Verolinóról nevezték el a diákotthont

Gennaro Verolino 1941-ben lett a budapesti Vatikáni Nunciatúra első titkára. Angelo Rotta apostoli nuncius mellett ő volt a szervezője 1944-ben a még a magyar fővárosban dolgozó külföldi követek diplomáciai, tiltakozó és zsidómentő fellépésének.
Verolino révén a nunciatúra számtalan üldözöttet mentett meg: a nyilasok 1944. október 15-i hatalomátvétele után a halálra szánt zsidókat a vatikáni zászló kitűzésével védetté nyilvánított épületekben bújtatta, diplomáciai menlevelek százait osztogatta a menekülőknek. Sokszor megjárta a Budapestet Ausztriával összekötő utat, hogy az „élet-útlevelekkel” kimentse a zsidókat a halálmenetekből. Pest felszabadulása után pedig ugyancsak személyesen vette rá a német csapatok parancsnokát Budán, hogy tegye le a fegyvert. Részben neki köszönhetően szabadult meg Budapest a harcoktól és a náci-nyilas uralomtól 1945. február 13-án.
Verolino nemcsak igazi hős, hanem rendkívül szerény ember volt. Háború utáni diplomáciai és vatikáni karrierje alatt és után sem beszélt hőstetteiről, hiszen ő „csak a kötelességét teljesítette”. Tevékenységéért 1989-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Halála előtt egy évvel, 2004-ben megkapta a svéd kormánytól a Per Anger-díjat, majd a jeruzsálemi Yad Vashem felvette a Világ Igazainak sorába.
A Hegyhát úti Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon Magyarországon elsőként vette fel az önfeláldozó humanista nevét. A névadás alkalmából a napokban ünnepséget rendezett az intézmény, amelyet jelenlétével megtisztelt Verolino több családtagja, szülővárosa, Acerra püspöke és a település néhány elöljárója, továbbá Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, valamint Juliusz Janusz címzetes caorle-i érsek, Magyarország apostoli nunciusa is.
Az elmúlt évtizedek alatt sokat változott a Hegyhát út 19. szám alatt működő gyermekintézmény. Az 1937 és 1943 között épült „társasnyaraló” a háború után gyermekpszichiátriai gondozóként és fiúotthonként működött, majd 1969-től gyógypedagógiai intézet lett, itt alakítottak ki otthont értelmileg sérült, állami gondozott gyerekek számára. Oktatásukhoz a közelben, a Laura út 24. alatti, egykori Piatnik-villában hoztak létre külön iskolát.
Az oktatási intézmény 1995-ben költözött át a Hegyhát útra, közvetlenül a gyermekotthon mellé, amikor is a régi, központi épületet felújították, illetve megtoldották új szárnyakkal. Az 1995-ben átadott – s még ugyanabban az esztendőben az Év Középülete-díjjal is kitüntetett – épületegyüttes ma is korszerű és szép környezetet nyújt az itt élő, illetve tanuló fiataloknak.

z.