A „zugligetiség” ereje

– A tizenkettedik kerületben születtem, mégis több évtizednek kellett eltelnie, míg újra hegyvidékinek mondhattam magam – emlékezik vissza a kezdetekre Hidegkúthy Antónia. – Vidéken nőttem fel, az általános iskola elvégzése után a második kerületi Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségiztem. Kis kitérő után beiratkoztam a Pécsi Tanárképző Főiskolára, ahol matematika–műszaki ismeretek szakon szereztem diplomát. Két évig voltam a várpalotai általános iskola tanára, majd 1976-ban visszajöttem a kerületbe. Szerencsém volt, mert éppen tanárt keresett a Zugligeti Általános Iskola, én pedig örömmel jelentkeztem, hiszen már akkor is vonzott az a családias közeg, ami azóta is jellemzi az intézményt.
Hidegkúthy Antónia szerint a kis iskoláknak a belső kapcsolatok közvetlensége mellett számtalan előnye van, a többi között az is, hogy a tanároknak szinte mindenhez érteniük kell. Így volt ez a zugligetiben is, ahol éveken át a gyermekvédelmi felelős feladatait látta el. 1988-ban igazgatóhelyettesi megbízást kapott, közben a matematika mellett földrajzot is tanított, többször volt osztályfőnök, a nyolcvanas években pedig az iskola kedvéért fizikatanári szakra is beiratkozott. 1994 októberétől irányította az intézményt, munkáját 2002-ben Németh László-díjjal ismerték el. Vezetése alatt az iskola miniszteri elismerést kapott 2007-ben, míg 2009-ben elnyerte az ökoiskola címet.
– Már akkor is kevesen voltunk, amikor a Zugligetibe kerültem, különösen a természettudományi tárgyak oktatóiból volt hiány. Ezért végeztem el a fizikatanár szakot, és ez volt az oka annak, hogy később földrajzot is tanítottam – meséli az idén nyugállományba vonuló pedagógus, aki úgy látja, a létszámhiány ellenére korábban lényegesen több idő jutott a természettudományok tanítására. Szerencsére a matematika terén az utóbbi években sikerült előrelépni, a tantárgy iránt érdeklődő gyerekek számára heti plusz egy órát tartanak. Az emelt szintű oktatás eredménye, hogy az országos Bólyai matematikaversenyen rendre sikeresen szerepelnek a zugligeti diákok.
– Amikor tanítani kezdtem, olyan magas volt a matematika és a fizika óraszáma, hogy bőven jutott idő a kísérletekre. Ma már erre szinte egyáltalán nincs lehetőség, holott a természettudományokat éppen a jelenségek gyakorlati bemutatásával lehet megszerettetni a gyerekekkel. Ugyanez a helyzet a technikaórával, vagy a művészeti foglalkozásokkal, régebben ezeken is nyugodtan lehetett alkotni, fejleszteni a kreativitást. Vérzik a szívem, amikor a tanterv összeállításakor csak egy-egy rajz- és énekóra jut egy hétre.
Hidegkúthy Antónia úgy véli, az iskola kötelessége, hogy ezeket a hiányosságokat pótolja. Azt mondja, lehetőséget kell adni a gyerekeknek, hogy kielégíthessék művészeti igényeiket. A Zugligeti Általános Iskolában évek óta működő énekkar, a Solti György Zeneiskola tanárai vezetésével meghirdetett hangszeres képzések és a kézműves-foglalkozások ezt segítik.
Szerencsére a gyerekekben megvan a fogadókészség, a tavalyi, nagy sikerű Zugligeti Esten az intézmény zenekara és énekkara adott felejthetetlen koncertet, és az évenként több alkalommal megrendezett művészeti, irodalmi pályázatok is megmozgatják a diákokat. A készségfejlesztés és tehetséggondozás része a sakkoktatás, amelyben az iskola úttörőnek számít a kerületben.
– A kezdetektől elindultunk a Virányosi Közösségi Házban megrendezett Erkel Ferenc sakk emlékversenyen, és azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek nagy örömmel vesznek részt rajta. Innen jött az ötlet, hogy szervezzük meg az iskolai sakkéletet. Először tanfolyami keretek között zajlott, két éve az alsósoknak már választható tantárgy a sakk. Sikerült megnyerni Csom Etelka nemzetközi mester támogatását, neki köszönhető, hogy sakkcsapatunk bejutott a diákolimpia országos döntőjébe. Ugyanakkor nálunk nincs eredménykényszer, a sakkot elsősorban a gondolkodást, a logikát fejlesztő hasznos időtöltésnek tekintjük.
A szülők összefogásának és az önkormányzat segítségének eredményeképpen 1997-ben megépült az iskola tornaterme, ami az igazgató szerint a közösségi erő bizonyítéka: az épületet az egyik szülő tervezte, a kivitelezéshez is sokan hozzájárultak. Az összefogás azóta is jellemzi az intézményt, az iskolaalapítványnak juttatott egy százalékok mellett az év közbeni befizetések teszik lehetővé az ingyenes kirándulásokat és az épület folyamatos szépítését. Ebből a pénzből cserélték ki a tantermi padokat, korszerűsítették a számítógépparkot, illetve legutóbb felújították a földszinti vizesblokkokat.
Nem véletlen, hogy Hidegkúthy Antónia a „zugligetiségre” a legbüszkébb. Arra hogy az iskolába nemzedékek járnak vissza, van, aki csak egy kis beszélgetésre jön, mások a segítségüket ajánlják fel, és sokan a gyermeküket, unokájukat is oda íratják be. Mint mondja, ez az egész iskola, az intézmény valamennyi jelenlegi és egykori tanárának sikere.

MM.