Hajnal Gabriella: „Olyat szeretnék létrehozni, ami jó a gyerekeknek”

Pedagógusként és intézményvezetőként is rendkívül céltudatosan végzi munkáját. Fiatalkorától kezdve készült erre a pályára?

– Véletlenül lettem pedagógus. Sosem voltam mintadiák, de a matematika és az angol jól ment a középiskolában, ezért az egri tanárképző matematika–angol szakára jelentkeztem. Kollégiumban laktam, ahol a pénzkereseti lehetőség miatt elég hamar elkezdtem matekot korrepetálni. Emellett ifivezetői feladatokat is elvállaltam, mert szívesen foglalkoztam a gyerekekkel. A főiskolán töltött egy-másfél év után már egészen biztos voltam benne, hogy maradok a pedagógusi pályán. Sőt, elég hamar megfogalmazódtak bennem újító elképzelések az oktatással kapcsolatban. Szerencsém volt, mert 1987-ben a Szemere utcai Általános Iskolában kezdhettem el tanítani, ahol engedtek kibontakozni: olyan, akkor újdonságnak számító ötleteimet valósíthattam meg, mint a számítástechnika-oktatás, a csoportbontás, a matematika-tehetséggondozás vagy a szorobán nevű számolóeszköz tanórai használata.

Mi ösztönözte az újítási szándékait?

– Az, hogy olyan iskolát teremtsek, ahová a gyerekek szívesen járnak, és hozzájuthatnak ahhoz a tudáshoz, amit máshol nem szerezhetnek meg. Mindig olyasmit szerettem letenni az asztalra, amit más nem csinál. Elképzeléseim legtöbbször minden alap nélküliek, de a megvalósíthatóságukat természetesen alaposan végiggondolom. Szerencsére eddig bejöttek az ötleteim, feltehetően azért, mert mindig valami olyat szeretnék létrehozni, ami jó a gyerekeknek.

Hogyan tudja eldönteni, mi a legjobb a diákoknak?

– Mindenekelőtt a lelkivilágukat igyekszem megérteni. Jóleső érzés volt, hogy a mostani nyolcadikos osztály tanulói – akiknek tanáruk, illetve az utolsó három hónapban a kolléganőm halála miatt osztályfőnökük is voltam – azt mondták ballagási beszédükben: elsőtől kezdve megfogtam a kezüket, és még olyankor is segítettem őket, amikor ezt nem is tudták.

Igazgatóként szinte teljesen átformálta a Tamási iskolát, ahová egyre több szülő szeretné beíratni gyermekét. Mitől ennyire vonzó az intézmény?

– Iskolánk vonzerejét jelzi, hogy bő tíz év alatt több mint kétszázzal bővült a létszáma, negyedik éve pedig már két párhuzamos osztályt indítunk az általános iskolában. Budán egyedülálló a kezdeményezésemre 2000-ben elindított német nemzetiségi két tannyelvű képzés, és országos szinten is kuriózumnak számít a 2005 óta működő középiskolai nyelvi előkészítő osztály, ahol heti tizennégy órában neolatin nyelvet – olaszt, franciát vagy portugált –, hat órában pedig angolt tanulnak a diákok. Infrastrukturálisan is sokat fejlődött az intézmény: másfél évvel ezelőtt adtuk át az Európai Unió 250 millió forintos támogatásával, valamint az önkormányzat 300 millió forintot meghaladó hozzájárulásával épült új tornacsarnokot, amihez könyvtár, orvosi szoba és újabb tantermek is kapcsolódnak. Ökokertet is létrehoztunk, aminek kialakításában nagy örömmel vettek részt a gyerekek. Egy alsós diáktól például azt hallottam vissza, hogy élete legszebb álma vált valóra, amikor kint virágokat ültethetett.

Milyen újabb fejlesztések előtt áll az iskola?

– A közgazdasági oktatást fakultáció keretében bevezetnénk az utolsó két évfolyamon. Bár legalább egy középfokú nyelvvizsgája már szinte mindegyik érettségiző diákunknak van, szeretnénk elérni, hogy a középfokú vizsgáig a legtöbben két nyelvből is eljuthassanak – azok is, akiknek nincs lehetőségük külföldön nyelvet tanulni, vagy rendszeresen különórákra járni. Ha felmenő rendszerben megmarad a két alsós párhuzamos osztályunk, akkor rövid időn belül bővíteni kell az iskolát. Jelenleg a pincétől a padlásig mindenhol tanítunk, négy-öt további tanteremre tehát mindenképpen szükségünk lesz. Bővítenénk a nyolcvanfős ebédlőnket is, amit eredetileg egy négyszáz fős iskolára terveztek – az ebédeltetés megszervezése ma már szinte lehetetlen feladat a 680 fős iskolalétszám mellett.

z.