A Svábhegy önállósodása

Az 1800-as évek derekáig úgy tekintettek a kirándulók a Svábhegyre, mint egy zugligeti túra meghosszabbítására. Nem is látogatták önállóan, csak a Laszlovszky-major (a mai Mozaik tér közelében)–Disznófő–Normafa–János-hegy útvonalon érintették.
A városrész önállósodását a Krisztinaváros terjeszkedése idézte elő. Az 1840-es évektől a Krisztinaváros felől indult meg a Svábhegy betelepülése, és akkor vált teljessé, amikor a három terjeszkedési útvonal: a Normafa felől érkező, a Városkút és Béla király kútja felől ide tartó, valamint a Diana utca házai összeértek a Szent László-templomnál. Ebbe a csomópontba építették a kerület legrégebbi iskoláját, a mai Jókai Mór általános iskolát.
A kialakuló svábhegyi településmagot mintegy félórás gyalogúttal lehetett elérni a szőlőültetvények mentén a Krisztinavárosból, vagy kocsival kerülő úton, mivel a lovas kocsik tulajdonosai nem vállalkoztak arra, hogy felhajszolják lovaikat a mai Istenhegyi út emelkedőjén. A kerülő a mai Béla király útján vezetett fel a Svábhegyre.
A Vasárnapi Újság hasábjain a következő jelent meg 1855-ben a Svábheggyel kapcsolatban: „E hegyek között lakókat, midőn Pesten a legnagyobb erővel dühöngött a járvány, semmi baj nem érte, itt nem volt kolera, sem hagymáz, itt nem haragusznak az emberek egymásra, itt még csak nem is politizálnak, annyira egészséges mindenki. Tavaly egy derék emberbarát a nyári lakosság kedvéért gyógyszertárat hozott a Svábhegyre, az idén visszavitte; miből éljen meg itt a patika?”
A kedvező földrajzi adottságok miatt, majd a fogaskerekű megépítésével a közlekedési viszonyok rendeződésével a Svábhegy a XIX. század végére lekörözte a száz évvel korábbi „favoritot”, a Zugligetet.

B. A.