevét viselő téren szobrot állítottak tiszteletére. Márton Áron, a magyar kisebbség jogaiért, a vallás- és lelkiismereti szabadság érvényesítéséért küzdő egyházfő életművét Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Pokorni Zoltán polgármester méltatta az önkormányzat által szervezett szoboravatón.
Az emberi jogok melletti kiállás és az egyház iránti hűség szimbóluma, a magyarság őrállója – e szavakkal jellemezte Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Márton Áront szobrának avatóünnepségén. A KDNP elnöke ünnepi beszédében kiemelte: amikor a diktatúrák semmibe vették az emberi jogokat, az erdélyi püspök akkor is kiállt az üldözöttek mellett; ezt tette 1944-ben és 1945 után is. Míg az egyház- és nemzetüldöző rendszerek mára a „történelem szemétdombjára”, ezek üldözöttjei a magyar nemzet „panteonjába”, vagy az egyház boldogjai és szentjei közé kerültek – mondta az elnök, hozzátéve, hogy Márton Áron boldoggá avatása folyamatban van.
Márton Áron életművének tanulsága, hogy a kereszténység és a nemzet nem egymással szemben álló, hanem egymást erősítő valóság – jelentette ki Semjén Zsolt. Úgy vélte, ha Szent István nem a kereszténységet választja, akkor ugyanúgy eltűnünk a történelemből, mint a hunok, az avarok és a besenyők. „Márton Áron ott, a keleti végeken is tudta, hogy akkor van magyar megmaradás, ha hűségesek vagyunk a Szent István-i örökséghez” – hangoztatta.
A Márton Áron Társaság javaslatára 2005-ben nevezték el a korábbi Farkasréti teret Márton Áron püspökről, a szoborállítást ezt követően kezdeményezte a Hegyvidéki Önkormányzat – ismertette a kerület polgármestere az avatás előzményeit. Pokorni Zoltán elmondta, fontosnak tartja, hogy a hegyvidéki közterületek olyanok nevét viseljék, akik kiálltak a kirekesztés és a diktatúrák ellen, önfeláldozásukkal és kitartásukkal például szolgálhatnak mindnyájunk számára. Ilyen volt Apor Vilmos, Kálló esperes, Nagy Jenő, Tartsay Vilmos, Mindszenty József és Márton Áron is.
A csíkszentdomokosi születésű Márton Áront (1896–1980) 1938-ban szentelték gyulafehérvári püspökké, azt megelőzően a kolozsvári Szent Mihály-plébániát is vezette. A második világháború idején a templom szószékéről állást foglalt a zsidók deportálása ellen. A kommunista rendszer éveiben a romániai magyarság jogaiért és az egyházat elnyomó politika ellen küzdött. Emiatt meghurcolták, börtönbe zárták, 1949-től 1955-ig fogházakban raboskodott, 1956-ban pedig zavarkeltés vádjával házi őrizetre ítélték – püspöki székhelyét tizenegy éven át nem hagyhatta el. Sok szenvedés után, élete 84. évében, 1980. szeptember 29-én hunyt el. Temetési szertartását Lékai László bíboros, a magyar katolikus egyház akkori feje vezette.
A Hegyvidéki Önkormányzat a Hóvirág és a Törökbálinti út találkozásánál, megszépített környezetben állította fel az erdélyi püspök mellszobrát. Kontúr András szobrászművész alkotását Verőcei Gábor, a Budapest-Farkasrét Mindenszentek Plébánia plébánosa szentelte fel.
z.