Borszéki Klára: "Felkelteni a kedvet, a többi jön magától…"
Borszéki Klára, a Táltos Óvoda vezetője Bárczy István-díjat kapott. A kitüntetést a hivatalos indoklás szerint „a jövő generációjának neveléséhez, oktatásához, képzéséhez és ezáltal a főváros fejlődéséhez hozzájáruló kiemelkedő teljesítménye elismeréséül” vehette át.
Milyen hosszú pályafutás elismerését jelenti a Bárczy István-díj?
– Több mint harminc évét; 1975-től dolgozom a Hegyvidéken, még hallgatóként kerültem a Kiss János altábornagy utcai oviba. Öt évvel később kértek fel arra, hogy vállaljam el az akkor induló Táltos Óvoda vezetését.
Huszonöt évesen vette a vállára egy új intézmény és kollektíva irányításának a felelősségét.
– Nagy dilemmám volt, mi kapja majd a nagyobb hangsúlyt: vezető legyek-e, vagy maradjak óvodapedagógus. Szakmai kihívást jelentett számomra az óvodavezetői munka. Minden lehetőségem megvolt arra, hogy pályakezdő pedagógusokkal olyasvalamit hozzunk létre, ami tükrözi a céljaimat – azt hiszem, harminc év elég bizonyság arra, hogy ez sikerült is. Mindnyájan tele lelkesedéssel, elszántsággal és fiatalos lendülettel olyan óvodát kezdtünk kialakítani, ahol hangsúlyos az egészséges életmódra nevelés, ezen belül kiemelt a mozgás, a sport szeretete.
Amikor az ember elismerést, díjat, vagy akár "csak" egy dicséretet kap, óhatatlanul végiggondolja, hogy mit ér, amit tett, és hogyan folytatja tovább. Önnel is ez történt?
– Természetesen! Úgy gondolom, hogy amit eddig tettem, annak megkoronázása a Bárczy István-díj. Érzem, hogy jó úton haladtam eddig, és ezt szeretném folytatni. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy az elismerés nem kizárólag az én érdemem, hanem az egész nevelőtestület dicsérete is, közös munkánk eredménye a kitüntetés.
Ha jól tudom, a Táltos Óvoda egyéb elismerésben is részesül évről évre – mégpedig az évenkénti túljelentkezéssel.
– Bizony, háromszáz százalékos volt az idei túljelentkezésünk! Az eddigi kitüntetéseinket most nem sorolnám fel, de ha már elismerésről beszélünk: a fenntartó önkormányzat részéről az a legnagyobb dicséret a számunkra, hogy bennünket kért fel 2009-ben egy új tagóvoda indítására, a Táltos Óvoda szellemiségét folytatva. Így az eddigi százötvenről a Meredek utcai tagóvoda révén további száz fővel nőtt a létszámunk. Hogy ehhez képest is ilyen arányú volt a túljelentkezés, azt hiszem, valóban bennünket igazol.
Amikor előzőleg a gyerekeiről beszélgettünk, világossá vált, hogy otthon is jó pedagógiát folytatott…
– Számomra azonos súlyú az anyai és a pedagógiai szerep, e kettő nem is idegen egymástól. Azt hiszem, joggal lehetek büszke a gyermekeimre. Hajni lányom harmincéves, idegenforgalmi szálloda szakon végzett, és a sportban kiemelkedően eredményes lett…
…ő látható karateruhában a képen, ott a falon?
– Ő, de az nem karate-, hanem Teakwan-do-ruha, és azért tettem ki, mert nagyon büszke vagyok arra, hogy világbajnoki ezüstérmes lett! A fiam, Gergely ugyancsak okot ad a büszkeségre, hiszen sikeres némettanár és szinkrontolmács szakfordító. Mindkettejük életében fontos szerepet játszott a sport, Hajni például nem tudott tanulni, ha nem edzett, holott az iskolában is igencsak jeleskedett. Gergely pedig nem a versenyzés, hanem a mozgás öröméért próbált ki sok sportágat.
Aki körbejárja a Táltos Óvodát, láthatja, a mozgás örömét sugallja szinte minden, a gumilabdákra érkező emeletes csúszda, a különleges, gumilapokkal lerakott udvari sportpálya, a különféle hinták, mászókák – az ember még felnőttként is kedvet érez, hogy párat kipróbáljon ezek közül …
– Ha sikerül elérni, hogy a gyerekek életében mindennap jelen legyen a sport, a mozgás, akkor a többi már jön magától.
Antal Ildikó