Dr. Szebedy Tas: „Az elitiskolák körébe emelkedtünk”
Dr. Szebedy Tas 1993 óta irányítja az ország egyik legeredményesebb középiskoláját, a Városmajori Gimnáziumot, amelynek két éve már része a Kós Károly Általános Iskola is. Az igazgató Bárczy István-díjat kapott sikeres vezetői munkája és sokrétű szakmai közéleti tevékenysége elismeréseként.
Hogyan került a pedagógusi pályájára?
– Korábban szobrász szerettem volna lenni. Rengeteget rajzoltam, agyagoztam, linóleummetszeteket, rézkarcokat készítettem, tizenhat éves koromig csak a képzőművészet érdekelt. Később a színjátszás vonzott, szerettem verseket mondani, színpadon játszani. Mivel a nyelvtanulás és az irodalom mindig nagyon közel állt hozzám, bölcsészkarra jelentkeztem, magyar–latin szakra. Az egyetem elvégzéséig nem gondolkodtam a tanári pályán. Az ötödik évfolyam előtti nyáron diáktáboroztatást vállaltam, majd felvételi előkészítést hátrányos helyzetű gyerekeknek, s közben megtetszett a tanítás. Elhatároztam, hogy tanárként helyezkedek el. A tanítás élményt jelentett, állandó megújulást, sok törődést, figyelmet és szellemi tapasztalatot.
És miképpen lett igazgató a Városmajori Gimnáziumban?
– Az indulás éve után, 1991-ben kerültem ide pályázat útján, magyart és latint tanítottam, és azonnal kaptam is egy osztályt. Két esztendővel később megpályáztam az igazgatói állást, mert Kálmán Gyula igazgató úr a betegsége miatt nem indult másodszor az általa alapított iskola vezetői posztjáért. Keresett egy fiatal kollégát, aki érdeklődik a munka folytatása iránt, én pedig jelentkeztem. Gyula bácsi hónapokig tanított a vezetői munka alapjaira. Volt elképzelésem egy korszerű, vonzó iskola fejlesztéséről, tele voltam ambícióval, és a hely, a közösség nagyon inspirálónak bizonyult ennek megvalósítására.
Sikerült valóra váltani a terveit? Milyen eredmények miatt ítélték most önnek a fővárosi Bárczy István-díjat?
– A legtöbb dologban Kálmán Gyula elképzeléseit igyekeztem folytatni, ugyanakkor amit ő nem tartott jónak, a szerkezetváltást, az idő kikényszerítette. Az alapkoncepció a sokszínűség volt, és jól döntöttünk a szerkezetváltás esetében is, mert a hatosztályos képzés beindítása után megsokszorozódott az iskola iránti érdeklődés. A kezdeti évek másfél-kétszeres túljelentkezése a kilencvenes esztendők végére már hat-nyolcszoros lett. A sokprofilúság, a magas szakmai színvonal, a színes programok valóban növelték az iskola vonzerejét, bizonyos szempontból az elitiskolák körébe emelkedtünk, húsz esztendő alatt Budapest nagy múltú neves intézményeivel együtt emlegették a Városmajori Gimnáziumot. Mára a tanulmányi versenyek sikerei, az egyetemi felvételi eredményesség, a sikeres nyelvvizsgák száma, a világhírű kórus és zenei képzés, a magas érettségi átlagok, a matematika-, fizika-, művészettörténet-oktatás, a tehetséggondozás és sok egyéb miatt keresett iskola lettünk. Erre vagyok a legbüszkébb. A díjat részben a sikeres vezetői munkámért, részben a sokrétű szakmai közéleti tevékenységemért kaptam, legalábbis ez hangzott el az átadásakor. Annyi valóban igaz, hogy rengeteget dolgozom, de ezzel nem vagyok egyedül a szakmában.
Két évvel ezelőtt vonták össze a Kós Károly Általános Iskolát és a Városmajori Gimnáziumot. A gyerekek előnyére vált a két intézmény integrációja?
– Azt gondolom, a közös működés már most érzékelhetően előnyös a két iskola diákjai számára. Egyre többet tudunk meg egymás munkájáról, teljesítményéről, és szerencsére a legjobban felkészült Kós-diákok mind nagyobb számban jönnek tagozatainkra, ami gazdagítja mindkét közösség sikereit. Még a fejlesztési munka elején tartunk, óriási lehetőségek rejlenek a közös működés folytatásában. A legnagyobb kiaknázatlan terület a kétféle zenei tagozat közös fejlesztése, összehangolása és a két iskola egymásra épülő zenei képzése, ami eddig még kevéssé rajzolódott ki. A Hegyvidék kulturális értékei közé tartozik a művészetekhez való kötődés, a zenei nevelés gyakorlata. Ez már ritkaságnak számít a hazai oktatásban, ennek fenntartása az egyik legfontosabb küldetésünk.
z.