Gombatermesztés otthon

A gombát hagyományosan az erdők alján, tisztásokon szedik, illetve pincékben vagy növényházakban termesztik. A szedéshez szerencse és a fajok pontos ismerete szükséges, no és szabadidő, pont akkor, amikor a gombák tömegesen előbújnak. Ha későn megyünk az erdőbe, csak a termés elöregedett, foltos maradékát látjuk, ha pedig túl korán, akkor még azt sem.
A nagyüzemi termesztés sem egyszerűbb, hiszen a városi házakban, kertekben általában nincsenek meg a termesztés ideális feltételei. De nem is a nagy mennyiségű előállítás lenne a cél, hanem a család szükségleteinek kielégítése friss gombával. Erre pedig több lehetőség is adódik.
A kertészetekben, barkácsáruházakban egyre gyakrabban látni papírdobozos „gombakészleteket”, amelyek a szükséges anyagok mindegyikét tartalmazzák. Van bennük gombatrágya, azaz olyan táptalaj, amelyen a gombák kifejlődhetnek, tőzeges fedőföld és gomba is, igaz, gyakran nem látható formában, a táptalajba oltva.
Ilyen „cipős dobozokban” a fehér és barna csiperke mellett laska és shii-take gombát is termeszthetünk, de olyan ritka különlegességekkel is kísérletezhetünk, mint például a pecsétviaszgomba. Az egyes fajok és változatok termesztése eltérő lehet, most csak a leggyakoribb csiperke igényeiről lesz szó.
Ha a mindössze két-három kiló gomba árának megfelelő összegért megvásárolt dobozt hazavittük, akkor először megfelelő helyet kell keresni a termesztéshez.
Fontos, hogy hűvös és párás helyet találjunk, de egyáltalán nem fontos, hogy fény is legyen, megfelel egy pince, garázs, vagy akár üres konyhaszekrénypolc is. A doboz kibontása után a fóliacsomagolást is ki kell nyitni, és a benne található, külön csomagolt tőzeget lazán a gombatrágya tetejére szórni. Mérsékelt öntözés és a fóliatakarás visszazárása után szobahőmérsékleten megindul az eddig még láthatatlan gombafonalak gyors terjedése. Ebben az időszakban nem igényel további gondozást a doboz.
Mintegy két-három hét elteltével megjelennek az első kis gombafejek, amelyek látványos növekedésnek indulnak. Ekkor távolítsuk el a fóliát, és vigyük hűvösebb helyre a dobozt, hogy lassabban fejlődjenek a gombák. Ekkor ismét el kell kezdeni az öntözést. A gombafejeket akkor lehet leszedni, ha már nagyok, de még nem nyíltak fel. A szedésnél ügyelni kell a tönk körül fejlődő kis gombákra, hiszen ezek adják a későbbi termést. Ha betartottunk minden előírást, akkor a dobozból néhány hetes szünetekkel több hullámban szedhetünk friss gombát, optimális körülmények között összesen körülbelül két-két és fél kilót.
Ha a termesztés gazdaságosságát vizsgáljuk, valószínűleg nem minden esetben éri meg időt és energiát fordítani az otthoni termesztésre, de az élmény és a saját termesztésű gomba kárpótolja a szobakertészt, különösen a téli – kényszerű tétlenségre ítélt – időszakban, és akkor, ha gyerekek is bevonhatók a termesztésbe. A dobozokban található leírásnak köszönhetően a termesztés nem igényel különösebb szakismeretet. Az öntözés az egyetlen tényező, amivel probléma adódhat. A túl sok víz visszaveti a fejlődést, a túl kevés pedig a gombafejek barnulásához, pikkelyesedéséhez vezethet. Kártevők a legritkább esetben támadják meg az alkalmi gombatelepeket.
Ha a család lelkesen elfogyasztotta a kisebb-nagyobb gombatermést, és még az utolsó hullám beérését is nagy várakozás előzte meg, akkor érdemes megkísérelni a zsákos termesztést. Ezzel a módszerrel nagyobb – zsákba csomagolt – gombatrágya-mennyiségen több gombát lehet nevelni, hosszabb időn át. Az igények és a gondozás hasonló, a beszerzés azonban nehezebb lehet, hiszen az ilyen zsákok a szakkereskedésekben is ritkán kaphatók. A folyamat végén, függetlenül a csomagolástól, a letermett gombatrágya (amely főleg állati trágyát, tőzeget és szalmát tartalmaz) a kertben komposztálható, vagy fák, bokrok alatt szétteríthető.
Amennyiben az első kísérlet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, érdemes egy másodikat is tenni a laskatermesztéssel. Ez a gombafaj még egyszerűbben és eredményesebben termeszthető, mint a közkedvelt csiperke.

(Barta)