Vackor és Móric korai tavaszt jósolt

Kezdjük a lényeggel! Vackor és Móric a Budakeszi Vadaspark személyzete szerint „nem ijedtek meg a saját árnyékuktól” február másodikán, amikor hosszas téli lustálkodás után kimásztak barlangjaikból, és körbeszimatoltak az akkor még tekintélyes hótakaró fölött. Egy tanult mackónak ilyenkor fel kell mérnie a nap erejét, és döntenie illik, kint maradjon-e az érkező tavasz reményében, vagy bújjon vissza rejtekére a folytatódó zord időjárás hidege elől. Az éppen akkor ott lévő gyermekcsoport legnagyobb örömére a medvék vidám hancúrozás közepette kergetődzni kezdtek.

*
Hétvégére a fehér lepel eltűnt ugyan a fák alól, de Vackor és Móric komolyan veszik meteorológiai szerepvállalásukat, és egy rövid, ebéd utáni szundikálástól eltekintve egyedi mutatványokkal szórakoztatják a nézősereget, miközben öt farkas örökmozgó ringlispílként kereng körülöttük.
A mackókifutó azonban csak egy gyülekezési pont a sok közül ezen a vasárnapon. A kicsinyek számára a legnépszerűbb eseményt kétségtelenül Gőgös Zsuzsa „Állatijó bemutatója” jelenti. A park zoológusa a Virágóra-teraszon parkoló autójából egymás után varázsolja elő szelídített házi kedvenceit, az egértől a vadászgörényig, és a gyerekek gyűrűjében kedves történeteket mesél róluk. Délután kettő felé jár az idő, amikor egy elcsigázott anyuka haza akarja csábítani háromévesforma leánykáját. „Maradunk!” – toppant az apróság. Maradnak.
Kissé följebb, az egykori kisragadozó-házból kialakított melegedőben mozdulni sem lehet, olyannyira megtelt a kandalló ontotta melegben ingujjra vetkőzött emberekkel. Ki mackót barkácsol az ökocsigások által szállított természetes anyagokból, ki fagyos ujjait melegíti a forró teát vagy forralt bort tartalmazó bögréken, mások, többnyire szülők, a büfénél és az ajándéksarokban válogatnak a kínálatból.
Felkeresem a park legújabb lakóját, Hubertet, a hiúzt, aki Nyíregyházáról érkezett nemrégiben. A fiatal kan jóízűen szunyókál a télutói nap langyában. Egy órával később ismét arra kerülök egy fotó reményében, de csak annyi a különbség, hogy ekkor a másik oldalára fekve szuszog.
– A hiúz éjszakai állat, akkor indul vadászatra – világosít fel Bene Zsolt, a vadaspark ügyvezető igazgatója. – A természetben nappalait többnyire heverészéssel tölti, ám fogságban ez a tendencia lassan megfordítható.

*
A múlt esztendő egyik fénypontja volt, amikor a park együttműködési szerződést kötött a Fővárosi Állat- és Növénykerttel.
– Igyekezünk maximálisan kihasználni az ottani gárda tudását – mondja az igazgató – Az egyik legfontosabb fejlemény a kapcsolat kiépítése az állatok és gondozóik között. Az állat boldogabb, ha érzi, törődnek vele, azon túl, hogy elé teszik a takarmányt.
Más szempontból sem volt rossz év a tavalyi. A tulajdonos intézmény, a Pilisi Parkerdő Zrt. tízmillió forinttal járult hozzá a medvekifutó építéséhez.
– Vackor és Móric érkezése szenzáció volt, hiszen a vadasparkban soha nem voltak medvék – folytatja Bene Zsolt. A park sokat fejlődött egy év alatt, és az eredmény nem maradt el. A hazai állatkertek közül azon kevesek közé tartozik, amely 2010-ben növelni tudta látogatói számát.
– Az előző esztendőhöz képest húszezer fővel többen, összesen százharmincötezren kerestek fel bennünket – összegzi az igazgató. – A növekedést az oktatáscentrikus, látogatóbarát programoknak, az új látványosságoknak és az alapvető kényelmi szolgáltatások kialakításának köszönhetjük.
Amikor a következő programról kérdezem, szinte mentegetődzve válaszol:
– Kivételesen nem állatokról lesz szó. A tavasz beálltával felhívjuk a figyelmet a növényvilág életritmusára. Mit tud manapság egy városi gyerek például egy fa beoltásáról? A visszametszésről? A facsemeték sarjasztásáról? Nem sokat. Hát, erről akarunk mesélni nekik.

Somogyvári D. György