A Budai Középiskola a jövő században járt

– Iskolánkban hagyomány – mondta Sárváry Mariann igazgatóhelyettes, akit a Budai Est kellős közepén faggattunk –, hogy évente évfordulós iskolai pályázatot hirdetünk meg. József Attilával kezdtük, őt Vörösmarty, Kosztolányi, Karinthy Frigyes, Radnóti és Márai követte. Idén Tóth Árpád születésének százhuszonötödik és Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulójára emlékezünk. A pályázatot képzőművészeti, irodalmi, fotó és film kategóriában hirdettük meg. A képzőművészeti és a fotópályázat győztes munkái a folyosón rendezett kiállításon láthatók, az irodalmi kategória nyertes pályázatai, Tóth Árpád néhány versének műfordítása a délutáni díjkiosztón hangzott el.

Mekkora volt a gyerekek érdeklődése?

– Szerencsére most is aktívak voltak a diákjaink. A képzőművészeti pályázatra legalább száz versenymunka érkezett, közülük választotta ki a legjobbakat a szaktanárokból álló zsűri. De született huszonöt műfordítás, több filmetűd és egy fotómontázs is. A jövő század témáját tizenöten dolgozták fel. A legjobbak oklevelet és könyvutalványt kaptak jutalmul.

Mit jelent a programban a kilencedik osztályok jövő század versenye?

– Összesen tizenegy kilencedik osztályunk van, mindegyik összeállított egy utópia-történetet a jövő századról, és ezek előadásához igazítottuk az esti rendezvény helyszínét, az ebédlőt is.

Igen, van itt minden, ami a jövőből jöhet, űrhajók, ufók, még üstökösök is, sőt, ha minden igaz, megkóstolható a „Jövő század pástétoma” is. Ez utóbbi mégis micsoda?

– Valójában kacsamájpástétom, csak ez lett a fantázianeve. A konyhán rendeltük, ahonnan az ebédet is szállítjuk, a többi ételt – hidegtálakat, salátákat, süteményeket, gyümölcstálakat – a gyerekek állították össze, persze tanári felügyelet mellett.

Szórakoztató programok, Elvis-dalokat éneklő tanár úr, finom falatok, alkoholmentes koktélok, különleges teák – olyan ez az est, mint egy farsangi rendezvény volt a mi iskoláskorunkban?

– Nem hasonlítanám ahhoz. Sokkal inkább a tehetséggondozást hangsúlyoznám, és azt, hogy ez egy találkozási lehetőség minden évben. Szeretnénk a gyerekeik szereplései révén a szülőket is mind jobban becsábítani az iskolába, emellett a régi kollégák is szívesen visszajönnek ilyenkor.

Az egykori diákok is?

– Ők inkább a szalagavatóra és a ballagásra szoktak eljönni. Korábban mi is a farsang köré próbáltuk szervezni a műsort, de annyira kevés gyerek vállalkozott például a jelmezbe öltözésre, hogy végül azt az elképzelést elvetettük.

Mára tehát a Budai Est leginkább a tehetséges tanulók ünnepe lett. Egyikük, Kota Sára neve filmetűdjei révén jelent meg leggyakrabban a vetítővásznon. A rendkívül lírai képek Tóth Árpád költészetének és mások mellett Liszt Ferenc zenéjének adtak többlettartalmat. A csendes, szerény tizenkettedik osztályos lányt nem volt könnyű szóra bírni, de édesanyja buzdítására mégiscsak kötélnek állt.

Miért éppen a filmetűd műfaját választottad?

– Ezt nehéz lenne megmondani, talán ezzel tudok egyszerre a legtöbbet kifejezni.

Elképzelhető, hogy leendő pályádat jelzi ez a műfaj?

– Nem, azt nem hiszem, még nem tudom pontosan, mivel szeretnék foglalkozni.

Az idődet mivel töltöd a legszívesebben?

– Szívesen festek, szeretek fordítani – angolról és angolra –, verseket és novellákat is írok.

A mai műsorban mi tetszett a legjobban?

– Az egésznek a felépítése, szerintem nagyon tartalmas volt. Legjobban? A műfordítások – tette hozzá mosolyogva és megkönnyebbülve, hogy vége az „interjúnak”.

AI.