A Népszigeti Kutyaiskola a Hegyvidékre készül
A Hegyvidéki Napok rendezvénysorozata igazi sztárparádéval várta a látogatókat. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a legosztatlanabb sikert a Népszigeti Kutyaiskola négylábú „diákjai” érték el. A bemutatón elhangzott, hogy a „kutyasuli” az úgynevezett Tükörmódszernek köszönheti eredményességét. A Népszigeti Kutyaiskola létrehozóját, Korom Gábort arra kértük, meséljen a Hegyvidék olvasóinak e módszerről.
Miért tükör?
– Azért, mert a kutya viselkedése a gazdája tudatosságának tükre.
Vagyis az a kutya, amelyiket keményen tartják, maga is kemény lesz, amelyikkel pedig sokat játszanak, az játékos?
– Ez nem ennyire egyszerű. Egyénisége, személyisége nemcsak az embernek van, hanem a kutyának is. A kutya összetett lény, alapvetően két természete van. Az egyik, amit az evolúció formált meg, az ösztönlény, ez a vadonban segítette az életben maradásban. A másik, amit az ember alakított ki, az intellektuális, a családtag, aki képes a nagyvárosi együttélésre is. Ezért ha kutyát tanítunk – ha csak hobbiból tartjuk, akkor is –, tisztában kell lennünk azzal, hogy rendkívül összetett lény, és kijár neki, hogy megismerjük.
Ön mióta ismeri ilyen jól a kutyákat?
– Mindig volt kutyánk, de az első igazán sajátot tízéves koromban kaptam: egy makacs, agresszív hajlamú német juhászkutyát. Vele tanultam meg azt a felelősséget is, amit egy kutya gondozása jelent. Különböző kutyaiskolákba vittem, de nem tetszett egyik sem. Két évvel később a barátaim segítségével kialakítottam egy saját pályát, ott tanítgattuk az állatainkat, aztán egyre többen, meglepő módon felnőttek is csatlakoztak hozzánk, s részt vettek azon a programon, amit tartottam nekik. Szép lassan teljesen a kutyák mellett köteleztem el magam; huszonegy évesen, 1990-ben megalapítottam a Népszigeti Kutyaiskolát, azóta több ezer „tanítványunk” volt már, egy-egy tavaszi hétvégi napon négy-ötszáz kutya és gazdája is megfordul nálunk.
Hogyan jött létre a Tükörmódszer?
– Kezdetben a hagyományosabb módszert követve lettem kutyakiképző, komoly sikereket értem el, világbajnokságokon vettem részt, ma már azt mondom, a kutya akkoriban számomra amolyan egzisztenciális eszközzé vált. A nagy fordulat akkor történt, amikor a kutyám megbetegedett, és rá kellett jönnöm, hogy valójában nem tudok róla semmit. Ettől kezdve más irányt vett a pályafutásom, abbahagytam a versenyzést, elkezdtem kutatni az ember és a kutya kapcsolatát, a kutya ösztönlényének, viselkedésének feltérképezését. Mindebben a munkatársaim is komoly segítséget nyújtottak. Munkánk eredménye a Tükörmódszer, amellyel egy új paradigmát hirdettünk meg, ami az ember és a kutya viszonyát a harmadik évezred tudatosságára igyekszik emelni. A póráz vagy a szájkosár egy későbbi korból visszatekintve már barbár módszernek hat majd – ma még természetesen szükséges ott, ahol a biztonságos tartásból hibádzik valami, például a saját kutyánk ismerete.
Mi a lényege a módszernek?
– Az ember és a kutya viszonyát három fő elemre bontottuk: a tanításra, a viszony rendezésére és az életmódra. Erre a hármasságra építjük munkánkat.
A tanítást értem. Mit jelent a viszony rendezése?
– A gazdának tisztelhetővé kell válnia a kutyája szemében, nem félelmet keltve, hanem bizalmat ébresztve. A kutyának tudnia kell, ki a főnök. Az életmód pedig azért fontos elem, mert lehetőséget ad az ösztönök – irányított! – kiélésére, például játékok, erdei kirándulások, tudatos „közös akciók” során. A nem elnyomott, hanem kordában tartott ösztönök megélése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy akár a kutya, akár a gazdája, vagy ők ketten együtt harmonikusan és biztonságosan élhessenek ebben a kutya számára sokszor kiismerhetetlen nagyvárosi közegben.
A híradásoknak elkeserítően gyakori mondata, hogy „eddig olyan szelíd volt a kutyám, nem is értem, hogyan támadhatta meg a szomszéd kisgyereket”. Ez is ebből, pontosabban ennek hiányából adódik?
– Egy tudatos gazda képes úgy élni a kutyájával, hogy az bármilyen körülmények között, bármilyen környezetben biztonságban és jól meglegyen. Az elfojtott ösztönök előbb-utóbb felszínre törnek, és abból már tényleg baj van.
A kerületiek eddig sem csak a Hegyvidéki Napok fesztiválon találkozhattak a Népszigeti Kutyaiskolával. Igaz, hogy hamarosan még közelebbi lehet az ismeretség?
– Már sok alkalommal hoztuk el a kerületbe az óvodás-iskolás programunkat, bemutatókon vettünk részt, sőt, nagyon sok hegyvidéki képes átutazni a városon azért, hogy elhozza a kutyáját. Komolyan tervezzük, hogy a tizenkettedik kerületben is kutyaiskolát nyitunk. Az önkormányzat támogat bennünket, már több jónak tűnő telekre hívta fel a figyelmünket, de azt a helyet, amelyik elég távol esik a házaktól, és hosszú távra alkalmas lehet, még nem találtuk meg. De ami késik, az biztos, hogy nem múlik!
AI