Petőfi, a hegyvidéki rab
Hazánk legtöbb települése – legalábbis a helyiek véleménye szerint – valamilyen esemény révén biztosan kapcsolatban áll három történelmi személlyel: Mátyás királlyal, Petőfi Sándorral vagy II. Rákóczi Ferenccel. A Hegyvidék ebből a szempontból "szerencsés", hiszen Mátyás király és Petőfi is megfordult itt. Hunyadi Mátyás híres vadaskertjéről és a budai Várba vezető vízvezetékről már írtunk lapunk hasábjain, most következzék Petőfi Sándor XII. kerületi rabságának története!
Jókai Mór 1882-ben, egy Petőfi-szobor avatásán a költő Egy goromba tábornokhoz című versét idézte fel, amelyben Petőfi nem nevesítette, ki is a címben szereplő hadvezér. A kortársak azonban még szemtanúként is vissza tudtak emlékezni az esetre, melynek apropóján a költemény született.
A történet 1849 áprilisára vezethető vissza, amikor Petőfi magyarra fordította Bem Vécsey tábornokot bíráló egyik levelét, és elküldte azt egy kolozsvári lapnak. Klapka György Debrecenben felelősségre vonta a költőt, amiért rossz hírét kelti az elöljárójának. Petőfi azzal védekezett, hogy mindezt Bem parancsára tette, de indulatosan lemondott rangjáról. Hetekkel később, Buda ostromakor a Sváb-hegyen, az Óra-villában (ma: Diana utca 23/b) találkoztak, ahonnan Görgei Artúr a budai Vár ostromát irányította. Klapka és Petőfi vitája elkerülhetetlen volt, és a vége az lett, hogy Klapka a villa egyik szobájába zárta a költőt. Csak később, Görgei parancsára engedték szabadon.
A szoboravatás után Klapkának a nyilvánosság előtt, a sajtóban kellett magyarázatot adnia tettéről. 1882. október 19-én megjelent cikkében leírta, ő barátilag figyelmeztette Petőfit a fegyelem fontosságára, valamint arra, hogy heves vérmérséklete miatt láthatólag nehezen tud alkalmazkodni a katonáskodás gépies mindennapjaihoz. Ezt követően kérte a költőt, hogy keresse fel másnap, de a látogatás helyett egy levelet kapott tőle, "telve a leggorombább sértő szavakkal, ugyanolyan szellemben írva, mint az Egy goromba tábornokhoz czímű költeménye".
Mint Klapka fogalmazott, fájón érintette őt Petőfi reakciója. Májusban találkoztak újra az Óra-villában, amin Klapka meg is lepődött, majd a következő szavakat intézte Petőfihez: „Petőfi! Ön itt van? Ön bizonnyal jól tudja, hogy nekünk számolni valónk van egymással! Nagyon sajnálom, hogy kénytelen vagyok önt addig szabadságától megfosztani!” Görgei ekkor két tisztet küldött Klapkához, hogy a költő nevében kérjenek elnézést, ami meg is történt. Ezután Petőfit szabadon bocsátották. Az affér két neves főszereplője többet már nem találkozott egymással.
Az esemény pontos lefolyásával kapcsolatban nincs más forrásunk, csak Klapka tábornok visszaemlékezése. Ez alapján egyértelmű, hogy Petőfi néhány órán át valóban itt, az Óra-villában "raboskodott" a forradalom és szabadságharc második esztendejében.
B. A.
Petőfi Sándor: Egy goromba tábornokhoz
Tábornok úr, én nem tartom magam
Nagy embernek, de akkorácska csak
Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön,
Levett kalappal szóljanak velem.
S ön engemet gorombaságival
Elhalmozott, hogy két orcám pirúlt.
Igen, pirúltam, de nem magamért,
Pirúltam a magyar sereg miatt,
Hogy annak egy ily tábornokja van.
Tábornok úr, van ellenség elég,
Gorombáskodjék azzal, ott szabad,
De bánjék szépen a jó honfiakkal,
Különben azt hiszik, hogy őket el
Szándékszik ön kergetni a seregből,
És ez kemény vád lenne majd, kemény vád.
S gorombaságit épen rajtam űzi!
Nem fél-e ön, hogy tollamnak hegyére
Tüzöm fel önt? ez a toll, istenemre,
Hegyesb a tőrnél s lelkiismeretnél,
S akit megszúrok véle, fáj neki
Még akkor is, ha a sír férgei
Cirógatják ott lenn a föld alatt.
Kiírnám önt itt név szerint, de amit
Saját kardjával tenni képtelen,
Tollammal tenni én nem akarom,
Nem fogom önt megörökíteni.
Csak azt ajánlom, hogyha még leszen
Szerencsétlenségünk egymáshoz, akkor
Beszéljen vélem emberségesen,
Mert én ugyan nem tartom magamat
Nagy embernek, de akkorácska csak
Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön,
Levett kalappal szóljanak velem.
Debrecen, 1849. (május 7.?)