Újra ölt a szén-monoxid

Minden évben több százan halnak meg szén-monoxid-mérgezésben, annak ellenére, hogy néhány egyszerű szabály betartásával, illetve a szükséges óvintézkedések megtételével nagy biztonsággal elkerülhető lenne a tragédia. Magától értetődőnek kellene lennie, a felmérések szerint a háztartások többsége mégsem végezteti el a gázkészülékek évenkénti ellenőrzését, sőt sokan vannak olyanok – csak Budapesten évente több tízezren –, akik a kéményseprőket sem engedik be lakásukba. Pedig a rosszul működő konvektor, cirkókazán vagy bojler, illetve a nem megfelelően szelelő kémény könnyen szén-monoxid-mérgezést okozhat.
A gázkészülékek égésterméke ugyanis rendkívül veszélyes, a lakás levegőjébe kerülő színtelen és szagtalan gáz már kis mennyiségben is egészségkárosodást, idegrendszeri diszfunkciót – például memóriazavart, fáradékonyságot –, illetve akár agyvérzést, szívrohamot okozhat. Nagy dózisban belélegezve a szén-monoxid az agyi vérsejteket vörösre színezi, a besűrűsödött vér megakadályozza az oxigén áramlását, ami fulladáshoz vezet.
A nagyobb baj megelőzése érdekében a gázfogyasztók és a kémény rendszeres ellenőrzése mellett mindenképpen javasolt elemes szén-monoxid-riasztó felszerelése legalább a hálóhelyiségekbe. A már néhány ezer forintért kapható készülékek erős fény- és hangjelzéssel figyelmeztetnek a szén-monoxid-szint emelkedésére. Árulkodó jel a fejfájás, a mellkasi fájdalom és a hirtelen gyengeség, illetve szédülés. Akkor gyanakodhatunk szén-monoxid-mérgezésre, ha a tünetek enyhülnek a szabad levegőn, ebben az esetben mindenképpen orvos segítségét kell kérni.
Folyamatos gázmérgezésre utal a narancssárgán égő gázláng, a készülék környezetében elszíneződő falfelület, valamint a lakás egyéb ok nélküli párásodása. Bár a szén-monoxid visszaáramlása a kémények karbantartásával az esetek döntő többségében elkerülhető, a hetvenes éveket követően épült többlakásos házak egy részénél fokozott elővigyázatosságra van szükség. Ezekben az épületekben a Németországból átvett gyűjtőkéményes megoldást alkalmazták, azonban kihagyták a szükséges ventilátort, arra hivatkozva, hogy minden lakásban egyféle gázkészülék működik. Ráadásul általában az ablakok sem zártak rendesen, így a lakáson belül biztosítva volt a folyamatos légmozgás.
Ma már sok minden megváltozott, a huzatos nyílászárókat leszigetelik, vagy kicserélik, míg a közel ezerféle különböző teljesítményű gázkészüléket a legkülönbözőbb időpontokban használják. Ez az oka annak, hogy a labilis üzemű gyűjtőkémények nem tudják megfelelően kezelni a váltakozva megjelenő és különböző hőfokú égésterméket. Nem véletlen, hogy a technológiát 1986-ben betiltották, az addig felépült sok tízezer gyűjtőkémény többségét ugyanakkor azóta sem modernizálták, holott az előírt huszonöt éves felújítási cikluson is régen túl vagyunk.
A legrosszabb helyzetben a legfelső emeleten lakók vannak. Különösen a lapos tetős épületek esetében fordul elő, hogy már egy közepesen erős szélroham is visszanyomja a szén-monoxidot a kéményjáratba, ami onnan először a felső lakásba jut be. Ennek oka, hogy a húsz pascal nyomású átlagos légmozgással szemben az égéstermék mindössze három pascal nyomással tud távozni a kéményből.
A visszaáramlás megakadályozása érdekében januártól Magyarországon is életbe lépett a 845/2010. európai uniós szabvány, amely a gyűjtőkéménybe kötött gázfogyasztók újracserélésekor kötelezővé teszi ventilátor beépítését. Az elmúlt években a kormányzat vissza nem térítendő pályázati támogatással járult hozzá a kémények átlagosan másfél millió forintos költséget igénylő korszerűsítéséhez, a program várhatóan idén is folytatódik.

knp.