Énekóra a Muzsikással

Három és fél évtizede játssza, tanítja és népszerűsíti a népzenét és az évezredes népi hagyományokat a Muzsikás együttes. Legnagyobb eredményüknek azt tartják, hogy sikerült elfogadtatniuk a kárpát-medencei magyar népzenét mint önálló, minden más műfajjal egyenértékű stílust. Ezt bizonyítja, hogy fellépéseiken felállva tapsol a londoni Royal Festival Hall, a párizsi Théatre de la Ville, a római Santa Cecilia Akadémia vagy éppen a New York-i Carnegie Hall közönsége. Sokoldalúságukat jelzi, hogy a népzenei dallamok mellett biztos kézzel szólaltatnak meg jazz-, folk- és világzenei darabokat.
A hazai és külföldi koncertsikerek sem feledtették el azonban a többi között Kossuth-, Magyar Örökség- és Prima Primissima-díjas együttes tagjaival, hogy igazi hivatásuk a népi kultúra terjesztése. Öt évvel ezelőtt indították el rendhagyó, ingyenes iskolai énekóra-sorozatukat, amelynek célja, hogy minél több alsós és felsős diák, illetve gimnazista megismerkedjen a nemzet legmélyebb gyökeréig lenyúló népzenével – mesélte az énekórákat szervező Sipos Mihály zenekari tag, aki azt is elmondta, hogy az Arany János iskolába a Sashegyi Arany Iskolaalapítvány hívta meg az együttest.
„Az elmúlt öt évben több mint háromszáz iskolában jártunk, szinte kivétel nélkül mindenhol egy zenés énekórát tartottunk. Ezért is különleges a hegyvidéki fellépés, hiszen az Aranyban, tekintettel a diákok nagy számára, egymás után háromszor léptünk fel. Külön műsort adtunk a kis alsósoknak, a nagyobbacska felsősöknek és gimnazistáknak” – hívta fel a figyelmet Sipos Mihály. A hegedűket és a citerát megszólaltató népzenész szerint a korosztályonkénti bontásra egyébként is szükség van, mert csak így lehet élményszerűvé tenni az előadásokat.
„Arra törekszünk, hogy kedvet csináljunk a népzenéhez, miközben hasznos, az iskolai tanulmányokat is segítő ismeretekkel látjuk el a gyerekeket. A kicsiknek sok más mellett elmeséljük, milyen dalokat énekeltek, miféle hangszereket készítettek, és mivel foglalkoztak a nyájakat őrző pásztorok. Nemcsak beszélünk róla, hanem dalba és zenébe foglaljuk a tudnivalókat, ahogyan a népi zeneszerszámokat, például a karhosszúságú pásztorfurulyát is bemutatjuk az előadáson. A nagyobbak körében már a zenéről és a nyelvről mint a nemzet megmaradásának két legfontosabb feltételéről is szó esik. Arról, hogy akkor foglalhatjuk el méltó helyünket az európai közösségben, ha büszkék vagyunk hagyományainkra, magyarságunkra” – hangsúlyozta Sipos Mihály.
Hozzátette: igyekeznek a Kárpát-medencében található magyarok lakta tájegységekre leginkább jellemző zenéket és hangszereket bemutatni. Azt tapasztalják, hogy a diákok életkortól függetlenül előbb-utóbb aktív részesei lesznek az énekóráknak.
„Legegyszerűbb dolgunk az alsósokkal van, öröm nézni, ahogyan az eleinte kicsit megszeppent arcok a zene hatására pillanatok alatt mosolyogni kezdenek. Fokozatosan kerülnek a zene hatása alá, az óra végére már olyan jó barátságba keveredünk, hogy együtt énekeljük a nótákat, sőt a gyerekek nagy örömére a csujogatással is megpróbálkozunk. A legfontosabb pedig éppen a közös éneklés, amiről Kodály azt mondta, hogy mindennap legyen énekóra, mert ezzel lehet igazán karbantartani az ember lelkét. Mi, a Muzsikás együttes tagjai beérnénk annyival, ha az iskolákban legalább naponta öt perc együtténeklésre jutna idő.”

knp.